Bajban a magyar gyermek-egészségügyi ellátás
Békés, Csongrád, Bács-Kiskun és Szolnok megyében 15 fekvőbeteg-intézet, köztük egy gyermekklinika osztályain történik a fekvőbeteg-ellátás. A városi kórházak túlnyomó többségében a gyermekosztályok orvoslétszáma kettő és hat között változik. Ez a tény még súlyosabb gondot okoz, mint az évtizedek óta fennálló nővérhiány.
A kórházi gyermekosztályokra jószerivel nem is várható jelentős utánpótlás, a legtöbb városi kórházban évek óta nem jelentkezett orvos munkára a gyermekosztályra. A szakvizsgáig eljutó gyermekorvosok pedig többségükben gyermek-háziorvosi állást kerestek, így a kórházban maradt orvosokra rendkívül nagy számú orvosi ügyelet jutott. Nem volt ritka a fejenkénti havi 8-10-12 ügyeletszám.
A gyermekgyógyászati rezidensi állásra jelentkező frissen végzett orvosok legfeljebb a klinikára, illetve egy-két megyei kórházba jelentkeznek. A klinika az évi 2-3 új rezidenssel természetesen nem tudja biztosítani a régió szakorvosi utánpótlását. Egyidejűleg azonban a házigyermekorvosok korfája is előrehaladott, mivel ez jelenleg 56 év átlagéletkornak felel meg. Így néhány év múlva a nyugdíjba vonulás miatt a jelenleg országosan dolgozó 1500 házigyermekorvos jelentős része kilép a szakmából. Utánpótlás a kiskórházakból, a megyei kórházakból és a klinikáról nem várható az előbb elmondottak miatt, így a következő öt évben a gyermekgyógyászat, igen komoly mértékű problémát okozva, hiányszakmává válik Magyarországon.
Az ún. vegyes praxisokban, ahol háziorvos látja el a gyermekeket is, az ellátás színvonala értelemszerűen jóval alacsonyabb, összehasonlítva azokkal a körzetekkel, ahol gyermekorvos végzi a beteg gyermekek ellátását. A házigyermekorvosok fokozatos eltűnésével jelentősen csökkeni fog a gyermekgyógyászati szolgáltatás területi színvonala.
Május 1-jétől az Európai Unióhoz való csatlakozás jegyében Magyarországon is érvényessé vált az ügyeleti szám korlátozására vonatkozó törvények sora, ennek következtében az eddig is nagyszámú ügyeletet ellátó városi kórházi gyermekorvosok helyzete ellehetetlenül. Más szóval, a törvény betartása a gyermekosztályokon lehetetlen. A gyógyítás személyi feltételein túl, fontos változások következtek be a tárgyi feltételek terén is. A korábbi, 50 százalékos fizetésemelés többletforrásigénye a fekvőbeteg-intézetekre hárult. Ennek kompenzálására az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 100 ezerről 126 ezer forintra megemelte a HBCS-t (homogén betegcsoportok normatíváit). Ez a plusz azonban nem fedezi a fizetésemelés költségeit, ennek érdekében a HBCS-t legalább 136 ezer forintra kellett volna emelni.
A másik jelentős gond a teljesítményfinanszírozás legújabban bevezetett degressziós elve, amely szerint a tavalyi teljesítmény 100 százalékán felüli ez évi teljesítményt a biztosító progresszíven bünteti, amennyiben a 105 százalékos teljesítményig az OEP a költségeknek csak 60 százalékát, illetve e fölötti teljesítmény esetén csak 30 százalékát fizeti ki.
Az egyetemek esetében ez úgy néz ki, hogy a tavalyi teljesítmény 98 százalékát fizetik 100 százalékosan, e felett a progresszív degresszió elve érvényesül. Így a kórházi kiadásokban nagyon jelentősen megnövekedett bérköltségek ellentételezésére esetleg alkalmazható előrefelé menekülés, azaz teljesítményfokozás lehetősége is megszűnt. Ez elkerülhetetlenül veszteségessé teszi az ellátást, még azokban az intézetekben is, ahol eddig az egyenleg nullszaldós volt.
Évtizedek óta jelzett probléma, hogy az egészségügyi finanszírozásban egy fillér sem jut az amortizációra, ezért a fokozatosan elöregedő műszerek pótlására nincs lehetőség. A jelenlegi finanszírozási körülmények között a javításukra sincs pénz, a pótlásukra alkalmazott, nemegyszer megalázó jellegű közadakozás-kérés nem képes pótolni az egészségügy színvonalának fenntartásához szükséges pénzt, ilyen körülmények között pedig fejlődésről szinte szó sem lehet.
