Konszenzusos mozgóképtörvény
Ha a parlament is megszavazza a javaslatot, akkor még az idén lesz filmtörvény Magyarországon. Ráadásul olyan, amelynek előkészítésében a részt vevő 18 szakmai szervezet egyöntetűen elfogadta a tervezetet. A törvény nemcsak azért lényeges, mert így több pénzt kaphat a magyar filmipar, amely a befektetési adókedvezmények révén vonzó lehet a külföldi tőke számára is, hanem azért is döntő, mert törvényi garanciák segítik a filmszakmát, amelynek nem az adott politikai-költségvetési alkuknak kiszolgáltatottan kell dolgoznia.
Hiller István, a nemzeti kulturális örökség minisztere az erről tartott tájékoztatón elmondta: a garantált állami pénzt kormányhatározat biztosítja, ennek megfelelően 2004-ben 6,5 milliárd, 2005-ben 8 milliárd, 2006-ban 10 milliárd forint áll a hazai filmszakma rendelkezésére. A költségvetési támogatást a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK) osztja el pályázatok útján.
Lényeges elem, hogy 10 százalékos adókedvezmény jár azon cégeknek, amelyek a filmgyártásba fektetnek be pénzt. Eddig az egyik legégetőbb probléma volt a krónikus pénzhiány mellett, hogy a hazai mozgóképipar filmtörvény és garantált adókedvezmények híján nem vonzza a magántámogatókat és a külföldieket. A kormány nemzetközi filmszemléken, vásárokon ismerteti majd a filmtörvény által kínált befektetői előnyöket.
Létrejön a Mozgókép Koordinációs Tanács azzal a céllal, hogy a pályázatok kiegészítsék egymást. Most ugyanis több helyről szedhetik össze a producerek a pályázati pénzeket, az MMK-tól, a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól, az ORTT-től, ám nem lehet kiszámítani, honnan mekkora összeget kapnak. A koordinációs tanácsban benne lesznek az előbb említett szervezetek mellett a filmszakmai kerekasztal tagjai, a közszolgálati és kereskedelmi televíziók. A szolgáltatói feladatokat (például az art- és a korhatár-besorolást) a Nemzeti Filmiroda végzi. A filmvagyon megőrzését biztosítja a Nemzeti Filmarchívum, amely úgy működik majd, mint egy állami közgyűjtemény.
Grunwalsky Ferenc operatőr, a filmszakmai kerekasztal egyik képviselője, a Magyar Mozgókép Közalapítvány elnöke korszakos jelentőségűnek tartja a törvény megszületését. Lapunknak már többször is kiemelte: a filmtörvény helyett a mozgóképtörvény szóhasználata is jól tükrözi az átfogó jelleget. Hiszen értelmetlen bármiféle reform, ha nem a teljes mozgóképes szakmát helyezik új vágányokra. Így nem egyszerűen arról van szó, hogy törvényben garantált módon több pénz jut a filmgyártásra, hanem arról is, hogy fontos: a mozifilmek mellett készüljenek tévéfilmek, tévéjátékok is. Tőlünk nyugatabbra a televíziók megrendelőként, kooprodukciós partnerként is beszállnak a filmgyártásba, s munkát adnak a szakembereknek.
Grunwalsky Ferenc szerint az átfogó mozgóképes szemlélet része az is, hogy szükség van egy korszerű, országos mozihálózat kialakítására és működtetésére, hiszen a fő cél éppen az, hogy a filmek el is jussanak azokhoz, akiknek készültek: a nézőkhöz. Erre a célra a kulturális tárca már az idén hároméves programot indított el, amelynek keretében minden esztendőben 500 millió forintot fordítanak arttermek létesítésére és a meglévő hálózat korszerűsítésére (VG, 2003. okt. 10.). Ez is része annak, amit Grunwalsky Ferenc a filmtörvény kapcsán fogalmazott meg: a szakma mellett leginkább a közönség nyerhet a törvény elfogadásával.
