A gyógyszertárak működésének feltételei

A parlamenti pártok a gyógyszertárakról szóló törvény elfogadásakor egyhangúan azon az állásponton voltak, hogy a biztonságos és jó színvonalú gyógyszerellátást nem lehet kitenni a piaci verseny szabadságából fakadó veszélyeknek. A törvény privilégiumot biztosít a gyógyszertáraknak a gyógyszerellátás területén, cserébe olyan megszorításokat kell elviselni, amely a piacgazdaság más szereplőinél elképzelhetetlenek. A személyes gyógyszertár-működtetési jog az állami felelősség érvényesítésének legfőbb eszköze. A személyi jog sok tekintetben hasonlít a koncesszióhoz, azonban lényeges különbség, hogy míg a koncessziónál az állam a maga részére fenntartott tevékenység gyakorlását engedi át másoknak, a személyi jog esetében a közhatalmi státusra támaszkodva végzett engedélyezés annak biztosítása, hogy csak olyanok működtethessenek gyógyszertárakat, akik képzettségükkel, szakmai gyakorlatukkal garanciát adnak a gyógyszerellátás magas színvonalú megvalósítására.

Miután a gyógyszertár működése közfeladat, és nem függhet kiszámíthatatlan esetlegességektől, a jogalkotó gondoskodott arról, hogy a gyógyszertár működésének folyamatossága akkor is biztosítható legyen, ha a gyógyszertár vezetőjének hibájából vagy más okból a működésben zavar mutatkozik. A gyógyszertár tehát nem kereskedelmi üzlet, hanem közegészségügyi intézmény. Nemkívánatos a folyamatos ellátás érdekében az árverseny kizárása, és az, hogy a már működő gyógyszertárak egzisztenciája is biztosítva legyen.

A gyógyszertárak bevételei kizárólag árrésbevételek, Magyarországon 1993 óta az árrés degresszív. A kereskedelmi árrés hatóságilag való szabályozottsága továbbra is támogatandó, de az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy az nem biztosítja a működéshez szükséges fedezetet. Miután az árréspolitika alakulását az elmúlt időszakban kizárólag az egészségbiztosítás finanszírozási lehetőségei határozzák meg, a gyógyszerárrés valorizációja - egy 1995-ben történt kisebb korrekció kivételével - nem történt meg. Ennek következtében a degresszív árrésrendszer alsó legmagasabb százalékos árréstömeget garantáló sávjai fokozatosan kiürültek, és az alacsonyabb százalékos mértéket nyújtó magasabb ársávok felé tolódott el a rendszer, miközben a sávhatárok módosítása nem történt meg. Az elmúlt időszakban történt intézkedések következtében a magyarországi patikai árrések Európában a legalacsonyabbak (az európai 25 százalékos átlaggal szemben 13,7 százalék).

A legtöbb európai országban a gyógyszertári jövedelmek szintén az árrésbevételek, de néhány országban bizonyos szolgáltatások után egyéb bevételhez juthatnak. Így például a terápiás célú oxigén kiszolgáltatása, az öregek otthonának nyújtott tanácsadás, a házipatika felülvizsgálata, egyes országokban pedig a drogmegelőzési programban a tű- és a fecskendőcsere, illetőleg a napi metadonfogyasztás felügyelete.

A gyógyszertárak jövedelmezőségét jellemezve elmondhatjuk, hogy az árréstömeg nominálértékben fokozatosan emelkedik, de a termelői árra vetítve az összes kereskedelmi árrés és átlagos patikai árrés is látványosan csökken. A fogyasztói árban az árréstömeg az európai országok hasonló arányaihoz képest hihetetlenül alacsony, míg 1993-ban a fogyasztói árban közel 30 százalékot tett ki, ez mára a 20 százalékot sem éri el, míg Európa többi részén a forgalmazók átlagosan 40-45 százalékos részesedést realizálhatnak.

A patikai árréstömeg 1993-as reálértéken fokozatosan csökken, az utolsó két év stagnálása kifejezetten annak tudható be, hogy a gyógyszertárak képtelen voltak követni a költség- és a reálbér-növekedés ütemét, tragikusan alacsony létszámmal és a nemzetgazdasági átlaghoz képest 40-45 százalékkal alacsonyabb bérekkel tartják egyensúlyban vállalkozásaikat. Ma a gyógyszertárak működési ideje alatt gyógyszertáranként átlagosan 1,3 gyógyszerész (a személyi jogos gyógyszerésszel együtt) végzi a 2028 köz- és 649 fiókgyógyszertárban a gyógyszerészi munkát. Ez a szakmai követelmények alapján elfogadhatatlan. Hiszen éppen most bővült és növekedett a gyógyszerészek felelőssége és feladata, mivel a recept nélkül kiadható gyógyszerek számának és arányának növekedése, az öngyógyítás tendenciájá-

nak erősödése fokozott felelősséget és szakmai munkát igényel. A recept nélküli gyógyszereket szabadon reklámozhatják, ugyanakkor ezeknek a szereknek ugyanúgy vannak mellékhatásai, összeférhetetlenek lehetnek más vényköteles vagy vény nélkül beszerezhető gyógyszerrel, sőt bizonyos betegségekben kifejezetten tilos lehet alkalmazásuk, allergizálhatnak, a túladagolások súlyos egészségkárosodást eredményezhet. A gyógyszerész az egyetlen, aki a vény nélküli gyógyszerek esetében köteles és képes minden információt és tájékoztatást megadni a gyógyszerek szedéséhez.

Magyarországon a kórházban fekvő betegek mintegy 10 százaléka a nem megfelelő gyógyszerelés miatt szorul kezelésre. Vagyis a beteg complience és a gyógyszerészi gondoskodás a társadalombiztosítási kiadások mérséklését eredményezheti. A csökkenő jövedelmezőség a gyógyszertárakat irreális takarékosságra kényszeríti, pedig gyógyszerészi feladatainknak az egészségügyi felvilágosítás területén csak megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező gyógyszertár és korszerű informatikai háttérrel támogatott gyógyszerész tud megfelelni. A gyógyszertárak számának növekedése, az alacsony szaklétszám, a rossz jövedelmezőség mind-mind a potenciális tanácsadó szakember hiányát növeli. A rendszeresen túlmunkára kényszerülő szakemberek esetében a szakmai hiba valószínűsége exponenciálisan nő. A betegek egészségi állapotának érdeke szempontjából a folyamatosan csökkenő, irreálisan alacsony gyógyszerészlétszám káros, hiszen nincs elegendő idő és elegendő szakember a megfelelő mélységű információ megadására. A magyarországi rossz egészségügyi mutatók döntően az egészségkárosító életmódra vezethetők vissza, s nyilvánvaló, hogy a lakosság alacsony egészségkultúrája, egészségtudata, az egészségügyi ellátórendszer szakembereitől megszerzendő információ, felvilágosítás hiánya a helyzetet tovább nehezíti.