Új mérföldkő a szkizofrénia kezelésében

A szkizofréniában szenvedők hosszú távú kezelésének költséghatékonyságát jelentősen meghatározza, hogy a betegség természetéből fakadóan a betegek sokszor elhagyják még a legmodernebb gyógyszereket is, gyakran

visszaesnek, ezáltal kilátásaik romlanak, kezelési költségeik pedig hatványozottan növekednek.

Magyarországon is elérhető már az a korszerű hatóanyagot tartalmazó, innovatív technológiájú injekciós készítmény, amely tartósan képes biztosítani a terápiás hatást.

Az új terápia számos betegnek egyedüli lehetőséget jelent egy élhetőbb életre, a kezelőorvosnak a belenyugvás helyett sikerélményt, a biztosítónak pedig a kórházi kezelési szükséglet csökkentésével megtakarítást hozhat.

A szkizofrénia a központi idegrendszer súlyos, krónikus, fiatal felnőttkorban induló betegsége, ami világszerte kb. 1 százalékos gyakorisággal fordul elő. Jellemző tünetei a téveszmés gondolkodás, kommentáló-párbeszédes hanghallások, bizarr hangulat és magatartás, valamint a szociális funkciók nagyfokú romlása. Lefolyási formája lehet epizodikus vagy folyamatos, részleges vagy teljes remisszióval gyógyuló, járhat állandó vagy egyre romló deficittünetekkel. Az öngyilkosság rizikója, főként a betegség kezdetén nagy, minden tizedik beteg kísérel meg suicidiumot. A legtöbb beteg életpályája megtörik, családi és egyéb kapcsolatrendszerük szétzilálódik, munkanélkülivé, rokkanttá, esetleg hajléktalanná válnak.

A betegség természete - a kórkép lefolyása, a gyakori visszaesések, maradványtünetek, a folyamatos kezelés szükségessége - miatt nem meglepő, hogy a betegség direkt és indirekt kezelési költségei igen jelentősek. A fejlett országokban, így például az USA-ban a kezelés direkt költsége a teljes egészségügyi kiadás 1,5-3 százalékát teszi ki, pl. 1990-ben direkt és indirekt (táppénz, szociális ellátás, nyugdíj stb.) költsége kb. 32,5 milliárd dollár volt. Ebben az évben Magyarországon körülbelül 25 milliárd forintot fordítottak a 100 ezerre becsült szkizofrén beteg ellátására.

A direkt egészségügyi költség legnagyobb részét a kórházi felvételek képezik, a gyógyszerköltség a direkt költségeknek csupán 1-6 százaléka. Számítások szerint például Svédországban egy átlagos visszaesés költsége kb. 10-20 ezer USA-dollár, ami 50-100 év fenntartó gyógyszeres terápia költségét jelenti.

A szkizofréniás betegre fordított ápolási költség háromszor több, mint az "átlag" állampolgár egészségügyi kiadása. Ezt az értéket tovább növeli az a tény, hogy a szkizofrénia kezelési gyakorisága igen nagy, kb. 60 százalékos (ez az arány csak a szív-ér rendszer betegségeire jellemző). Kiemelendő, hogy a relapszus, visszaesés után gyakori a páciensek otthoni vagy rehabilitációs kórházban történő kezelése, mely további jelentős költségvonzattal jár. Az adatok szerint tehát a szkizofrénia fenntartó, ún. relapszusprevenciós kezelése a legolcsóbb.

A korán és pontosan megállapított diagnózis és a megfelelő kezelés javítja a páciensek életkilátásait. Az akut tünetek kezelésében, a relapszusok kivédésében az 1950-es évektől rendelkezésre álló antipszichotikumok alkalmazása szinte elkerülhetetlen. A kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt szkizofrén betegek fele esik vissza az első év folyamán, 85 százalékuk az első öt évben, ugyanakkor a minőségében és mennyiségében is korrekt fenntartó kezelés 15 százalékra csökkenti a visszaesések arányát az első év folyamán.

