Megtakarítások a fejlesztési célokért

Rengeteg dolog történt a honvédelem területén az elmúlt hónapokban, de mik lesznek a Honvédelmi Minisztérium (HM) legfontosabb prioritásai jövőre?

A honvédelmi tárca sajátossága, hogy itt egyetlen dolog állandó, ez pedig a változás. Az új költségvetési helyzet, a sorkatonai szolgálat megszüntetéséből adódó feladatok, valamint a profi haderő építése nagyon komoly feladatokat ró ránk, ezért permanensen vizsgálnunk kell azokat a megoldásokat, amelyekkel pénzt lehet megtakarítani, vagy a felhasználás hatékonyságán lehet javítani. A költségvetési lehetőségeink meglehetősen szűk korlátok közé szorítanak, ezért a külső tőke bevonásának lehetőségét is vizsgáljuk, amelyet PPP-konstrukció formájában lehetne megoldani. Mindezt persze úgy kell megoldani, hogy közben a szolgálati körülményeket tovább kell javítani a szerződéses és a hivatásos állomány számára is.

A sorkatonaság megszüntetése tényleg nagy változás, de vajon fel tudnak-e venni elegendő szerződéses katonát a feladatok ellátására a következő években?

A folyamatos toborzással sikerült a fiatalok érdeklődését felkelteni a katonai szolgálat iránt, ezért jelenleg nincs utánpótlási problémánk, sőt nem is tudunk minden érdeklődőnek helyet biztosítani. Ahhoz persze, hogy a jelentkezők között a jövőben is válogatni tudjunk, magasan kell tartani a jövedelmeket, az ellátás színvonalát és a munkakörülményeket pedig folyamatosan javítani kell.

Folytatódnak jövőre a leépítések a tárcánál és a háttérintézményeinél?

Nem tudjuk elkerülni a további leépítéseket. A honvédelmi tárca és háttérintézményeinek struktúrája nagyon rossz. Így ma minden csapatszolgálatot teljesítő katonára jut egy fő, aki a tárcánál vagy valamelyik háttérintézménynél dolgozik. Ezen az arányon változtatni kell, ha egy erős és fejleszthető haderőt kívánunk kialakítani. Nem lehet ugyanis fenntartani egy olyan háttérstruktúrát, amelyet egy 150 ezres hadsereg kiszolgálására hoztak létre, és amelynek szerkezetében mindeddig alig változtattak.

Hogyan érinti a tárca gazdálkodását és terveit a jövőre várható forráscsökkenés?

A költségvetési források csökkentése meglehetősen rosszul érinti a HM-et, és azt hiszem, egyetlen más tárcavezető sem örülne ennek. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy vannak olyan prioritások, amelyeket jelenleg nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ilyen a maastrichti követelményeknek való megfelelés, a belső egyensúlyi problémák megoldása, valamint azoknak a társadalompolitikai céloknak a megvalósítása az egészségügy és az oktatás területén, amelyeket a kormány kitűzött maga elé. Mindez azt eredményezte, hogy 2005-ben valamelyest csökken a költségvetésünk, ám értelmes gazdálkodással még így is növelhetők a haderő képességei. Igaz, vannak olyan fejlesztések, amelyeket kénytelen leszünk elhalasztani.

Mennyiről mennyire változik a beszerzésekre-fejlesztésekre fordítható összeg nagysága, és mik a főbb fejlesztési célok 2005-re?

A fejlesztésekben azok az elkötelezettségek élveznek prioritást, amelyet mi vagy elődeink hosszú távra vállaltak. Ezek a repülőgépprogram, a rádió- és a gépjárműbeszerzés, valamint az egyéni felszerelések és vegyvédelmi eszközök vásárlása, amelyre a NATO 2002-es prágai csúcstalálkozóján tettünk vállalást. Ezek olyan beszerzések, amelyek már elindultak és jövőre is folytatódnak. Kérdés, ezek mellé lehet-e felvenni újabb célokat is. A végleges számok csak a költségvetés visszatervezése során dőlnek el, ám az bizonyos, hogy a fejlesztési prioritásokat minden esetben a katonai igények szerint fogjuk meghatározni. Régóta lebegteti a tárca az újabb híradótenderek meghirdetését.

