Változik a kórházak gyógyszergazdálkodása

A kórházi szférát is jelentős mértékben befolyásoló jogszabályi rendelkezések ("kórháztörvény", jogállási törvény, finanszírozási módosítás, minimumfeltételek stb.) elsődlegessége miatt látszólag háttérbe szorultak a kórházi gyógyszerügy kérdései. Ez nem jelenti a Magyar Kórházszövetség (illetve annak gyógyszerügyi bizottsága) részéről a témakör mellőzését, csupán az aktuális szakmapolitikai prioritások ütemezését reprezentálja az egészségügy reformkoncepciójának megvalósítása során.

A Magyar Kórházszövetség a tagkórházak összesített véleményét igyekszik képviselni, a szervezet álláspontjaként törekszik tolmácsolni és érvényesíteni az ágazaton belüli kommunikáció és érdekérvényesítés területén. A kórházi gyógyszerügy kérdésében is ez a megközelítésmód vezérelt bennünket.

Az intézményi gyógyszergazdálkodás, mint a kuratív medicina egyik - talán legfontosabb és legköltségesebb - eleme, stratégiai és egyben mindennapos gyakorlati kérdés kórházaink működésében. Az intézményhálózat szakmai heterogenitása és sokszínűsége e területen is szembetűnő. Az általánosan jellemző tendenciák és következtetések megállapítása céljából - a gyógyszergazdálkodásra vonatkozóan - felmérést végeztünk tagkórházaink 25 százalékánál.

A közös véleményformáláshoz - merítéses minta alapján - kérdőívet juttattunk el a kiválasztott intézményeinkhez. A felkérésnél arra törekedtünk, hogy a különböző intézménytípusok megfelelően képviselve legyenek. A megkérdezettek körében arányosan szerepeltek megyei, városi kórházak, gyermek-, egyéb szakkórházak, egyetemi és országos intézetek.

A válaszadási készség igen kedvező volt. Néhány kérdés a gyógyszergazdálkodás intézményi súlyára és jelentőségére utalt. Ezek összegzéseként megállapítható, hogy az elmúlt három évben a gyógyszergazdálkodásra fordított kiadások összege az intézményi költségvetés 6-15 százalékát képviselte. A látszólag jelentősnek tűnő eltérések szakmai szempontból világosan értelmezhetők. Számos intézménytípusban a gyógyszerterápián kívül, egyéb szakmai anyagok tetemes felhasználására kerül sor. (Például az egyéb terápiát preferáló intézetek: műtéti dominancia stb.) A kérdésre adott válaszokból kitűnt, hogy a gyógyszerköltség intézményi költségvetési hányada látszólag összhangban van a hbcs-ben reprezentált gyógyszerhányaddal (10,7 százalék), ami nem cáfolja a felhasználható források elégtelenségét. Az éves gyógyszerköltség aránya a dologi kiadásokra vetítve 12-32 százalék között mozog, e tekintetben a szórás még kifejezettebb.

Bizonyos szakintézmények (rehabilitációs szakkórházak, tüdőgyógyintézmények stb.) az alacsonyabb gyógyszerköltségű kórházi körbe tartoznak. Ugyanakkor vannak igen nagy "gyógyszerigényű" intézménytípusok, ahol a gyógyszerre fordított öszszegek a dologi kiadások közel harmadát teszik ki (megyei kórházak, onkológiai ellátást végző intézmények stb.).

Az intézmények struktúrájától és gyógyítóprofiljaitól függően változik a gyógyszerportfólió. Minden intézetben a gyári készítmények szerepelnek vezető helyen. Ezek részesedése 50-90 százalék között változik. Emellett az infúziók, kötszerek, a labordiagnosztikumok, -vegyszerek 5-10 százaléknyi részarányt képviselnek. A többi gyógyszertermékcsoport (magisztrális készítmények, szerobakterológiai készítmények, orvosi gázok stb.) 1-3 százalék közötti forgalmat jelentenek. A gyógyszer-definí-cióban uralkodó különböző értelmezés és besorolási gyakorlat nehezíti az értékelést.

Köztudott, hogy a kórházi gyógyszergazdálkodás nagyobb részét az OEP által nem támogatott gyógyszerek köre teszi ki (60-70 százalék). Az elmúlt években jelentős erőfeszítések történtek a generikumok részarányának felhasználási növelésére, költségkímélés céljából. Bekértük az intézmények gyógyszerköltségeinek éves százalékos növekményét, bázisévnek a 2000. évet tekintve.

