Csak képzett orvosok alkalmasak "kapuőrnek"

A képzés fontos eleme a háziorvosok "kapuőr" szerepének megvalósítása, amivel kiválthatók a drága kórházi kezelések.

Az alapellátás rendszerének átalakítása 10 éve kezdődött el. Egy 1992-es miniszteri rendelet értelmében az akkori körzeti orvosok a továbbiakban háziorvosként tevékenykedhettek. Ez nemcsak a nevet változtatta meg, hanem sokkal szélesebb tartalmi követelményeket és lehetőségeket állított az alapellátás szereplői elé, mely követelményrendszer a nyugati - elsősorban európai - igények irányába mozdult el. Ötéves periódus állt a kollégák rendelkezésére, ezen időszak alatt kellett átképezniük magukat körzeti orvosból háziorvossá. Ez a folyamat 1998. december 31-vel lezárult. Ezen időszakban az orvosi és egészségtudományi egyetemeken megalakultak a képzést és továbbképzést segítő családorvosi tanszékek, és ezáltal megindult a frissen végzett orvosokból is a háziorvos szakorvosok képzése.

A képzés és átképzés legfontosabb eleme az úgynevezett "gate-keeper" (kapuőr) funkciók megvalósítása az alapellátáson belül. Ez sokkal szélesebb cselekvési (diagnosztikus és terápiás) lehetőséget biztosít a háziorvosnak, mint amennyivel körzeti orvos korában rendelkezett.

Mára már köztudott, hogy az évi mintegy 150 millió hazai orvos-beteg találkozás közel 90 százaléka az alapellátáson belül történik. Ugyancsak ismert tény az is, hogy a receptírási szokások eltolódtak az alapellátás irányába, ma az összes recept mintegy 80 százaléka a háziorvosok által utalványozódik. Kétségtelen tény, hogy ezek döntő többsége gyógyszer, azonban nem elhanyagolható mennyiségben történik gyógyászati segédeszköz-rendelés, többek között a modern sebkötözés eszközei is az alapellátás oldaláról.

Ezt a tevékenységet elősegítette az a tény, hogy mind az Országos Alapellátási Intézet, mind pedig az egyetemek családorvosi tanszékei rájöttek arra, hogy csak megfelelően képzett orvosok alkalmasak a megnövekedett gyógyszer, illetve az új segédeszközök (kötszerek stb.) felírására, s ezért tanfolyamok sorát indították el a tudásanyag megismertetésére.

Ugyanakkor a gyógyászati segédeszközök piaca is megváltozott, egyre újabb eszközök kerültek be Magyarországra. Többek között a kötszerek területén is változások voltak, alkalmazásra kerültek a modern, ún. nedves kötszerek is.

A magyarországi kötszerpiac elemzése során azonban élesen külön kell választanunk a járóbeteg- és a kórházi ellátás területeit. A kórházak komoly finanszírozási gondokkal küszködnek, az osztályokon gyakran még a gyógyszerekre sem jut pénz, a kötszerekről nem is beszélve. A kórházak többsége a pillanatnyilag olcsóbbnak tűnő hagyományos, úgynevezett mull alapú kötszereket vásárolja meg, amelyek a krónikus sebek (lábszárfekély, nyomási fekély stb.) korszerű és költséghatékony ellátására nem alkalmasak. Számos hazai és nemzetközi költséghatékonysági tanulmány igazolta már, hogy a modern, nedves sebkezelő kötszerekkel ezek a sebek meggyógyíthatók és a direkt (kötszerek, antibiotikumok stb.) és indirekt (a kötözést végző munkaideje, a munkától távol töltött idő stb.) költségeket is figyelembe véve a kezelésük kevesebbe kerül. Az ellátás színhelyei közötti különbség azért is figyelemre méltó, mert a krónikus sebek nagy része a járóbeteg-ellátó hálózatot terheli.

Amennyiben egy beteg nozokomiális nyomási fekélyt szerzett a kórházi bentfekvés ideje alatt, a kórházból történt elbocsátása után a járóbeteg-ellátás, a már kiképzett háziorvos és/vagy a háziápolási szolgálat veszi át a sebe kezelését.

Az alapellátásban ma már a nedves sebkezelés elterjedtebb, mint a hagyományos kötszerek alkalmazása (az esetek 40 százalékában). Ma már számos nedves sebkezelő kötszer az egészségbiztosítási pénztár által támogatott, és így felírható a beteg számára. Ugyanakkor az is tény, hogy nagyon sok korszerű, új terápiát és költséghatékony kezelést biztosító modern kötszer vár társadalombiztosítási támogatásra. Ezek gyakorlatilag azért nem kerülhettek még fel a tb-listára, mert a jelenlegi csoportbeosztás ezt nem teszi lehetővé. Ugyanakkor a tb-támogatásra váró, korszerű kötszerek használatát számos nemzetközi szervezet különböző sebkezelési protokollja tartalmazza (pl. EPUAP, EWMA stb.).

A háziorvosi gyakorlatban előforduló ilyen esetek növekedése virtuális növekedés, valójában azt jelzi, hogy a tanfolyamokon kiképzett háziorvosok nagyobb számban képesek kiszűrni és kezelni a krónikus sebeket, mint előtte. A nyugat-európai előfordulási gyakoriságokat Magyarországra vetítve hazánkban közel 150 000 olyan ember él, aki lábszárfekélyben szenved, több mint 35 000 nyomási fekélyben (decubitus ), 20 000 pedig diabéteszes sebekben. Ez az a populáció, akiket kezelni, kötözni kell. Ugyanakkor ezek azok az embertársaink, akik sebeik miatt antiszociálissá válnak, nem mernek társaságba, emberek közé menni sem a sebeik miatt. Ugyancsak ők azok, akiket ha a hagyományos mull alapú kötésekkel kezelik, csak meghosszabbítható a szenvedésük, s az ilyenkor kialakuló intenzív váladékozás miatt kialakuló rossz szag egy idő után már saját magukat is zavarja.

Kétségtelen tény, hogy a betegek száma és a modern sebkezelések bevezetése miatt a tb-költségvetés terhelése fokozódik. A tavalyi és az idei év járóbeteg-ellátásban alkalmazott hagyományos és nedveskötszer-ellátottságát az ábra szemlélteti (a kötszerszövetség adatai alapján).

A kötszerekre fordított tb-támogatás növekedése azonban ellensúlyozható lenne azzal, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a korszerűbb, nedvesseb-kezelést biztosító, a valóban költséghatékony kötszereket nagyobb mértékben támogatná a hagyományos kötszerekkel szemben. Ez azért is fontos, mivel a háziorvosok képzését folytatni kívánjuk a jövőben is. Fontos persze az is, hogy az orvosok (háziorvosok) által felírható mennyiséget nem szabadna darabszámban korlátozni, mert előfordulhat, hogy az adott kötszerből nincs akkora, amekkora lefedné a sebet, így egyszerre több kötszerre van szükség (például lábszárt átérő fekély esetén).

Megoldást jelenthet még a költségvetés problémájára az is, ha a felírhatóságnál a képzést díjaznák, azaz olyan háziorvos írhatna fel minden kötszert, aki a továbbképző tanfolyamokat sikeresen elvégezte. A tanfolyamok szervezését, lebonyolítását a Magyar Sebkezelő Társasággal és a Sebinkó Szövetséggel együtt az Országos Alapellátási Intézet végezné. Ugyancsak az intézet lenne az, amely a tanfolyami igazolásokat kiadva garantálná azok validitását is.