Békés, Csongrád, Bács-Kiskun és Szolnok megyében a Szegedi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinikája tölti be a gyermekellátás központjának szerepét. Ez azt jelenti, hogy a koraszülöttektől a szívbetegekig, szívsebészeti, hematológiai, onkológiai, vesegyógyászati, tüdő-, gasztrointesztinális betegségben szenvedők, ideggyógyászati, anyagcserebetegek, gyermeksebészeti ellátást, intenzív osztályos ellátást igénylők is a szegedi gyermekklinikára kerülnek. Az ország lakosságának egyötödét jelentő, mintegy 2 millió lakosú felvevőterületről fogadunk betegeket a gyermekgyógyászat teljes spektrumából, szemben a budapesti lehetőségekkel, ahol a különböző szubspecialitások klinikák és nagy gyermekkórházak, illetve kórházi gyermekosztályok között oszlanak meg. Ebben a régióban minden betegség ellátásának csúcspontja a klinika, ahonnan nincs hová továbbküldeni a beteget, ennek megfelelően többszörös a felelősség és az ellátás biztosításának gondja.
A lakosság összefogásával és minisztériumi összefogással az utóbbi időben megoldottuk az ún. szeptikus intenzív részleg felépítését, amely önmagában 45 millió forintba került. Ez a részleg lehetővé teszi, hogy az igen súlyos égési sérültek ellátása is Szegeden történjen, a plasztikai sebészettel együtt. Hasonlóan igen költséges specialitás a gyermekművese-kezelés, amelynek osztályát az egészségügyi tárcától független adakozásokból tudtuk bővíteni.
Jelenlegi legnagyobb gondunk az onkológiai betegek ellátása. Évente mintegy 70 onkológiai betegeket kezelünk egy 14 ágyas osztályon, amely mindössze 2 kórtermet jelent. Ezen a területen ezek a betegek sokszor hat hónapot is eltöltenek, többnyire az édesanyjukkal, aki egy kényelmetlen széken kuporog egész nap szenvedő gyermeke mellett. Ezek a betegek igen kemény immunoszupresszív kezelésben részesülnek, amelynek következtében a csontvelő sejttermelése maximálisan visszaesik, fehérvérsejtszámuk nemegyszer a nullára lecsökken, így a fertőzésekkel szembeni fogékonyságuk rendkívül nagy. Emellett vérzékenyek, komoly fájdalmaik vannak, látják egymás szenvedését. A gyermekgyógyászati onkológiai ellátásnak az utóbbi évtizedekben rendkívüli eredményei vannak, ennek azonban igen komoly ára is van. Hosszadalmas a kezelés, és sok szenvedéssel jár a betegség, nagyon komoly a fertőzés veszélye. Ezeket a betegeket elkülönítve, csak az édesanyjukkal, külön kórteremben kellene kezelni, hogy óvjuk őket a fertőzésektől, a mindenféle káros hatástól, és biztosítsuk számukra az édesanyjuk állandó jelenlétét. Ez az ellátási feltétel Európában egyáltalán nem kuriózum, hanem általános alapelv az EU-tagállamok között, még számos újonnan csatlakozott kelet-európai ország esetében is. Ezen a téren is jórészt közadakozásra számíthatunk.
További gond a koraszülöttek és újszülöttek intenzív ellátása. Amikor Magyarországon az élveszületések száma kevesebb mint 100 ezer évente, különös jelentősége van annak, hogy a még mindig 10 százalék körüli koraszülöttségi arány mellett megfelelően fel legyünk készülve ezen kis betegek ellátására. A legtöbb koraszülött súlyos légzési elégtelenségben szenved, ezért az inkubátor mellett lélegeztetőkészülék, szívműködést jelző és a vér oxigénkoncentrációját jelző monitorra, továbbá legalább két infúziós pumpára van szükség betegenként. A klinika 17 ágyas koraszülöttosztályán évi 300 koraszülöttet látunk el, akik közül soknak a súlya 1500 gramm alatti. Az utóbbi években a lombikbébiprogram következtében megnövekedett a 2-3-as ikrek aránya, sőt előfordult 4-es iker is. Ezek érkezésekor az előbb felsorolt műszereket többszörös példányban kell azonnal biztosítani. Ezért a nagy forgalmú koraszülöttosztályon elsősorban az akut stádiumból való kihozatalra tudunk koncentrálni. Amikor a súlyos állapot rendeződött, a beteg spontán légzésre, táplálkozásra képes, de még nem érte el a 2000 grammos súlyt, tovább kell adnunk más kórházak újszülöttosztályaira, hogy fogadni tudjuk a következő koraszülöttet. Ezért nagyon fontos lenne a koraszülöttek mellett egy újszülöttrészleg is, hogy a kis betegeket legalább 2500 grammig felnevelve, teljes biztonsággal adhassuk haza családjaik körébe.
