Változatlan célok a honvédelem területén

Mozgalmas évet tudhat maga mögött a honvédelem területe, s hasonlónak ígérkezik 2004 is. Mik lesznek a Honvédelmi Minisztérium (HM) legfontosabb prioritásai jövő évben?

Megvalósítani mindazt, amit 2003-ban elterveztünk. Elődeink a tervek szintjén már korrekt átalakítási programokat fogalmaztak meg, azonban ezek azon buktak el, hogy teljes metszetükben nem valósulnak meg. Nekem a jelenlegi kormányzati ciklus hátralévő két és fél évére nézve semmiféle új elképzelésem nincs, csak az, hogy amit meghirdettünk, azt rendesen hajtsuk végre. A megkezdett haderő-átalakítást úgy kell elvégezni, hogy miközben bizonyos szervezeteket átalakítunk, vagy éppen felszámolunk, mellette ténylegesen alkalmazható és bevethető képességek alakuljanak ki, s ezzel párhuzamosan folytatni kell a hivatásos haderő létrehozását célzó lépéseket is.



Mit jelent ez konkrétumokra lefordítva a jövő évet tekintve?

A sorkatonaság megszüntetésének időpontjára jelentős számban érkeznek majd be olyan technikai eszközök és fegyverzetek, amelyek jelenősen növelik a honvédség képességeit. Emellett olyan szervezeti struktúrákat alakítunk ki, amelyek keretében az egyes alakulatokat együtt lehet mozgatni. A honvédség képességei úgy javíthatók valóban hatékony módon, ha például a NATO reagáló erőibe felajánlott 150 fős magyar alakulat egy helyről egyszerre mozgósítható. Jelenleg ugyanis az a jellemző, hogy nemzetközi missziókban hiába produkálunk jó eredményeket az ország különböző területeiről nagy nehézségek árán összeállított alakulatokkal, ha hazaérkezésüket követően azonnal szétszélednek.



A költségvetés előkészítésével kapcsolatban vannak olyan vélemények, hogy a HM büdzséjéből csoportosítsanak át más célokra. Nem tart ettől?

A kormányon és az Országgyűlés kormánypárti többségén múlik ez a kérdés. Ha a kabinet úgy dönt, hogy a védelmi költségvetés korábban szavatolt keretét megkurtítja, akkor azzal kell számolni, hogy céljaink megvalósításában fogunk hátrányt szenvedni: mindenekelőtt a sorkatonai szolgálat eltörlésében és a most hiányzó képességek kialakításában. Politikai értelemben egy ilyen helyzetben a honvédelmi miniszternek is el kellene gondolkodnia, mert ebben az esetben legitimációs kérdések is felmerülnének. Mindenesetre nem gondolom, hogy ez így fog történni, sőt azt remélem, hogy a kormány és a frakció is a korábbi célkitűzéseket erősíti meg.



Változatlan az a célkitűzés, hogy 2006-ra a GDP 1,81 százalékára emeljék a védelmi kiadásokra fordított összeg arányát?

Igen. Magyarország a NATO-nak is ígéretet tett arra, hogy az elkövetkező években évente 0,05 százalékkal növeli a védelmi költségvetés arányát, amelynek 2006-ra el kell érnie az 1,81 százalékot.



Attól sem tart, hogy a kormányzat kihátrál a haderő-átalakítás mögül tartva a sokszor fájdalmas laktanyabezárások elleni politikai tiltakozások hatásától?

Empátiával fogadom kollégáim felvetéseit, mivel egy egyéni országgyűlési képviselőnek elemi feladata a helyi érdekek megjelenítése mindaddig, amíg remény van ezek megvalósulására. Ugyanakkor azt is természetesnek tartom, hogy ha már látszik, hogy felvetésének nincs eredménye, akkor egy kormánypárti képviselő a kabinet elképzelését támogassa, így nem tartok attól, hogy egyes szocialista, vagy szabad demokrata képviselők a kormányoldallal szemben szavazzanak egy-egy alakulat megszüntetése, vagy átszervezése kapcsán. Fontos leszögezni: nem lehet úgy a sorkatonaságot megszüntetni, hogy közben az ezt kiszolgáló infrastruktúrát megtartjuk, márpedig a bezárások jelentős része éppen ehhez kapcsolódik.



A költségvetési tervezetben 346 milliárd forint szerepel a HM fejezetén belül. Mekkora hányada mehet ezen fejlesztésekre, és mit tartana egészséges aránynak?

