Biztonságban külföldön is
"Annyi minden rosszat hallottam: nem kellene ebola és AIDS ellen is oltatni magam, amikor az észak-afrikai tengerpartra repülök?"
Nem kellene? Az ebola nevű - valóban veszélyes - vírusbetegség ellen nincs is oltás, de nem is fogja elkapni az algériai tengerparton, ott még sosem fordult elő. Az AIDS ellen sincs vakcina - mindenütt kapható viszont óvszer -, ha már kétséges kalandokba kíván bocsátkozni külföldön, amiről szintén lebeszélem az utazót.
E primitívnek tűnő példabeszéddel csupán azt próbáltam demonstrálni, hogy sok embernek túlzott elvárásai vannak az oltások iránt. Egyébként nem csak a laikusok esnek ebbe a csapdába. Mikor először gyógyítottam hoszszabb ideig a Távol-Keleten, én is sok minden ellen beoltottam magam, feleslegesen. Mára kiderült, semmi szükség nem volt (az egy napig magas lázat okozó) tífusz elleni oltásomra, a betegség egyszerű kézmosással megelőzhető. A kolera elleni oltást meg a legtöbb országban ma már a WHO, az ENSZ Egészségügyi Világszervezete sem javasolja, mert kétséges a hatása.
Aztán itt van a házipatika. Mielőtt több tonna gyógyszerrel tömnék meg feleslegesen a bőröndjüket, gondolják végig a következőket. Először is, ma már gyakorlatilag nincs olyan állam, ahol ne lehessen kapni gyógyszert bármely utcasarkon, akarom mondani patikában. Az sem igaz, hogy külföldön drágábban, mert a közgazdasági mutatók szerint a nagy financiális kiegyenlítődés folyamata gyakorlatilag befejeződött: mindenütt hasonló áron és hasonló szereket árusítanak, a nagy multik, gyógyszerforgalmazók (többnyire azonos nevű) készítményeit. Persze vannak helyi specialitások és terméknevek is, de a legfontosabb gyógyszereket bárhol megveheti a turista.
Azt is gondolja végig, hogy valóban szüksége van-e ötfajta antibiotikumra (amelyeket ráadásul jobb, ha orvos ajánl!), vagy tucatnyi vitaminféleségre (a gyümölcs fogyasztása jobb). Külföldre az ember elsősorban olyan szereket vigyen magával, amely gyors segítséget jelent: görcsoldót, hányás és allergia elleni szert, kevés kötszert stb. A legfontosabbak érdekes módon a legegyszerűbb gyógyszerek: a fájdalomcsillapítók és a hasmenés elleni speciális só- és cukortartalmú porok. És természetesen azok a gyógyszerek, amelyek valóban kellenek, a helyi "specialitások" ellen: például a malária elleni tabletták!
Nagyon lényeges, hogy a legfontosabb saját, állandó gyógyszereiről se felejtkezzen el: a cukros az inzulinjáról, a hipertóniás a vérnyomáscsökkentőjéről, a savtúltengésben szenvedő a savkötőről, az asztmás az asztma elleni sprayről. Egyébként pedig csak olyan gyógyszert vigyen magával, amelynek ismeri a hatást (és mellékhatását!), amelyet orvos ajánlott, illetve amely már jól bevált korábban is.
Nem árt azt is tudni, mit NE vigyünk magunkkal: mai "veszélyes" világunkban nem árt megindokolni bizonyos gyógyszerek használatát, illetve azt orvosi dokumentumokkal alátámasztani. Nehogy az olyat, aki kábító fájdalomcsillapítót kénytelen beszedni, drogdílernek nézzék. Teljesen felesleges például a hasmenés elleni hagyományos "fogó" tabletta. A mai orvosi felfogás szerint többet ártanak, mint használnak.