Mikor kerül sor a kiírásokra?

Az URH-rádiók beszerzése ügyében még mindig nincs előrelépés. Nem tudom, hogy az elődeink milyen referenciák alapján kötöttek szerződést a Kongsberg céggel, ám a vállalat egyelőre nem tudott olyan eszközöket szállítani, amelyek minden elvárásunknak megfeleltek volna. A további híradótenderek kiírása pedig attól függ, mennyi pénzünk marad 2005-ben összességében vásárlásokra, és sikerül-e magántőkét bevonni egyes beruházásainkba. Ha minden a terveinknek megfelelően alakul, akkor elindulhatnak az új tenderek, s további célok is megfogalmazódhatnak, mint például a BTR-csapatszállítók vagy a harci helikopterek felújítása.

Mennyi gépjárművet rendelnek jövőre a Rábától?

A kormány jóváhagyásával kötöttünk egy megállapodást a Rábával a további megrendelésekre vonatkozólag azzal a céllal, hogy a cég hosszabb távra is tervezni tudjon. A Rábával folytatott program a honvédség teljes négykerekűgépjármű-állományának kicserélését célozza tízéves időtávlatban. Jövőre a tervezettnél 20-30 százalékkal kevesebb pénz lesz a program folytatására, de így is több milliárd forintot fogunk erre a célra fordítani. A járművek pontos száma pedig attól függ, melyik kategória jelentkezik prioritásként a jövő évi feladataink során.

Milyen megoldás lesz a légiszállítási kapacitás megteremtésére?

Nem Magyarországon múlik, hogy egyelőre nem történt érdemi előrelépés ezen a téren. A külföldi misszókban részt vevő alakulatok szállítására és ellátására több gépet kellene vásárolni, ám a beszerzés, valamint a gépek fenntartása olyan sokba kerülne, hogy Magyarország ezt egyedül nem tudja vállalni. A NATO- és az EU-partnerek együtt keresnek megoldást, így mi is több környező országgal tárgyaltunk már, igaz, egyelőre konkrét eredmény nélkül. Mindenesetre, amennyiben belátható időn belül nem történik érdemi előrelépés, akkor elképzelhető, hogy a NATO vagy az EU szövetségi szinten keres majd megoldást az egyre akutabbá váló problémára.

Korábban említette a magántőke bevonásának lehetőségét. Hol kerülhet erre sor?

A PPP-konstrukció két esetben került szóba, amelyek közül az első a honvédkórház építése. Itt az aktuális kivitelezői eljárást éppen az elmúlt hetekben kellett eredménytelenné nyilvánítani, mivel a költségvetési forrásaink a korábban tervezettnél kisebbek lesznek, miközben a beérkező ajánlatok az előzetesen számítottnál lényegesen magasabb összegeket tartalmaztak. A tervezettnél 60-70 százalékkal magasabb árajánlatokat kaptunk, s ha a most induló egyeztetéseken nem sikerül csökkenteni a költségeken, akkor külső forrás után kell néznünk. A másik a honvédség központi logisztikai bázisának építése. Ma a haderő készleteit több tucat lerakatban tárolják. Ez a rendszer korszerűtlen, ráadásul a rendkívül elszórt logisztikát csak az erőforrások pazarló felhasználásával lehet működtetni egy ilyen kis létszámú hadsereg esetén. Már több mint másfél éve fontolgatjuk a beruházást, s a NATO-tagországok példája azt mutatja, hogy hasonló esetekben a PPP egy jól működő konstrukció lehet. Az Egyesült Királyságban például a közelmúltban magántőke bevonásával újították fel a védelmi minisztérium épületét. Persze a külső tőkét később kamatos kamattal kell megtéríteni, így a PPP csak abban az esetben megfelelő megoldás, ha a későbbi többletköltségek a beruházással elért megtakarításból finanszírozhatók.

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) komoly kritikát fogalmazott meg a HM vásárlásaival kapcsolatban. Kíván-e tenni valamit ezen a téren?