Kórházaink általában 10 és 20 százalék közötti éves gyógyszerköltség-növekményről számoltak be. Nem egy intézménynél 25-30 százalékos emelkedést könyveltek el. A legjelentősebb költségnövekedés a támogatás nélküli körben, valamint a hazai előállítású készítményeknél történt. Sajnos igaz ez az idei év vonatkozásában is, ahol - bár az előzőnél kisebb mértékben, de - hasonló tendenciájú áremelkedésről számoltak be.

Az árnövekmény kialakulásában döntő tényezőként a piaci áremelkedést jelölték meg. Ezt követően az infláció ismert mértéke, valamint a korszerűbb, de drágább készítmények előtérbe kerülése szerepelt. Több kórházunkban a mennyiségi növekedés okozta a gyógyszerköltségek részbeni emelkedését.

A gyógyszerkészítmények jövő évre tervezett 5 százalékos áfatartalmát, mely a kórházi kör mintegy 60 milliárd forint értékű, ez évi várható gyógyszerfelhasználását terheli, igen drasztikus költségnövekedésnek minősítjük.

A finanszírozó - a dologi automatizmus, illetve egyéb forgalmi adó okozta költségnövekményeken kívül - kizárólag a gyógyszerterhek áfavonzatát évi 3,2-3,5 milliárd forint finanszírozási többletjuttatással tudná kompenzálni.

Az 5 százalékos áfanövekmény - az intézményi gyógyszergazdálkodás mértékéből adódóan - évi 6 milliótól közel 50 millió forintig terjedő költségnövekedést képvisel az egyes kórházakban.

Az adatszolgáltatás tényszámai szinte megegyeznek a Magyar Kórházszövetség gyógyszerügyi bizottságának korábbi számításaival. Az egyéb áfanövekmények, valamint a kórházak részére nyújtott "rabat" gyógyszerek áfavonzata a fenti összegeket tovább növeli, mintegy évi félmilliárd forinttal.

Az áfaterhek központi kompenzálására - csupán a dologi automatizmus nulla mértéke miatt is - feltétlen szükség van. Az intézmények a finanszírozásban való beépítés különböző módjaira (Pl.: hbcs-be, krónikus napidíjba való beépítés, visszaigényelhetőség), vagy havi fix összegű visszautalásként való megoldásra tettek javaslatot. A nullaszázalékos áfa alkalmazása lett volna az optimális megoldás. A gyógyszeráfa mozgása nem jelenti a költségvetés globális kiadásainak növekedését, de az ágazaton belüli - az intézményi finanszírozás körében maradó - felhasználása az intézmények szerint méltányos és elengedhetetlen lenne.

Egyértelműen kompenzálást tartanak szükségesnek a kórházak, az egyéb dologi kiadásokat terhelő költségnövekedések (gáz, energia stb.) miatt.

A dologi költségek emelkedése (ezen belül a gyógyszergazdálkodás alakulásának ilyen hatása) tagkórházainkat részben teljesítményfokozásra, másrészt szigorú takarékoskodásra készteti, utóbbi helyes is. A menedzsmentek számos vezetési technikát és szervezési lépést kénytelenek alkalmazni a gyógyszerfogyasztás racionális korlátozása és a korrekt orvosi indikáción alapuló gyógyszerterápiás tevékenység során. Szinte minden intézményben a legfelső vezetői kör tagjai ellenőrzik a gyógy-szergazdálkodást. Gyógyszerterápiás bizottságok, antibiotikum-bizottságok, szigorú keretgaz-dálkodás és állandó ellenőrzés (kontrollingcsoport, főgyógyszerész, klinikai farmakológus közreműködése) alkalmazásával kísérlik meg féken tartani a gyógyszerfogyasztás növekedését.

A teljesítménynövelés finanszírozói korlátozása és a takarékossági szempontok (beleértve a kórházi gyógyszergazdálkodás költségvetési konzekvenciáit) számos intézményben - a gyógyszerterápiás restrikciók kényszerű alkalmazása miatt - károsan érinthetik az ellátás szakmai színvonalát.

A Magyar Kórházszövetség, mint a hazai kórházügy érdekeinek és céljainak megtestesítője, minden erőfeszítésével meggátolni hivatott az ágazatból történő bárminemű forrásvesztést. Az 5 százalékos gyógyszeráfa-növekményt ennek tartjuk.



A szerző a Magyar Kórházszövetség jelölt elnöke