Az egészségünk nemcsak a gyógyszertől és az oltástól, de az egészséges táplálkozásunktól is függ. Nagy a kísértés - és nagy a veszély: ha nem válogatunk, utasítunk vissza bizonyos finom, egzotikus ételeket, jobb esetben a mellékhelyiségben, rosszabb esetben a kórteremben töltünk majd el nem kevés időt.
Alapszabály, mennél délebbre, mennél forróbb és fejletlenebb (fejődő) országba megyünk, annál inkább kerüljük az utcai árusokat. Elsősorban a nyers ételtől, zöldségtől, gyümölcstől óvakodjunk. Van olyan hely, ahol nem elég a hámozás és a hideg csapvíz, bizonyos fertőtlenítőszerek, biológiai vízszűrők sem ártanak, amennyiben mégsem kerülhető el a gyanús étel-ital fogyasztása. Óvatosak legyünk a gyorsan romló húsfélékkel, a halakkal is. A trópusokon eleve nem ennék édesvízi, csak tengeri kopoltyús állatot.
Azért túlzásba se essünk: ami megsült (csirke, sült banán, kukorica stb.), többnyire biztonsággal fogyasztható. Nem árt a mértékletesség az ételek menynyiségében sem. Inkább gyakran, mint sokat együnk.
Azt se felejtsük el, hogy a trópusokon nem véletlenül kevés az alkoholista. A szesz 30 fok feletti forró napban "pácolva": életveszélyes keverék! Az innivalót is érdemes megválogatni. Ma már Magyarországon egyre kevesebben isznak csapvizet - külföldön is a palackozott üdítőket javaslom. Van, aki (az egyébként sokak által kritizált) kólára esküszik, talán joggal. Sok helyen hasmenéskor ezt isszák az emberek, és a saját bőrömön tapasztaltam, tényleg hatott, amikor nekem is bélhurutom volt. Azért tudományos vitát erről nem mernék nyitni, és szerintem is a hagyományos, palackozott kristályvíz az igazi.
Még egy fontos tudnivaló: a jég többnyire közönséges csapvízből készült. Ne engedjenek hát jeget tetetni az italukba, az újabb veszélyforrás! Viszont nagyon tudom ajánlani a teákat (ez itt a reklám helye), különösen a Távol-Keleten olyannyira kedvelt zöld teát. Kifejezetten egészséges és kellemes, élénkítő hatása van.
Hiába tudja mindenki, hogy a trópusi, déli nap milyen veszélyes, évről évre rengeteg a napszúrás és a kiszáradás. Magyarán, a problémát nem lehet egyszerűen napkrémmel megoldani, akárhány faktorú is legyen az. A védekezés ennél komplexebb.
Érdemes a fontosabb szabadtéri programokat reggelre és késő délutánra tervezni. A mediterrán és trópusi államokban a sziesztának, a déli, elsötétített szobában történő pihenésnek, szunyókálásnak az egyik funkciója, hogy elkerüljék a merőlegesen tűző déli napot. Különösen a tengerparton, ahol a víz visszatükröződése miatt duplán leéghetünk, illetve napszúrást kaphatunk.
Nemcsak a szalmakalap egészségvédő, a hosszú ujjú, de vékony, jól szellőző könnyű pamutblúz, -ing is. Akárcsak az egyszerű ivóvíz. A trópusokon nem érdemes ezek nélkül elindulni, sétálni, mert néha nem órák, csak negyedórák kellenek ahhoz, hogy kiszáradjon a turista. Az izzadással ugyanis jelentős vízmennyiséget veszít az ember szervezete, ezért gyakran meg kell húzni az üveget - és időben pótolni a tartalmát. És ha módunk van, legyünk sokat árnyékban. A tengerparton tusoljunk gyakran a hideg-langyos víz alatt.
Mint látjuk, nem igényel speciális egyetemi kurzust az "egészségmegőrzés" külföldön. Csupán leszámolást félelmeinkkel, előítéleteinkkel és minimális egészségügyi tudást. Valamint józan észt, mértékletességet. Jó vakációt!
