A kóros horkolás és a magas vérnyomás

A súlyos OSAS-betegek (obstructrive sleep apnea syndrome) között 70-90 százalékban találunk hipertóniát (magas vérnyomás). E betegek között - különösen a non dipper formákban - 60 százalékban derül ki OSAS. A fel nem ismert és kezeletlen, alábecsült és félrekezelt OSAS-betegek rizikója - a hipertónián túl - megnő a kis vérköri túlterhelés, a szív koszorúér-betegsége és a központi idegrendszer végleges károsodásával fenyegető vérellátási zavarainak (stroke) terén is.

A magas vérnyomás kezelésére vonatkozó új irányelvek számos új vonást tartalmaznak. Aszerint, milyen az adott beteg globális szív-érrendszeri kockázata, jelentősen csökkentek a kívánatos vérnyomásértékek. Az elérendő célvérnyomásértékeket a magas vérnyomás mellett számba vett érrendszeri rizikótényezők (cukorbetegség, zsír-anyagcserezavar, túlsúly, koszorúsér- és perifériás érbetegség, agyi érbetegségek, metabolikus szindróma, vesebetegség) spektruma és klinikai súlyossága határozza meg. Fontos felismerés az is, hogy a hipertónia gyógyszeres kezelése általában kombinált. A terápia összetételét a vérnyomás alakulása mellett szív-, a vese- és a központi idegrendszeri károsodások megelőzésének feladata határozza meg.

Az OSAS leggyakrabban férfiak 40-60 év közötti korcsoportjában jelenik meg, egyértelmű klinikai tünetekkel, a gyakoriság e csoportban 2-4 százalék között van. A nők és férfiak aránya 50 év alatt 6:1-hez, 50 év felett 2-4:1-hez. Az OSAS klinikai súlyosságát a nem, az életkor, a betegség fennállásának ideje, a dohányzás, a túlsúly, a rendszeres alkoholfogyasztás és nyugtató-altató szerek alkalmazása növeli.

A klinikai tünetei között megkülönböztetünk az OSAS patogén epizódjaihoz (a szájgarat ismételt belégzés alatti elzáródásához) közvetlenül kötődő tüneteket: kóros horkolás (hangos, nem követi a légzés ritmusát), durva mozgásokkal megszakított éjszakai alvás, gyakori vizeletürítés éjszaka, nyakra-vállra lokalizálódó éjszakai izzadás. Megkülönböztetők továbbá az azokkal közvetett kapcsolatban lévő jellemző tünetek: napközbeni aluszékonyság, különösen a homoklebeny működészavarára utaló, gondolkodási deficit tüneteket (feledékenység, a gondolkodási hajlékonyság, a problémamegoldó képesség, a szervezőkészség romlása), ingerlékenység, depresszió.

Az OSAS-beteg alvása során a garat ismételt (alvásóránként akár 50-70-szer bekövetkező) minden egyes elzáródása a szimpatikus idegrendszer túlaktiválódásával jellemzett ébredési reakció segítségével nyílik csak meg. Ez a reakció egyrészt széttördeli az alvás folyamatát, ennek következménye az aluszékonyság és a mentális teljesítmény fent részletezett zavara.

Másrészt az éjszakai, egyébként az építkezés és a regeneráció időszakában olyan szimpatikotóniás stresszhelyzetet alakít ki, mellyel szemben a szervezet, a szív, az agy keringése védtelen. Hosszabb fennállás esetén a magas vérnyomás kialakul. Jellegzetesen azon formái gyakoriak ilyen betegekben, ahol az RR-értékek éjszaka nem csökkennek és reggel-délelőtt mutatják a legmagasabb értékeket. Sokszor OSAS derül ki az úgynevezett másodlagos, vagy terápiarezisztens hipertónia mögött.

Az OSAS-beteg magas vérnyomását bizonyos gyógyszercsoportok (az ún. ACE-gátlók) befolyásolják a legjobban, de ezek hatása is korlátozott, hiszen a patológiai lánc elejét, a garatelzáródást ma még csak speciális alvásterápiás eszközökkel (horkolásgátlók, légsínterápiás eszközök, kisebb számban speciális műtétek és az ezeket kiegészítő életmód-változtatási módszerek segítségével) tudjuk megoldani. A fel nem ismert OSAS nemcsak a magas vérnyomás kialakulásában, a gyógyszeres terápia esetleges kudarcában jelentős, hanem abban is, hogy a hipertónia szövődményei súlyosabb formában és hamarabb jelennek meg.

Ahhoz, hogy e betegek esetében az OSAS-ra fény derüljön, elsősorban az alapellátásban, a hipertónia-szakambulanciákon és centrumokban kell gondolni e tényre. A hipertónia jellemzőinek számbavétele után egy rövid előzetes OSAS-szűrést ajánlatos végezni (ld. önértékelő teszt), ezután lehet a beteget a megfelelő alváslaboratóriumba utalni.

Hazánkban létezik már egy olyan alváslaboratóriumi hálózat, amely képes arra, hogy a magas vérnyomás, a stroke és koszorúérbetegek körében az OSAS igazolását elvégezze, és őket speciális, számukra egyénileg megfelelő terápia eszközeivel, az OEP támogatásával ellássa. A támogatás szempontjai a betegek szív- és érrendszeri rizikóját messzemenően figyelembe veszik. (A centrumok listája és jellemzői elérhetők a www.alváscentrum.hu oldalon.)