Az idei kevesebb mint 15 százalékot követően jövőre mintegy 67 milliárd forintot fordítunk fejlesztésekre, ami növekvő arányt jelent. Hosszabb távon azt az optimálisnak tekintett arányt tűztük ki célul, hogy a költségvetési forrásaink egyharmadát folyamatosan beszerzésekre tudjuk fordítani, míg a védelmi struktúra működtetésére, illetve a bérekre és járulékokra fordított összeg aránya ugyancsak egyharmad-egyharmad legyen.



Milyen főbb fejlesztései célok vannak 2004-re?

Mindenekelőtt a rádió- és a járműbeszerzés felfuttatását, valamint a Gripen program folytatását kell megemlíteni, továbbá idetartozik azoknak a speciális képességeknek - például vegyvédelem - kialakítása, amelyekre a NATO felé is ígéretet tettünk. Meg kell még említeni a laktanya-rekonstrukciós programot, a Honvédkórház továbbépítését, valamint azt, hogy a katonai kiképzés fejlesztésére fordított összeg nagysága is növekszik.



Többféle időpont is elhangzott, hogy mikor szerelhetnek le az utolsó sorkatonák.

A kormányzat részéről hivatalosan egyetlen időpont hangzott el, s ez nem is változott. Ennek értelmében az utolsó sorkatonák 2005 nyarán szerelhetnek le.



Jövőre mekkora illetményemelésben részesül a hivatásos és szerződéses állomány?

Az arra vonatkozó ígéreteinket, hogy a katonák a legjobban fizetett állami alkalmazottak legyenek, eddig teljesítettük, s ezt a jövőben is fenn kívánjuk tartani. A szerződéses és hivatásos katonák jövőre is reálbér-emelkedéssel számolhatnak.



A hivatásos haderő megteremtésénél továbbra is az a megoldás valószínűsíthető, hogy egyelőre nem kerül sor alkotmánymódosításra, hanem egyszerűen csak szüneteltetik a behívásokat?

Arra törekszünk, hogy a hivatásos haderő létrehozásának kérdésében konszenzus alakuljon ki a politikai pártok között, és ennek megfelelően célszerű lenne az alkotmány módosításával rendezni a kérdést. Ugyanakkor az is igaz, hogy egységes támogatás hiányában másként is megoldható a sorkatonaság megszüntetése oly módon, hogy a sorkatonai kötelezettség jogszabályi fenntartása mellett szünetet rendelnek el a behívásokban. Ez feltehetően az ellenzéknek sem lenne előnyös, mivel felmérések szerint a lakosság hetven százaléka támogatja a sorozások megszüntetését és a professzionális haderő megteremtését.



A külföldi missziók kapcsán mik a fő prioritások a feladatokat és a területeket illetően?

Mindenekelőtt abban vagyunk érdekeltek, hogy Magyarország közvetlen környezetében, így a délszláv térségben alakuljanak ki, illetve szilárduljanak meg a demokratikus berendezkedés feltételei, s a térség stabilizálódásában a katonai jelenlétet is folyamatosan biztosítani kell. Ezen túlmenően ott kell szerepet vállalni, ahol ezt Magyarország politikai érdekei megkívánják, persze vannak olyan térségek, ahová semmiképpen sem fogunk katonákat küldeni. Tudomásul kell venni: a kül- és biztonságpolitika fokozódó öszszeolvadásának következtében a külföldi műveletekben való részvétel az ország nemzetközi érdekérvényesítő képességének egyik legfontosabb támasza.



A kormány ugyanazokat az egységeket ajánlotta fel a NATO reagáló erejébe és a majdani európai uniós közös haderőbe. Nem zárja ki a kettő egymást?

Nem, sőt majdnem mindegyik NATO- és EU-tag ezt tette. Első lépésként mindenki a legjobb képességekkel rendelkező alakulatait ajánlotta fel a nemzetközi együttműködés tartós fomájába történő bekapcsolódásra, s mivel a NATO, illetve az EU nem egymással versengő formációk, így nem valószínű, hogy a két szervezet egy időben külön lépjen fel ugyanazért a célért. Ugyanakkor a NATO reagáló erőkben hat hónapos rotációs rendszer működik, s emiatt nekünk, magyaroknak is el kell gondolkodni arról, hogy a fél évig tartó felajánlás után milyen formában veszünk részt az alakulat tevékenységében.

