Még reformra vár a távközlés

"A reform esetleg megnyithatja piacokat a verseny előtt" - írta a gazdasági világlap, a Financial Times majdnem egy éve az akkor még csak előkészületben lévő magyar elektronikus hírközlési törvényről (eht.) készített interjú címében. A bizonytalanságot tükröző nyilatkozatok azóta már talán homályba merültek, de tény, hogy a gazdasági növekedés és a foglalkoztatottság szempontjából legjelentősebb szabályozásokat még mindig a 2001 júniusában az Országgyűlés által elfogadott hírközlési törvény és a többször módosított végrehajtási rendeletek alapján megkötött távközlési szolgáltatási szerződések határozzák meg. Nem lett tehát egyértelműbb a piac számára a befektetések szabályozási környezete, az európai szabályokkal történő harmonizáció ígérete pedig nem volt elegendő.

A reform szükségességét a bőrén érzi az iparág, hiszen a hoszszú távú növekedés és az azt előmozdító műszaki fejlődés csak befektetésekkel valósulhat meg, ehhez pedig átlátható, kiszámítható, arányos teherviseléssel járó szabályozási környezet is szükségeltetik.

A munkavállalók számára az infokommunikációs iparág növekedési lehetőségeinek versenyképes kihasználása a foglalkoztatást, tehát több és jobb új munkahelyet jelent. A termelékenység növelése ugyanakkor egyértelműen munkahelyeket szüntet meg, és ez modernizáció nélkül a foglalkoztatás csökkenéséhez vezethet még a fiatalabb, képzettebb munkaerő esetében is. Nem egyszerűen a távközlési szolgáltatótársaságok üzleti igénye tehát az iparági reform, amely a hálózatok és szolgáltatások versenyét vezeti be ezekre a területekre.

Közismert, hogy az előfizetők választási lehetősége a vezetékes szolgáltatások körében változatlanul csekély, bár a piaci nyomás hatására az új díjcsomagokkal megállíthatták a havi költségeik inflációval együtt haladó növekedését - de ez minden. Egyébként pedig világosan a piac értésére adják az előfizetők, hogy mit választanak: költségmegtakarítást, mobilitást, digitális hálózaton digitális szolgáltatást, azaz elektronikus levelezést és internetböngészést.

Költségmegtakarítás: a hazai előfizetői távközlési tarifák az Európai Unió 2003. évi átlagos mértékeinél valamivel alacsonyabbak, de az EU átlagánál háromszor-négyszer kisebb munkajövedelmekhez, illetve az unió átlagának felét éppen elérő egy főre számított nemzeti össztermékhez viszonyítva objektíve magasak.

Mobilitás: a mobiltelefont használók kezdettől fogva valójában az állandó elérhetőséget, a személyes kapcsolatrendszerüket éltetik a szolgáltatás igénybevételével. Ez egyébként világjelenség. Fejlett és fejlődő országokban, Európában és a tengerentúlon, az egyének a mobiltelefont jelentős részben azért használják, hogy a rosszul működő vagy nem is létező intézményeket (gyermekfelügyelet, álláskeresés, vagyontárgyak őrzése stb.) korszerűbbé tegyék.

Folytatás a 6. oldalon >>

>> Folytatás az 5. oldalról

Digitális hálózaton digitális szolgáltatás: nem az írásbeliség szerepének növekedése, hanem ezzel ellentétben éppen a szóbeli kommunikációhoz nagyon hasonló kifejezésmódú, a képeket használó, rugalmas, gyors és esetenként csapongó információcsere lehetősége az egyik oka az internetes levelezés és böngészés rendkívül gyors terjedésének. A telefax használatát lényegében leváltotta az elektronikus levél és az internetböngészés. Van, aki még emlékszik rá, hogy a megírt levelet előbb kinyomtattuk, azután betettük a telefaxgépbe, tárcsáztunk, azután megvártuk, amíg a másik oldalon valaki elindította a faxhangot, s ezután mi is megnyomtuk a zöld gombot stb. Mindezért természetesen a telefontarifát kellett megfizetni. Az internet adatátviteli szolgáltatás, amely a digitális dokumentumokat közvetlenül továbbítja, illetve tárolja, s amikor időnk engedi, elolvassuk.

Társadalmi meghatározottságúak az előfizetők döntései, tehát nem technológiát vagy hálózatot kívánnak használni, hanem egyszerűen csak élveznék a megfizethető választék és minőség előnyeit. Emiatt vélik a szakértők úgy, hogy az ágazati reform nem maradhat el, legfeljebb várat magára egy ideig.

Brüsszelben úgy látják, hogy a keleti bővítés, aminek eredményeként ez év májustól Magyarország is tagállam lett, az EU egyik legnagyobb jelentőségű lehetősége a XXI. század kezdetén. A lehetőség valóra váltásához elsősorban a társadalmi és kulturális kohézió növelését, továbbá a gazdasági integráció erősítését tartják szükségesnek.

Ami minket illet, a magyar modernizáció számára is egyedülálló kihívás a nyugat-európai mintájú távközlési reform bevezetése. A várt reformot ebben a helyzetben úgy kezelhetjük, hogy az a liberalizáció, a szabályozási környezet egyértelműsége és a befektetések bátorítása között felismert kapcsolatokon alapuló stratégiai terv.

Mit is eredményezhetne ezen stratégia megvalósítása az elektronikus hírközlés és az infokommunikáció más szolgáltatásainak mindennapi használatában? Belátható időn - mondjuk két-három éven - belül az alább felsorolt eredmények többségét a vállalkozások és az ország versenyképessége érdekében mindenképpen el kellene érnünk ahhoz, hogy az európai integráció húzóerejét kihasználhassuk.

Az EU-tagsággal járó kötelezettségek teljesítése, elsősorban az ország saját érdekében, a gazdaságpolitika alapvető követelménye. A kormányzatnak súlyos kötelezettségei vannak az infrastruktúra fejlesztésében, de ennek teljesítéséhez az uniós strukturális alapok segítsége igénybe vehető. A strukturális alapok felhasználásának szabályai a 2000-2006-os években lehetővé teszik, hogy az információs társadalom fejlesztési stratégiája megvalósítására és a régiós infra-

struktúra fejlesztésének befektetéseire fordíthatók legyenek. Magyarország uniós csatlakozásának egyik központi problémája a gazdaság versenyképességének javítása az egységes európai piacon. A versenyképesség a gazdaság fő területein - többek között - a tudás alkalmazásán alapul, és előnyként érvényesíti, hogy az ismeretek és a tudás előállítása és felhasználása egyes területeken gazdaságosabban megy végbe, s az időráfordításból, a távolságból és az elhelyezkedésből eredő korábbi hátrányok mérséklődnek, a társadalmi kezdeményezéseknek, a régióknak nagyobb gazdasági és szociális szerep jut.