Új fenyegetések és kihívások

A rendszerváltozás után végbement fejleményeknek köszönhetően Magyarország biztonsági helyzete szilárd, és nem fenyegeti katonai agresszió - hangsúlyozza az új nemzeti biztonsági stratégia. Ezzel szemben számos új kockázati tényező jelent meg a világban, amelyek hazánk biztonságát is befolyásolják.

A nemzeti biztonsági stratégia elsődleges feladata, hogy üzenetet küldjön a partnerek és szövetségesek, illetve adott esetben az ellenség irányába. Ezt a szerepet hivatott betölteni az új, március 31-én elfogadott stratégia is, amely 11 tárca bevonásával két éven át készült. Az új dokumentum készítésekor nagyban támaszkodtak az előző kormány által elfogadott stratégiára, így ez a mostani nem jelent tehát törést a magyar biztonságpolitikában - hangsúlyozta Bródi Gábor, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára egy sajtóbeszélgetésen. A dokumentum több területen nem megy bele a részletekbe, ám a helyettes államtitkár beszámolója szerint ezekre a témákra a kormányzati szervek külön ágazati - egyebek mellett - katonai, szociálpolitikai és nemzetbiztonsági stratégiát dolgoznak ki. Ezek kidolgozása szintén megkezdődött, s a dokumentumoknak legkésőbb szeptember végéig kell elkészülniük.

A nemzeti biztonsági stratégia elkészítése előtt a szakértők valamennyi NATO- és EU-tagállam stratégiáját átnézték, s a végleges anyag összhangban van a NATO 1999-ben elfogadott stratégiai koncepciójával és az EU 2003 decemberében elfogadott európai biztonsági stratégiájával is. Ez erősen tükröződik a végleges anyagban, ugyanis a stratégia szerkezetében és tartalmában is hasonlít a fent említett dokumentumokra. Az anyag az elmúlt másfél évtizedben lezajlott változások és a helyzet elemzése után a közös értékek és érdekek tárgyalásával folytatódik, s a nemzeti biztonság, a hagyományos politikai és védelmi tényezők mellett, gazdasági, társadalmi, ezen belül az emberi és kisebbségi jogi, valamint a környezeti elemeket a korábbiaknál nagyobb hangsúllyal veszi figyelembe. A hidegháború vége óta ugyanis egyre gyakrabban beszélünk új fenyegetésekről és kihívásokról. Ilyenek a terrorizmus, a szervezett bűnözés, az illegális migráció, a gazdasági instabilitás és számos más tényező, amelyekre a dokumentum szerint a nemzetközi szervezetek keretében folytatott együttműködés kínálja a leghatékonyabb választ.

A fenyegetések, kockázatok és kihívások felsorolása nagyban illeszkedik az EU biztonsági stratégiájának tematikájához. Mint 2001. szeptember 11-e óta minden hasonló dokumentumban, itt is a terrorizmus szerepel az első helyen. Kérdéses persze, hogy Magyarország valóban tekinthető-e terroristatámadás potenciális célpontjának. Bár 2004. március 11-én Európában is követtek el olyan nagy terrorakciót, amihez valószínűleg köze volt az Al-Kaidának, nem szabad megfeledkezni arról, hogy Spanyolországban komoly hagyományai vannak a terrorizmusnak, tehát a nemzetközi terroristák egy létező "infrastruktúrát" tudtak felhasználni. A madridi merényletekkel kapcsolatban Bródi Gábor elmondta, hogy a március 11-e után nem írták át a stratégiát, hiszen enélkül is kiemelt helyen szerepel a terrorizmus.

A "regionális kihívások" tárgyalásánál több helyütt igen óvatosan fogalmaz a dokumentum. A délkelet-európai régió és a FÁK-államok helyzetének elemzése is a kedvező fejlemények felsorolásával indul. Ennek ellenére nem tekinthető egyoldalúnak a dokumentum, ugyanis sorra veszi a megmaradt veszélyeket, bár olyan esetekben is bizakodó, ahol erre nincs alapos ok. Ezek a hiányosságok valószínűleg a politikai korrektségnek tudhatók be, és annak, hogy a szomszédos országok és partnerek felé inkább optimista, mintsem pesszimista üzenetet kívántak eljuttatni.

Meglepően óvatosan fogalmaztak a készítők a migrációs politika megfogalmazásában is. Az illegális migráció témakörében olvasható a következő mondat: "Migrációs politikánk kialakításában különös hangsúlyt kapnak a környező országokban élő jelentős számú magyar kisebbséggel kapcsolatos sajátos szempontok." Ez szakértők szerint nem jelent mást, mint annak a kényes kérdésnek az elhallgatását, hogy Magyarország népessége fogy és öregszik. Éppen ezért hosszú távon minden valószínűség szerint bevándorlókra lesz szükség, ám a ténymegállapításon kívül eddig nem történtek intézkedések a helyzet kezelésére.