Megelőzhető a stroke

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint az agyi érrendszer megbetegedései, köztük a szélütés (stroke) a második leggyakoribb halálok, világszerte mintegy 5,1 millió halálesetet okoz évenként. Ez azt jelenti, hogy minden hatodik másodpercben valaki szélütést kap a világon. Magyarországon 2002-ben 18 500 haláleset következett be szélütés miatt.

A szélütés eredetű halálozás gyakorisága az öregedéssel jelentősen nő, de a középkorúak között is igen gyakori e betegség, ami kidomborítja népegészségügyi jelentőségét. Sajnos az is tény, hogy Magyarországon a stroke-betegek átlagéletkora öt-tíz évvel kevesebb, mint a fejlett országokban, tehát e súlyos, gyakran halálos kimenetelű vagy végleges rokkantságot okozó betegség hazánkban fiatalabb korban jelentkezik.

Ismeretes, hogy a stroke gyakran ismétlődik, ami a beteg életkilátásait, életminőségét jelentős mértékben rontja. Hazánkban évente mintegy 8500 ismétlődő stroke-eset van. Talán reményre adhat okot, hogy a stroke gyakorisága 1996 óta csökkenő tendenciát (13 százalékos) mutat, ami feltehetően összefügg e betegség kockázati tényezői között jelentős súlyú magas vérnyomás (hypertonia) egyre jobb kezelésével. Az is igaz, hogy ugyanebben az időszakban Ausztriában a stroke gyakoriságának csökkenése hazánkénál jelentősebb mértékű (33 százalék) volt. Azonban még mindig "dobogós" helyünk van a világranglistán, hiszen a stroke-eredetű halálozás tekintetében a férfiak a 4., a nők a 6. helyen vannak. Az is régóta ismeretes, hogy az ismétlődő szélütés miatti halálozás lényegesen nagyobb mértékű, mint az első alkalommal elszenvedett stroke-é, s hogy rokkantságot is gyakrabban okoz.

A szélütés kiemelkedően gyakori volta Magyarországon az egyéb halálokokkal összehasonlítva is feltűnő: 1988-ban a teljes népesség körében a szív-érrendszeri aterotrombózis eredetű halálozás 1,65-szor, a daganatos eredetű halálozás 1,68-szor, a balesetből eredő halálozás 1,71-szor, míg a stroke-eredetű halálozás 3,27-szor volt gyakoribb, mint az USA-ban.

Agyi érbetegség miatt évente mintegy 35 000 beteget szállítanak kórházba, s a felvétel 8-10 ezer esetben a betegség akut stádiumában történik. E betegek halálozási aránya az első hónapokban 12-18 százalék, az első évben 25-30 százalék.

A szélütésnek több fajtáját különböztethetünk meg, 2002-ben a leggyakoribb (79 százalék) az aterotrombózis következtében kialakuló forma (az aterotrombózis az érelmeszesedés - arterioszklerózis - és a trombózis szavak öszszevonásával keletkezett kifejezés) volt. A nagyon veszélyes agyvérzés gyakorisága hazánkban 19 százalékra csökkent az 1988-ban regisztrált 32 százalékról.

A stroke kockázati tényezőinek/okainak (például a hypertonia, illetve a dohányzás) felismerése és kezelése jelentősen hozzájárul a stroke, illetve e betegség ismétlődésének megelőzéséhez. A hazai és nemzetközi epidemiológiai vizsgálatokból ismert, hogy a 25-60 év közötti lakosság 25-40 százalékában kimutatható a hypertonia. A hazai stroke-betegek kockázati tényezői között a magas vérnyomás 72-80 százalékban igazolható. Ezek az adatok meggyőzően igazolják, hogy a szélütés és ismétlődése megelőzésében a hypertonia kezelése kiemelkedő szerepet játszik. Nagyszámú beteg adatainak elemzésével megállapítható volt, hogy már 5-6 Hgmm-es diastolés (a vérnyomás ún. alsó értéke) vérnyomáscsökkentés 35-40 százalékkal mérsékli az első stroke-esemény kockázatát. Bizonyos vérnyomáscsökkentőkkel végzett tudományos vizsgálatokban ez az arány esetenként elérte a 42 százalékot is.