Magyarország nem támogatta azt a javaslatot, hogy az EU a NATO-tól független katonai tervezőközpontot állítson fel. Nem erősíti ez azt a képet, hogy Budapest a vitásabb kérdésekben mindig az Egyesült Államok mögé sorakozik fel?

Ezzel a javaslattal a négy kezdeményező európai NATO-tagállam lényegében egyedül maradt, sőt úgy tűnik, hogy a franciák is kifarolnak a felvetés mögül, s jószerével az a Belgium marad az ügy szószólója, amelynek minimális a hozzájárulása a NATO katonai erejéhez. Ami a magyar álláspontot illeti: ez nem az Egyesült Államok véleményét tükrözi, hanem azt fejti ki, hogy nem jó duplikálni szervezeteket akkor, amikor az európai államok az elmúlt évtizedben képtelenek voltak akár csak egyetlen összehangolt nemzetközi fellépésre is. Az EU-nak felelősséget kell vállalnia abban, hogy Európában szükség esetén garantálni lehessen a békét, de csak ha ebben már elég erősnek és hatékonynak bizonyul, érdemes elgondolkodni további lépéseken.



A prágai csúcs óta eltelt egy évben változott Magyarország megítélése a NATO-n belül?

A szövetségesi együttműködésben való magyar részvétellel kapcsolatos visszajelzések kivétel nélkül pozitívak és előremutatók. Magyarország jelenleg az első tíz NATO-tagállam között van abban a tekintetben, hogy nagyságához mérten ki mekkora erővel vesz részt nemzetközi műveletekben. A külföldi missziókban való magyar részvétel kapcsán egyetlen elmarasztaló szót sem hallottam még, s ezt a kedvező képet erősítették meg iraki tapasztalataim is, ahol a lengyel irányítású műveleti terület vezetője fogalmazott meg nagyon jó véleményt a magyar alakulat munkájáról. A velünk szemben megfogalmazott, folyamatosan elhangzó kritika az alkotmányozási és a jogszabályi háttérre vonatkozik, amely nagyon lassú döntéshozatali mechanizmust eredményez a külföldi műveletekbe való bekapcsolódással összefüggésben. Ezen a téren egyelőre nem sikerült eredményt elérni, ám tudni kell, hogy ez nemcsak a kormányon múlik, hanem a többi politikai erőn is. Többször kértem már NATO-beli partnereinktől, hogy a helyzetünk tarthatatlanságára vonatkozó észrevételeiket ne csak nekem fogalmazzák meg, hanem tegyék szélesebb körben is nyilvánvalóvá, mert ez egy olyan kérdés, amelyben a kabinet egyedül nem képes előrelépést produkálni.



Miért fontos ez a kérdés annyira a szövetségnek?

Magyarországot jelenleg nem éri közvetlen külső fenyegetés, ám annak a közösségnek, amelynek NATO-tagállamként mi is részesei vagyunk, több külső kihívással, így a nemzetközi terrorizmussal, vagy a migrációval is szembe kell néznie. Így nemcsak a szövetségnek, hanem nekünk is közvetlen érdekünk, hogy azt a katonai erőt, amelyet idehaza belátható időn belül nem kell igazán éles helyzetben alkalmazni, békefenntartó, vagy béketeremtő műveletekben be lehessen vetni ott, ahol tényleg szükség van rá.



Lát esélyt arra, hogy a pártok megegyezésre jussanak a külföldi szerepvállalás kérdésében?

Úgy látom, hogy most van rá remény, hogy érdemi előrelépést tudjunk tenni, és az ellenzéki kollégákban is szándék van arra, hogy a nemzetközi felhatalmazású akciókban, ahol NATO-, EU- vagy ENSZ-felhatalmazás van, elfogadják egy rugalmasabb döntéshozatali mechanizmus kialakítását.



Megkezdődtek már erről a politikai egyeztetések?

Örömmel tapasztaltam azokat a jelzéseket, amelyeket a fideszes politikusok informális úton, részben a sajtó nyilvánosságán keresztül üzentek meg a kérdés rendezésére célozva. Erre vonatkozólag már megfogalmaztuk saját javaslatunkat, s remélem, hogy ez alapján hamarosan négypárti tárgyalásokat tudunk kezdeni a nemzetközi felhatalmazású missziókban való részvételre vonatkozó alkotmányos szabályozás újrafogalmazásáról.

komoly esély van a nemzetközi műveletekre vonatkozó döntéshozatali mechanizmus rugalmasabbá tételére is. Németh I. Gergely-->