A jó és a rossz szérumkoleszterin harca
Noha a szív-ér rendszeri megbetegedések, köztük a domináns érelmeszesedés (atherosclerosis) pontos és egyértelmű oka még nem ismert, az elmúlt három évtized intenzív epidemiológiai és laboratóriumi kutatásai egyértelművé tették, hogy bizonyos állapotok, öröklött és környezeti tényezők jelentősen, többszörösen fokozzák e betegségek kialakulásának valószínűségét, és ezeket a tényezőket kardiovaszkuláris rizikófaktoroknak nevezzük. A legismertebbek közülük a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a kövérség, a dohányzás és a vérzsírok emelkedett szintje. Az örökletes hajlam hordozásának legbiztosabb jelzője a családban relatíve fiatalabb korban, 55-60 éves kor alatt előforduló, halmozottan jelentkező érelmeszesedés, illetve azzal összefüggő betegségcsoport.
A vérzsírok közül a szérumkoleszterinnek kitüntetett a szerepe. A koleszterin nem direkt módon, közvetlenül segíti elő az érelmeszesedést, hanem a gének egymásra hatása útján, a vérzsírokat szállító fehérjék funkcióinak és szerkezetének kóros megváltozása következményeként befolyásolja az érfalak állapotát. Az emelkedett koleszterinszint önmagában jelzi a fokozott esélyt az érelmeszesedés kialakulására.
Amikor a vérzsírokat meghatározzák, a laboratóriumi leleten három paramétert jelölnek. Az egyik a vér teljes koleszterinszintje, amely elsősorban az ún. "rossz" koleszterinnel arányos, tehát az érelmeszesedést elősegítő egyik legfontosabb tényező. A másik adat a HDL-koleszterin vérszintje, amely az ún "jó" koleszterin mennyiségét jelzi, leegyszerűsítve az érfalat "elhagyó" koleszterinnel arányos, és mennyiségének növekedése jelentősen csökkenti, csökkenése pedig növeli az érelmeszesedésre való hajlamot. A harmadik paraméter a triglycerid, amely egyszerű - az általunk ismert étkezési zsírhoz hasonló - zsírféleség, ugyancsak hordozó fehérjemolekulákhoz kötve kering a vérben, és emelkedett szintje ugyancsak fokozza az atherosclerosis esélyét, extrém mértékű vérszintje pedig hasnyálmirigy-gyulladást válthat ki.
Mai felfogásunk és a nemzetközi ajánlások alapján mindenkinél ajánlatos 20-40 éves kor között legalább két alkalommal, egymástól függetlenül a vér koleszterin- és zsírszintjét meghatározni az esetlegesen szükséges megelőző kezelés bevezetésére. A teljes népesség rendszeres szűrése drága, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Sokkal inkább ajánlatos a veszélyeztetett csoportok szűrése és gondozása.
Különösen veszélyeztetettek azok, akiknek családjában fiatalabb korban halmozottan fordultak elő szív- és érrendszeri betegségek, akik családjában vagy önmagukban egyéb rizikófaktorok (cukorbetegség, magas vérnyomás, kövérség, dohányzás, fokozott stresszhelyzet) fellelhetők. Egyértelműen a veszélyeztetettek közé sorolandók azok, akik esetében már kialakult érbetegség gyanúja, vagy egyértelmű érbetegség fordul elő.
A koleszterin emelkedett vérszintjének hazai előfordulása hivatalosan nem ismert, széles körű, átfogó szűrővizsgálatokat nem végeztek. Szórványos adatok azonban jelzik, hogy az európai átlaghoz viszonyítva a fokozott kardiovaszkuláris rizikó egyértelműen jellemző hazánk lakosságára.
