A betegek igénye döntsön a tb költségvetéséről

Az orvostechnikai eszközök terén meglévő lemaradásunkat nemcsak a környező országokhoz mért rosszabb helyzetünkre kell érteni, hanem mindazon, az orvostechnikai eszközök ellátási, támogatási rendszerére vonatkozó változtatásokra is, amik megvalósíthatók, mégsem kerültek előtérbe, illetve azokra, amik megvalósulnak, ám egyelőre nem látható kedvezőtlen hatásuk kompenzációja.

Az ország gazdasági teljesítőképessége (GDP-növekedés) természetesen meghatározza az elkölthető pénzmennyiségeket. A kérdés azonban egyrészt az, hogy elegendő-e az az öszszeg, amit a GDP-ből az egészségügyre, azon belül is orvostechnikai eszközökre költünk, másrészt az, hogy amit rászánunk, azt megfelelő módon költjük-e el. Az első kérdésre ugyan vannak kimutatások (miszerint a GDP-ből relatíve keveset, 6 százalék körüli öszszeget fordítunk az egészségügyre, míg a csehek és szlovénok mintegy 7,5 százalékot, s a szlovákok is megelőznek), de ennek megvitatása most nem feladatom. Az elosztás, elköltés módja már sokkal érdekesebb, hiszen ez egészségpolitikai és nem politikai kérdés.

Egyre többet költ az OEP, ugyanakkor mégis az ellátás anomáliáiról beszélünk. Ennek szabályozási okai vannak. Az egészségpénztárnak az lenne az érdeke, hogy minőségi, jól használható, a betegek igényeit ténylegesen kiszolgáló eszközöket vegyen. Erre volt is egy szabályozás, miszerint az ártárgyalásokon az ún. referenciatermékekhez "mérik" a többi produktumot. A referenciatermékké válás piaci részesedéshez, illetve tényleges piaci jelenléthez volt kötve.

A közgyógyellátásra csak a referenciatermék, illetve tőle 20 százalékkal nem drágább produktumok voltak adhatók. Annak reményében, hogy olcsóbb termékeket korlátlanul a piacra engedve az árak majd lefele mozdulnak el, a közgyógyellátásnál eltörölték a referenciatermékhez kötött korlátot. Sőt a referenciatermék 5 százalékos kötelező piaci részesedési korlátját is 3-ra csökkentették.

A támogatási struktúra, a besorolások és funkcionális csoportok területén fontos kiemelni, hogy az OEP tavalyi ígéretével szemben csak listaválaszték-bővítésre került sor a meglévő funkcionális csoportokban, melynek eredményeképp egy igen széles és kezelhetetlen, a szakorvosok részére pedig átláthatatlan támogatási lista született.

Az eddigi ártárgyalási tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy igazából árindexálás és nem a megfontolt gazdaságossági számítások alapján történő finanszírozási elosztás játszott szerepet. Komoly problémákat vélünk felfedezni egyes funkcionális csoportok támogatásai között, mely elsősorban a támogatás mértékében és a kihordási időben jelenik meg.

Nem átgondolt a tb-kassza jelenlegi felosztása, valamint az egyedi engedélyek helyzete sem. Fel kellene mérni az egyes betegcsoportok potenciális országos nagyságát, és ennek tudatában dönteni a szükséges kassza nagyságáról, illetve a támogatás mértékéről. Meg kell határozni, vajon az egyes eszközcsoportokban az összes rászoruló kiszolgálható-e, illetve milyen ráfizetés szükséges részükről a termékek megvásárlásához.

El kellene dönteni azt is, vajon az egyes betegségcsoportok egyenlő mértékben részesüljenek-e a kasszából, vagy a "hagyomány alapján" kialakult arányokat visszük tovább. Miért nem lehet évek óta elérni azt, hogy az OEP a szakmát képviselő, a termékeket legjobban ismerő gyártói szervezettel, az Orvostechnikai Szövetség szakembereivel megtárgyalja a szükségesnek ítélt változtatásokat, és azokat végre is hajtsa? Miért van Magyarországon túlbonyolítva a támogatási rendszer megvitatása, illetve esetleges bevezetése pl. az OEP-ben működő szakértői bizottságok (titkosak), vagy a TÁTB (szükség szerint ülésezik) által, akikre nyugodtan lehet hivatkozni a változtatások késésekor?

Egy másik, fentebb jelzett problémakör az orvostechnikai eszközök általános forgalmi adójára vonatkozó hatályos magyar törvényi szabályozás, mely differenciáltan kezeli az orvostechnikai eszközök áfamértékeinek meghatározását. Az európai uniós irányelvekkel összhangban e termékkör egy részére kedvezményes (12 százalékos), egy nagyon szűk körére ún. szuperkedvezményes (0 százalékos) áfamértéket állapít meg. A tömören összefoglalt szabályozási jellegzetességek és anomáliák az új áfatörvényben is megmaradnak, csak a kedvezményes mértékek nőnek 15, illetve 5 százalékra, azaz az ár emelkedik, a kedvezmény csökken.

Az áfakulcsok változása jelentősen fogja érinteni a betegeket és a kórházakat. Az eddig többnyire 12 százalékos kulcs 15-re változása a normatív, illetve közgyógyellátásra szánt nettó kassza nagyságát mintegy 4 százalékkal fogja csökkenteni (hiszen eddig nem esett szó arról, hogy a kormány az áfaváltozás orvostechnikai eszközökre vonatkozó kedvezőtlen kihatását kompenzálná). Ez mintegy 1,5 milliárd forint kiesést jelent. Ez pl. a Magyarországon élő összes sztómás beteg - kb. 10 000 fő - egyéves teljes ellátási költsége volt 2002-ben!



A szerző az Orvostechnikai Szövetség elnöke