A relapszus a tünetek ismételt megjelenését, felerősödését vagy megváltozását jelenti, ami a kezelés megváltoztatására készteti a klinikust. Okai között maga a betegség természete, a nem megfelelő gyógyszeradag, a stressz, komorbid (más fizikai betegség) állapot, szerabuzus (alkohol, drog), gyógyszermellékhatás szerepelhet, de a leggyakoribb ok a nem megfelelő együttműködés a kezeléssel, az ún. "non-compliance". A visszaesések közel feléért a "non-compliance" tehető felelőssé. Ennek leggyakoribb oka a betegségbelátás hiánya, a nem megfelelő gyógyszerhatás, illetve a kellemetlen mellékhatás. Az együttműködés megítélése direkt - vér-, vizelet-, gyógyszerszint-meghatározás vagy indirekt - klinikus tapasztalata, önkitöltő skálák - módon történhet.

A pszichiáterek tapasztalatai és vizsgálatai szerint a terápiás fegyelem javításával csökkenthető a visszaesések száma és a kórházi kezelések ideje, költsége. A leghatékonyabb eszköz erre a tartós hatású antipszichotikumok alkalmazása, a dózis csökkentése és/vagy az antipszichotikum váltása. Több munkacsoport állítja egybehangzóan, hogy a tartós hatású injekciós antipszichotikus kezeléssel a páciensek együttműködése megközelítően 95 százalékos.

Az injekciós, ún. konvencionális tartós hatású antipszichotikumok első generációja az 1960-as években került a klinikai gyakorlatba. A hatóanyag alkoholcsoportja egy hosszú láncú zsírsavhoz kötődik, a beadás után lassan diffundál az olajos fázisból a szervezet vizes fázisába. A már korábban is alkalmazott tablettás formákkal szemben előnyük - a kooperáció javításán túl - a kezelés során észlelhető stabilabb plazmaszint, és szoros korreláció az alkalmazott dózis és a plazmaszint között. Ezek a tulajdonságok teszik hatékonyabbá, könynyebben és biztonságosabban alkalmazhatókká a készítményeket. A tablettás kiszereléssel szemben alacsonyabb dózis elegendő, ami a mellékhatások előfordulási gyakoriságát csökkenti. Az injekciós forma a felszívódási különbségek miatti csökkent biológiai elérhetőség elkerülése miatt hatékony lehet azoknál a betegeknél is, akik a szájon át szedhető készítményekre nem reagálnak. Az állandó vérszint (ún. "steady-state") állapot kb. 2-3 hónapos alkalmazás után alakul ki. A szükséges dózist a klinikus titrálva állítja be.

A konvencionális, régebbi tartós hatású antipszichotikumok javítják ugyan az együttműködést, de a hatóanyagra jellemző, sokszor súlyos mellékhatások továbbra is fennállnak: zavaró mozgástünetek, parkinzonizmus, depresszió léphet fel a kezelés során.

Az 1990-es években megjelenő tabletta formájú ún. nem konvencionális vagy atípusos antipszichotikumok a konvencionálisokhoz képest hatékonyabbak, biztonságosabbak, mellékhatásprofiljuk kedvezőbb, a páciensek könnyebben tűrik a kezelést. Atípusos antipszichotikumot tartós hatású injekciós formában sokáig nem tudtak előállítani a felmerülő technológiai nehézségek miatt. Napjainkban azonban ez is megoldódott, elérhetővé vált az első ilyen készítmény, melyet 2003-ban Magyarországon is törzskönyveztek. Ez egyesíti magában a tartós hatású injekciós forma és az atípusos hatóanyag előnyeit. Hatóanyaga a már tíz éve ismert risperidon, több millió szkizofrén beteg kezelése során bizonyította hatékonyságát, kedvezően befolyásolja a szkizofrénia pozitív és negatív tüneteit, javítja a neurokognitív funkciókat és életminőséget. Sajátos dopaminerg és szerotoninerg tulajdonságai következtében nem okoz depressziót, és ún. extrapyramidális, mozgásrendszeri mellékhatásai is enyhék.

A nemzetközi és saját, immár ötéves klinikai tapasztalatunk alapján elmondhatjuk, hogy a risperidon elsőként egyesíti magában az optimális gyógyszerelés és az ellenőrzött együttműködés előnyeit, mely a visszaesés kockázatának tartós csökkentésére jelenleg a leghatékonyabb és legolcsóbb antiszkizofréniás kezelés (lásd az ábrát).