Mit tehetünk az emelkedett koleszterinszint és a fokozott kardiovaszkuláris rizikó ellen? Világossá vált, hogy elsődlegesen az életmód megváltoztatásával kell befolyásolni e betegségcsoportot, hiszen költség/hatékonyság szempontjából populációs szinten ez a leginkább rentábilis módszer. A rendszeres és dinamikus (a szervezetet extrém igénybevételre nem késztető) mozgásterápia során a vérzsírszintek előnyös irányba mozdulnak el, csökken a koleszterin, és növekszik a HDL-koleszterin, tehát a "jó" koleszterin szintje, mérséklődik az érrendszeri rizikó. A testsúly fokozatos, szinte észrevétlen (heti maximum 1 kg) csökkentésével "becsapjuk" a szervezet testsúlycsökkenés elleni védekezőmechanizmusait, és nem váltunk ki olyan ellenreakciót, amelyet a drasztikus fogyókúrák utáni, még erőteljesebb testsúlyemelkedés jellemez. Az életmód harmadik, igen fontos eleme a telítetlen zsírokban gazdag étrend. A halakban, növényi olajokban, komplex szénhidrátokban gazdag, állati zsírokban, egyszerű cukrokban (tehát a finomított cukrokban) szegény étrend tovább fokozza a szervezet védekezőrendszerét az érelmeszesedésen alapuló betegégek ellen. Vigyáznunk kell az egyébként hasznos táplálékainkban rejlő állati zsírok fogyasztásával. A magas zsírtartalmú tej és tejtermékek lehetőség szerint csak kis mennyiségben fogyasztandók, mert kémiailag finoman diszpergált zsírféleségük gyorsan felszívódik. A rostokat tartalmazó ételek előnyösek, csökkentik a koleszterin felszívódását, és elősegítik a bélmozgást is.
Azokban az esetekben, amikor kóros mértékű a vérzsírok emelkedése vagy kóros összetételű zsírmolekulák észlelhetők a keringésben és a fenti életmód-változtatások eredménytelenek, gyógyszeres kezelést kell alkalmaznunk. A neutrális zsírok (triglyceridek) esetében már három évtizede alkalmazunk hatékony gyógyszereket (ún. fibrátokat), de a szérumkoleszterin csökkentésére csak másfél évtizede, a modern koleszterincsökkentők, a sztatinok megjelenése óta van lehetőségünk. A sztatinok robbanásszerűen megváltoztatták a súlyos érelmeszesedéses betegségek (szívizominfarktus, agytrombózis, érszűkületek) prognózisát. Kialakulásuk lassíthatóvá, egyes esetekben megakadályozhatóvá vált. Fokozott rizikóállapotokban (cukorbetegségben vagy komplex rizikóhelyzetekben, pl. ún. metabolikus szindrómában, amikor is a cukorbetegség, fokozott vérzsírszint és magas vérnyomás együtt fordul elő) alkalmazásuk lassan obligáttá válik, hiszen több évtizedes tapasztalat alapján e betegségekben az érelmeszesedés szinte fátumszerűen jelentkezik. Más, a megelőzést más módszerrel kiváltó gyógyszercsoportokkal együtt alkalmazva a betegeket gondosan követve a rizikóhelyzet erőteljes javulása érhető el. Mivel egy betegnek adott esetben számos gyógyszert kell párhuzamosan szednie, felvetődött a gondolata egy olyan tablettának ("polipill"), amely mindegyik fő rizikófaktorra eredményesen ható gyógyszert tartalmazna. Ennek kifejlesztése folyamatban van.
A fenti módszerekkel és átlagos adagokat tartalmazó gyógyszerekkel a veszélyeztetett populáció egy része védelem alá helyezhető. Sajnos van a veszélyeztetetteknek egy olyan csoportja, ahol az eddig alkalmazott gyógyszercsoportokkal nem érhető el a kóros zsírösszetétel megváltozása, az emelkedett értékek élettani szintre csökkenése. A gyógyszerfejlesztés ezért egyre nagyobb koleszterincsökkentő potenciállal bíró sztatinok bevezetésén fáradozik, az esetek egy részében egyértelmű sikerrel. E nagy hatékonyságú gyógyszerek eredményesen és drasztikusan csökkentik a "rossz" koleszterin szintjét, jelentősen fokozva az érelmeszesedés elleni harcot. E hatékony fegyverek azonban fokozott ellenőrzést, gondozást is igényelnek, és a betegek tudatos együttműködése is jelentős feltétele hatékonyságuknak. Napjainkban a társadalmi felelősség összezsugorodása figyelhető meg az exponenciálisan megnövekvő egyéni felelősség (életvitel, tudatos betegségmegelőző magatartás, egészségügyi ismeretek bővülése) mellett.
