Az igényes ismeretterjesztésért
A HVG a 90-es években is előrukkolt egy-egy könyvvel, de csak alkalomszerűen. "Ezek sikere alapján kezdtük tervezni, hogy a HVG - amint a Der Spiegel és a The Economist - adjon ki a profiljába vágó könyvet is, hiszen ez növelheti egy lap értékét" - mondta lapunknak Breitner Miklós, a HVG kereskedelmi és stratégiai igazgatója.
2002-ben indították a HVG könyveket, a kiadói részleg felelős szerkesztője, Rácz Judit így foglalta össze a koncepciót: nem száraz szakkönyveket adnak ki, hanem sok információt tartalmazó, de élvezetesen megírt, minőségi ismeretterjesztő műveket.
Kiadványaik között előkelő helyet foglalnak el a kultúr- és tudománytörténeti művek. A második csoportba a menedzsmenthistóriák tartoznak, amelyek elméleti és gyakorlati útmutatókat is tartalmaznak. A harmadik csoportot a sikertörténetek alkotják, a tanulságos karriertörténetek, amelyekből érdekes személyiségek portréja is kirajzolódik. A negyedik csoportba a tényfeltáró könyvek sorolhatók, amelyek világsikerek magyar kiadásai. Ilyen a Kokain című kötet, amelyen az élvezetesen író Dominic Streatfeild hosszú éveken át dolgozott, ebből a könyvből másfél év alatt már közel 4000 példány fogyott el hazánkban.
Míg az említett Der Spiegel és The Economist könyveinél a márkaépítés jegyében erőteljesen megjelenik a rangos hetilapok saját arculata, addig a HVG könyvekre ez alig jellemző, hiszen a logó feltüntetésén kívül nincs "egyarcúság". Ezt Rácz Judit azzal magyarázza, hogy eltérő tematikájú művekről van szó, így fontos, hogy minden kiadványnak saját karaktere legyen.
Útjára indítottak egy sorozatot is Tények-lényeg címmel, amely mintha a valaha oly népszerű Gyorsuló idő mai folytatása lenne. Kicsi, vékony könyvekről van szó, amik "gyorsfényképet" adnak olyan témákról, amelyek a levegőben vannak, például a globalizációról vagy a klímaváltozásról nyújtanak friss, alapvető ismeretanyagot. Mivel ez sorozat, ezért ennek természetesen egységes arculata van.
Komoly előnyt jelent, hogy hirdethetik az újdonságokat a lapban, s bár jelen vannak mindegyik nagy terjesztőnél, kiadványaik 30-40 százaléka saját terjesztésükben fogy el, tehát az összes eladott példány körülbelül harmadánál megtakaríthatják a kiskereskedelmi árrést.
Az átlagos példányszám 2-3 ezer között mozog. Az első ezer példány viszonylag hamar elfogy, utána már nehezebben megy a terjesztés - fűzi hozzá Breitner Miklós. Mivel nem percművekről van szó, így azzal számolnak, hogy másfél-két év alatt fogy el egy-egy kiadvány. Igyekeznek hiánypótló művekkel előrukkolni, a legújabb, Az alkotás szabadsága például a kulturális menedzsmentről szól. Sokan foglalkoznak már ezzel hazánkban is, mégsem akadt erről emészthető módon megírt, összefoglaló mű magyarul.