Az ÁSZ jogosítványai nagyon erősek, így ha valóban komoly visszásságot talált volna, akkor büntetőeljárást indíthatott volna. Erre nem került sor, ami azt mutatja, hogy ugyan számos kisebb szabálytalanság történt, ám ezek alapvetően nem kérdőjelezik meg a tárca működésének törvényességét. Nem véletlen, hogy az Országgyűlés honvédelmi bizottsága egyetlen ügyben sem kezdeményezett vizsgálatot. Abból a négy konkrét ügyből pedig, amelyeket a számvevőszék külön is kiemel, három még az előző kormány döntésével függ össze. Másrészt bizonyos esetekben kénytelenek vagyunk eltérni az előírt eljárásrendtől. Ilyen eset volt az iraki misszióban részt vevő katonák felszerelésének az ügye, ahol egyszerűen nem volt elég idő lefolytatni a megfelelő közbeszerzési eljárást. Mindenesetre a beszerzések előkészítésére, lefolytatására és ellenőrzésére vonatkozó szabályozáson és a szervezeti renden több módosítást is végrehajtottunk annak érdekében, hogy növeljük az eljárások átláthatóságát.

Mi a helyzet a Zengő-hegyre tervezett radar ügyében? A jelenlegi forráslehetőségeket figyelembe véve reális megoldás lehet egy alternatív helyszín kiválasztása?

Alapvetően két lehetőség van a kormány előtt. Az első, hogy vállalja, az ország légterében lesznek olyan fekete lyukak, amelyek nem ellenőrizhetőek megfelelően, s nem lehet majd tudni, mikor mi történik éppen ezekben a térségekben. A másik lehetőség, hogy a kabinet felvállalja a beruházást, amely valóban jelenthet némi kockázatot a Zengő természeti környezetében. A tárcának az a jó, ha a lakosság is befogadó, tehát a helyiek ellenállása ellenében nem fogunk lépni. Amennyiben a kormány is nemleges döntést hoz, akkor kénytelenek leszünk a réskitöltő radarok beszerzésének lehetőségét megvizsgálni, noha ez drágább megoldást ráadásul ezeknek az eszközöknek a telepítése és mozgatása sem jár kevesebb környezeti kárral.

A többi helyszínnel kapcsolatban: Békéscsabán jól áll a beruházás, de a Bükkbe tervezett létesítménnyel kapcsolatban nem tart civil tiltakozástól?

Az valóban nagy gond lenne, ha hasonló okok miatt a Bükkben is megakadna a beruházás, ám itt egyelőre nem merült fel lakossági tiltakozás, s a közelmúltban meg is kezdődött az építkezés. Igaz, itt egy meglévő objektum tetejére építjük az újat, így szerencsére tényleg nem kell a környezet veszélyeztetésével számolni, miközben nemzetbiztonsági szempontból kiemelt fontosságú, hogy legalább kettő időben megépüljön a légellenőrzéséhez szükséges korszerű radarrendszerekből.

Végül egy aktuális kérdés: az Irakban szolgáló egységünk lassan elkezdhet készülődni a hazautazásra. Mikor születhet döntés arról, hogy részt vehetnek-e a magyar katonák a NATO által tervezett helyi kiképzőbázis működtetésében?

Én lennék a legboldogabb, ha ebben bizonyosságot tudnék mondani, mert ez esetben a katonák felkészítését már ennek megfelelően lehetne folytatni. Egyelőre annyi tisztázott, hogy a NATO egy közös projekt keretében kiképzőtáborokat fog működtetni Irakban és más térségbeli államokban is, ahol az iraki szabad erők tagjait készítik majd fel szolgálatukra. Az Irakon kívüli helyszínek azért fontosak, mert vannak tagállamok, például Német- és Franciaország, amelyek eddig nem vettek részt az iraki misszióban, de a kiképzésbe ilyen formában szívesen bekapcsolódnának. A program 2005 júniusában indulna, de a felelős döntéshez minden feltételt pontosan ismerni kell. A honvédelmi tárca egyelőre arra kapott felhatalmazást a kormánytól, hogy mérje fel, a honvédség miként tudna egy ilyen bázis működtetésében részt venni, s ennek vizsgálata jelenleg is tart.