E-hulladék: az IVSZ koordinálást sürget
A hulladékká váló elektromos és elektronikai berendezések kezelése rövid időn belül komoly kihívás elé állítja a hazai infokommunikációs és elektronikai ipart. Minden elektronikai terméket gyártó és forgalmazó vállalat ugyanis csak jelentős ráfordításokkal tud majd megfelelni az új előírásoknak. Ezt felismerve az Informatikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) - a nyugat-európai jó példák alapján - olyan koordináló szervezet létrehozatalát szorgalmazza, amely mind a majdan kötelezett cégek érdekeit, mind a környezetvédelmi szempontokat teljes mértékben figyelembe veszi.
Becslések szerint ma Magyarországon mintegy 120-130 ezer tonna elektromos és elektronikai hulladék képződik, ráadásul ez az érték évente nyolc százalékkal nő. Az e-hulladékok kérdésének hatékony megoldására ezen eszközök gyártóinak és forgalmazóinak kiemelt figyelmet kell fordítani. Ezt fogják kikényszeríteni az Európai Unió e-hulladék-kezelésre vonatkozó direktívái, amelynek nyomán 2004 augusztusáig meg kell teremteni a hazai szabályozást. Még a felkészült cégek is csak távoli kihívásként érzékelik azonban az európai uniós csatlakozás utáni kötelezettségeiket.
Az IVSZ és a független szakértőkből álló e-WM csoport a közelmúltban konferenciát rendezett az Európai Unió elektronikai hulladékok kezelésére vonatkozó irányelveinek magyar környezetbe való átültetése kapcsán. A konferencián világossá vált, hogy a gyártók az új kötelezettségeknek egyenként igen nehezen, csak hatalmas ráfordítással tudnak megfelelni, ezért a szektor egymással versenyző szereplőinek együtt kell működniük ebben a kérdésben.
Az IVSZ és a vele együttműködő e-WM csoport szakemberei azt javasolják, hogy a gyártók és forgalmazók közösen alapítsanak egy hulladékkezelést koordináló szervezetet. Ez a közhasznú társaság teljes egészében nonprofit módon vállalja fel az elektromos és elektronikai hulladékok begyűjtését, feldolgozását, valamint a hatóság által előírt bejelentési kötelezettségek teljesítését. Jól működő svéd, svájci, holland példák bizonyítják, hogy ez a modell a gyártók számára rendkívül költséghatékony és egyszerű megoldást jelent, egyúttal az állam számára is megfelelő.
A résztvevők bíznak abban, hogy a minisztériummal kialakuló párbeszéd eredményes lesz, és a rendeletek megalkotásáig meglévő viszonylag rövid idő alatt sikerül olyan, a gyakorlatban is alkalmazható és működőképes kompromiszszumokat kötni, mely mindkét félnek elfogadható.
