Elkerülheti-e a biztosító a gyógyszerkassza túllépését?
A változatlanság alapvető oka a költségvetés tudatos alultervezése, s a piaci szereplőkkel együt kialakítandó ártámogatási rendszer hiánya. Meggyőződésem, hogy a piaci viszonyokat - annak szereplőitől függetlenül - pusztán jogi eszközökkel nem lehet befolyásolni, sőt a piac ezekre az intézkedésekre törvényszerűen túlkompenzálással reagál. Az árbefagyasztás és a forinterősödés ellenére tavaly minden korábbinál nagyobb, 37 százalékos túllépés következett be és az idei évben ez tovább növekedett.
A gyártókkal történt megállapodás véleményem szerint nem fogja csökkenteni a tényleges forgalmat, csak az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) kiadásait mérsékelheti.
A túllépés alapvető oka a gyógyszerkassza évről évre történő, fiskális szemléletű tudatos alultervezése, bízva abban, hogy a támogatási rendszer átdolgozása megtörténik. Ezzel szemben a gyógyszer-támogatási rendszerben az utóbbi években csak részintézkedések történtek, amelyek többnyire inkább a növekedés irányába hatottak.
Mind a mai napig nem sikerült a szakmai kollégiumokkal összhangban meghatározni a támogatás szakmai elveit, és az ezen alapuló - a népegészségügyi és egészségpolitikai célokkal arányos - gondosság teherbírásával összhangban lévő támogatási keretet.
A gyógyszerek egyenértékűségének és a helyettesíthetőség gyakorlati alkalmazásának ellentmondásai miatt a generikus program alig működik. A gyógyszer-támogatási keretből számos, a támogatási elvtől független kiadás történik, mint pl. a vénykezelési díj, a súlyos betegek úgynevezett külön gyógyszerkeretének biztosítása, az egyedi import, valamint a szociális jellegű közgyógyellátásból adódó többlettámogatás.
Mindezen problémák megoldását csak a hazai gyógyszer-támogatási rendszer gyökeres átalakításával lehet elérni. Olyan rendszer szükséges, ami az állami felelősséget és kötelezettségvállalást, valamint a gyártók és forgalmazók felelősen képviselt érdekeit összehangolja a betegek érdekeivel.
Ezért a legrövidebb időn belül az orvosszakmai területek bevonásával le kell fektetni a támogatás szempontjából alapvető gyógyszerek fogalmát és tételes meghatározását, valamint a kiemelt, 90 és 100 százalékos támogatási körbe, külön keret-be és az egyedi import körébe sorolható gyógyszerkészítményeket. A kiemelt körbe tartozó gyógyszerek támogatási igénye gyakorlatilag tervezhetetlenné válik a terápiás protokollok nélkül. (Ez az igénybe vett támogatás 44,5 százaléka, a közgyógygyal együtt pedig 51,5 százalék.)
A gyógyszerkassza másik nagy részét (48,5 százalék) kitevő szereknél el kell dönteni, hogy a százalékos és normatív százalék alapú fix, vagy a betegség alapú, terápiás fix támogatás elvét kívánjuk-e alkalmazni. A generikus készítmények támogatásánál valódi érdekviszonyokat kellene kialakítani annak érdekében, hogy a ténylegesen olcsóbb készítmény valódi piaci előnyt élvezzen. Véleményem szerint enélkül az árra és támogatásra vonatkozó tárgyalások nem fogják elérni azt a célt, hogy a szakmailag lehetséges és a gazdaságilag megengedhető lehető legjobb gyógyszerellátáshoz jussanak a betegek, valamint azt, hogy a gyógyszerkaszsza betartható legyen.
