Megvan az összeg: 58 milliárd dollárt kell összekalapozni a közel-keleti energia-infrastruktúra helyreállítására
Az iráni háború 58 milliárd dolláros (kb. 18 500 milliárd forintos) helyreállítási számlát és alkatrész-, illetve tárgyieszköz-hiányt hagy maga után. A helyzet már messze nem csupán a Perzsa-öböl térségének sérült energiaipari létesítményeiről szól. Sokkal inkább a globális energiaellátási lánc stressztesztjévé vált. Az újjáépítéshez szükséges berendezések és kivitelezők már most is le vannak kötve a 2023 óta jóváhagyott LNG- és offshore projektek hulláma miatt. A javítási munkák nem új kapacitást teremtenek, hanem a meglévőt irányítják át, ennek hatásai pedig projektcsúszásokban és inflációban jelentkezhetnek, jóval a Közel-Keleten túl is – írja az Origo a Rystad Energy friss helyzetértékelése alapján.
A közel-keleti helyreállítás miatt csúszhatnak a beruházások
A lap arról ír, hogy az iráni háború február 28-i kitörése óta óriási károk keletkeztek a Perzsa-öböl országainak energetikai infrastruktúrájában, az azok elleni rakéta- és dróntámadásokat Irán fegyverként használta, válaszul az Egyesült Államok és Izrael ellene indított csapásaira. Számos létesítményben keletkeztek a termelést befolyásoló károk, miként megírtuk, Katarban a világ legnagyobb LNG-előállító létesítményét kellett leállítani a támadások következtében. Mindezek a fejlemények jelentősen hozzájárultak az energiapiaci felforduláshoz, a kőolaj- és földgázárak emelkedéséhez.
Az értékelés legfontosabb megállapítása az 58 milliárd dolláros számla, de az energiaberuházások globális időzítésére gyakorolt hatások legalább ilyen jelentősek lehetnek a globális energiaipar és a mostani sokkhatás feloldása szempontjából.
A vállalat arra a következtetésre jut, hogy több energetikai beruházást elhalaszthatnak a vállalatok, mert előbb a javításokra koncentrálnak.
Nem a pénz, hanem az eszközök elérhetősége befolyásolja a helyreállítási időt
A károk szélesebb köre alapjaiban változtatja meg a helyreállítás menetét. A fő korlát már nem a tőke rendelkezésre állása, hanem a berendezésekhez, kivitelezőkhöz és logisztikához való hozzáférés. A helyreállítási idősávok egyre inkább eltérnek az egyes létesítmények és országok között, tükrözve a hazai kivitelezési kapacitások és az ellátási láncokhoz való hozzáférés különbségeit.
Ezzel párhuzamosan a javítási munkák várhatóan háttérbe szorítják az új energetikai projektek megvalósítását, mivel az üzemeltetők a meglévő termelés helyreállítását részesítik előnyben az új fejlesztésekkel szemben.
A Rystad Energy becslése szerint az érintett létesítmények javítási és helyreállítási költsége 34 és 58 milliárd dollár között alakul. Az alsó érték azt feltételezi, hogy a még nem teljesen felmért károk korlátozottak, így moduláris javításokkal és meglévő tartalék alkatrészekkel kijavíthatók a sérült létesítmények. A felső érték ezzel szemben olyan forgatókönyvet tükröz, amely szerint jelentős szerkezeti károk keletkeztek, teljes rendszercserére van szükség, hosszú szállítási idejű eszközökkel, valamint a háborús kockázatok miatti többletköltségekkel – beleértve a kivitelezők költségeit, a háborús biztosítást és a logisztikai korlátokat.
További részletek az Origo cikkébe olvashatók.
