Ez lehetett Powell utolsó kamatvágása a tengerentúlon?

A leendő Fed-elnök személyéről szóló diskurzus már az idei évet is áthatotta, holott Jerome Powell mandátuma 2026. májusig szól. Az elmúlt közel egy évben a Fed több kormányzati kritikát is kapott, amire nyilvánosan korábban azért nem volt sokszor precedens. Az alapkamat csökkentésének késlekedése, a kamatcsökkentés kormány által várt szintjének hangoztatása, a Fed-kormányzó tervezett elmozdítása (ez az ügy csak januárban érhet véget) vagy akár a Fed-elnök elmozdítására történő utalás mind olyan hírek voltak, amire azért a befektetők felkapják a fejüket. Ez a nyomás a Feden minden bizonnyal 2026-ban is fennmarad, tekintve, hogy félidős választások közelednek és azt se feledjük, hogy az egyre duzzadó költségvetési hiány finanszírozását is támogathatná az alacsonyabb kamatkörnyezet.

Decemberre jelentősen szűkült a lehetséges Fed-elnökjelöltek köre, de Donald Trump végleges döntését csak januárban ismerhetjük meg. A jelenleg befutónak tűnő Kevin Hassett a Nemzeti Gazdasági Tanács igazgatója. Vele kapcsolatban a piaci szereplők félelme erősödött – ami látható a tízéves hozamok emelkedésében is –, hogy veszélybe kerülne kinevezésével a jegybank függetlensége. A magas inflációs környezetben esetlegesen véghez vitt nagyobb kamatvágások csak olajat jelentenének a tűzre, még inkább rontva az inflációs képet. Hassett is érvelt a decemberi kamatcsökkentés szükségessége mellett, de nyilatkozatában utalt arra is, hogy a következő Fed-elnöknek is a makroadatokra érzékeny személynek kell lennie, ami egy olyan üzenet lehet a piacok számára, amellyel igyekszik tompítani a kinevezése miatti félelmeket.

Jelenleg a Fed 19 fős döntéshozó testületét többnyire semlegesnek lehet nevezni, ami azt jelenti, hogy a szigorításpárti („héja”) és lazításpárti („galamb”) tagok aránya nagyjából megegyezik. A régiós jegybankárok éves rotációjával (négy szavazó tag változik) azonban minimálisan a „héja” irányba billenhet a mérleg nyelve, de alapjaiban a monetáris politika iránya nem változna meg előretekintve sem.

A jegybanktörvény több olyan korlátot is tartalmaz, amely pont a politikai célú döntéshozatal lehetőségét kontrollálja: a központi tagokat a szenátusnak is jóvá kell hagynia, kinevezésük egyszeri 14 évre szól, és időben csúsztatva kerülnek kinevezésre. A Fed kormányzótanácsában 2026. január 31-én megüresedik egy hely, és ha Donald Trump valóban Hassettet szeretné Fed-elnöknek, akkor őt ide kell ültetnie előbb, mivel a Fed-elnöknek a héttagú kormányzótanácsból kell megválasztásra kerülnie. Két kormányzótanácsi tagot már Donald Trump nevezett ki, korábban ők is a lehetséges elnökjelölti listán szerepeltek (Bowmann, Waller).

A 12 régiós jegybank éves rotációban ad szavazó tagot. Őket nem az amerikai elnök nevezi ki, de a régiós bank jelöltjét a kormányzótanácsnak ötévente jóvá kell hagynia. Egy ilyen felülvizsgálat lesz esedékes március 1-jén. Ugyanakkor januárban kerülhet pont Lisa Cook kormányzótag esetleges elmozdítási ügyének végére: kicsi annak a valószínűsége, hogy elmozdításra kerüljön, de ha mégis, akkor a kormányzótanácsban már az elnök által delegáltak lennének fölényben, így a márciusi felülvizsgálatot is átírhatnák. A dollár jelentős gyengülését így biztosra vehetnénk. És akkor elérkeztünk a májushoz: 

A korábbi szakirodalom aláhúzza, hogy a rövid távú politikai megfontolásoktól függetlenül működő jegybankok idővel jobban teljesítenek az alacsony infláció biztosítása terén (Alesina és Summers, 1993). A függetlenség egyik biztosítéka maradhatna Powell, amit a piacok is vélhetően kedvezően fogadhatnak. De összességében azzal számolunk, hogy a dollár a következő fél évben az 1,20-os szint felé veszi inkább az irányt az euróval szemben. A kamatkülönbözet fennmaradását figyelembe véve ez is a forint stabilitását támogathatja.