A szélütés legsúlyosabb következménye a halál, de gyakran okoz maradandó károsodást, rokkantságot, s a szellemi funkciók (pl. emlékezetzavar, elbutulás) károsodását. A szellemi funkciók romlása és a károsodások kiterjedésének növekedése olyan progrediáló elváltozásra utalnak, amelynek hátterében igen gyakran a hypertonia áll. A hypertoniás agyi érelváltozások rontják az agykéreg véráramlását. A hypertonia megfelelő kezelése nemcsak a stroke kialakulását és ismétlődését védheti ki, hanem, ha mégis létrejön e kórkép, annak súlyosságát és következményeit is csökkenti. Az egyes vérnyomáscsökkentő gyógyszerek stroke-ot megelőző hatásában a korábbi vizsgálatokban lényeges különbséget nem sikerült kimutatni, ennek alapján úgy gondoltuk, hogy legfontosabb a vérnyomás megfelelő mértékben történő csökkentése (ami a vérnyomás normális szintre, azaz 140/90 Hgmm alá történő csökkentését jelenti).

Az utóbbi két évtizedben olyan gyógyszereket fejlesztettek ki és vezettek be a mindennapi terápiás gyakorlatba, melyek több úton kifejtve hatásukat jelentősen gátolják az érelmeszesedés kialakulását (az ún. sztatinok) és egy másik olyan gyógyszercsoportot is, melyek egy, a szervezetben termelődő erős érszűkítő és vérnyomásemelő anyagnak (az angiotenzin-II -nek) a keletkezését (az ún. ACE-gátló gyógyszerek csoportja) csökkentik. A sztatinokkal a betegekben csökkenthető az érelmeszesedés kifejlődése, aminek következtében csökken a stroke-ok gyakorisága is. Az ACE-gátlókkal pedig a hypertoniás betegekben jelentősen csökkenthető a vérnyomás (és az érelmeszesedés kialakulása is!), s ezzel arányosan a szív-érrendszeri szövődmények, közöttük a stroke keletkezésének gyakorisága is. Arra azonban csak a legutóbbi néhány évben nyílt mód, hogy az angiotenzin-II hatását specifikusan blokkoló szereket (angiotenzin receptor blokkolók = ARB-k) is alkalmazhassuk a szív-érrendszeri betegségek, így a hypertonia kezelésében. Az ARB-kezelés kedvezőbb hatását azonos vérnyomáscsökkenés esetén egy régóta alkalmazott és a mindennapi gyakorlatban bevált, másik típusú vérnyomáscsökkentővel (az ún. bétablokkolóval) szemben elsőként a LIFE elnevezésű vizsgálatban bizonyították be. A szer kiemelkedő hatékonyságának leglényegesebb eleme a stroke megelőzése volt olyan hypertoniás betegeknél, akiknél egy másik hypertoniás károsodás a szív bal kamrájának kóros megnagyobbodása is kimutatható volt. A vizsgálatban alkalmazott ARB-hatású losartannal kezelt betegekben a halálos és nem halálos stroke relatív kockázata 25 százalékkal volt kisebb, mint a másik, a bétablokkolóval (atenolollal) kezeltekben. E vizsgálat alapján a stroke megelőzésére a losartant hivatalosan (USA-ban az FDA, Magyarországon az OGYI) is elfogadták.

A stroke társadalmi terheinek csökkentésére, a betegség megelőzésére egy európai kezdeményezés történt, melynek létrejött a hazai akcióbizottsága is. Ennek legfőbb célja, hogy segítse egy olyan társadalmi szervezet megalakulását, mely ráirányítja a figyelmet a stroke kockázati tényezőire, s azok megszüntetésével tevékeny részt vállalhat e gyakori és súlyos betegség megelőzéséből, annak az egyénre és a társadalomra jutó terheinek csökkentéséből.

Nagyon fontos a legjelentősebb kockázati tényezők közül a hypertonia és az érelmeszesedés megelőzésében és megfelelő kezelésében nyújtott segítség is. Ennek során a betegek terápiás együttműködésének javítása kiemelkedő fontosságú. Az ún. nem gyógyszeres kezelés (a sófogyasztás csökkentése, a túlsúly csökkentése, a túlzott mértékű alkoholfogyasztás csökkentése, a dohányzás elhagyása, a testmozgás növelése) jelentőségének hangsúlyozása mellett a fentiekben vázolt modern terápiás alapelvek és megfelelő kezelési eljárások ismertetése is alapvető fontosságú. Ebben a munkában orvosok és betegek együttműködésével nagyon jelentős eredmények érhetők el.