A 100 nap - ahogy a gazdaság nagyágyúi látják
Bojár Gábor elnök, Graphisoft Rt.
Morális deficit
Hallva az ellenzéki bírálatokat, illetve az azokat kísérő populista „alternatív javaslatokat”, inkább az első száz nap védelmére, mint kritikájára érzek késztetést. Pedig lenne mit kritizálni.
Az elmúlt hat év felelőtlen költségvetési (és monetáris) politikájának felszámolása prioritás, és nehéz más, rövid távon is hatékony egyensúlyjavító intézkedést elképzelni, mint adóemelést. Lehet, hogy ezért megköveznek, de azt hiszem, a tőkejövedelmek és a vagyon adózása elfogadható kell legyen az országért is felelősséget érző gazdasági elit számára. Ám még a költségvetés válságánál is súlyosabb az a morális deficit, amelynek felszámolása nélkül túlélni talán lehet, de győzni nem. Ezért nemcsak gazdasági, de erkölcsi feladat is az adókerülés szűkítése.
A morális megújulás része annak megértése is, hogy az államtól hiába várjuk sorsunk jobbra fordulását. Az állam ehhez csak kiszámítható kereteket adhat, de segíteni csak mi tudunk magunkon. Az elmúlt nyolc év legnagyobb bűne éppen az volt, hogy amikor a Bokros-csomag sokkja nyomán kezdett volna gyökeret ereszteni ez a tudat, akkor élesztette újjá egymást követő két kormányzat is a gondoskodó és osztogató kádáriánus állam hamis illúzióját. Ha az első száz nap ennek a végét jelzi, akkor csak támogatni tudom.
Czakó Borbála vezérigazgató, Ernst & Young
Konszenzus kell
A konvergenciaprogram valós számokra épül, és olyan intézkedéseket tartalmaz az államháztartási hiány csökkentésére, amelyek a folyó fizetési mérleg deficitjét mérsékelhetik. Ezek hatásai a gazdaság hosszabb távon megfelelő pályára való állítására mutatnak.
A kijelölt pálya megvalósítható, azonban az egyes elemeknél– mint például egészségügyi, oktatási, nyugdíjreform – részleteiben kiszámítható és mindenki számára jól érthető program végrehajtására és kommunikációjára van szükség. Ez időt, türelmet és közös gondolkodást kíván. Gazdaságot segítő politikai konszenzusra és élhetőbb gazdasági környezetre van szükség. A közélet tisztaságán, adótudatosságon és a társadalmi konszenzuson kell a reformnak alapulnia. Jó jel, hogy a Pénzügyminisztérium a konvergenciaprogramban a Magyar Nemzeti Bankkal egyeztetve alakította ki a makrogazdasági fejlődés sarokszámainak prognózisát. Az euróbevezetés időpontjáról viszont nem egyeztettek. Magyarországnak mielőbb be kell lépnie az ERM II árfolyamrendszerbe. A hiteles makropálya, az átlátható államigazgatás, a fiskális fegyelem, a költségvetés szerkezetének átalakítása kormányzati ciklusokat átívelő feladat az ország hosszú távú gazdasági teljesítményének biztosítása érdekében. Tennivaló még van, a feladat közös.
Csaba László egyetemi tanár, Közép-európai Egyetem
Botladozás
A kormány megalakulását a szokásosnál is nagyobb várakozás kísérte. Egyfelől a régi-új kormányfő könyvéből és környezetéből új reformkor ígérete sejlett föl. Igaz, a konkrétumokra a konvergenciaprogramig kellett várnunk, de ez csak tovább csigázta a kíváncsiságot. Másfelől nem volt kérdéses, hogy kiigazításra és számos játékszabály módosítására lesz szükség. Az EU, az IMF, a legtöbb hitelminősítő és szakértő is a kádárizmus végleges lezárását várta és vizionálta.
Ezzel szemben az 1990 utáni leghosszabb kormányalakítás érdemben változatlan csapatot eredményezett. A változtatások ma ismert folyama a nemzetgazdaság egészét csak kismértékben érintő utat folytatja. Mivel immár a helyes számokból és reális rövid távú előrejelzésből indultak ki, a köztehermérséklés 2011-ig lekerült a napirendről. Ugyanakkor a bevételi oldalon jellemzőnek bizonyult a már meglévő adóalapon a korábbi szerkezetű közterhek emelése.
Ez növekedési és foglalkoztatási áldozattal jár. A kiadási oldalon az energiaárak támogatásának visszavétele és néhány kedvezmény megnyirbálása látható. A piacok, részben meglepő módon, nem adtak hitelt e lépéseknek. Az euró be nem vezetése pedig állandósítja a bizalomhiányos állapotot a felek között.
Chikán Attila egyetemi tanár, volt gazdasági miniszter
Ésszerűtlen ígéretek
Hogy egy kormány a hivatalba lépése után nem azt teszi, mint amit a választási kampányban ígért, nem szokatlan. Az azonban ritkaságszámba megy, amilyen mértékben a jelenlegi kormány szembefordult korábbi énjével. Ennek politikai (és etikai) vonatkozásaival nem foglalkozom. Közgazdászként viszont azt mondom, hál’ istennek, hogy így cselekedett. A választási ígéretek ésszerűtlenek voltak, s csak rátettek volna egy lapáttal a megelőző időszak hibás gazdaságpolitikájából adódó problémákra. Jó nagy lapáttal.
Szerencsére nem így történt. A konvergenciaprogram és a II. NFT még akkor is jó irányba mozdítja el a magyar gazdaságot, ha sok a jogos ellenvetés. Az, hogy a konvergenciaprogram súlyos társadalmi feszültségeket okoz, nem napjainkból eredeztethető, az elmúlt években alapozták meg azokat. Most lépni kellett, akkor is, ha fáj. Lehetett volna a program átgondoltabb, kevesebb rögtönzéssel terhelt, a megszorítások azonban nem megúszhatók.
Az NFT még kiforratlan. Kérdés, így kell-e ennek lennie. A célok például túl általánosak, nem látszik a kapcsolat a konvergenciaprogrammal, nem épít eléggé az üzleti szféra együttműködésére. Az NFT javítására s ezáltal a fejlesztési lehetőségek tényleges megalapozására még van esély. Bízzunk benne, hogy a kormány él majd vele.
Jaksity György ügyvezető igazgató, Concorde Értékpapír Rt.
Felelőtlen politikusok
A kormány hivatalba lépése előtt tíz területen neveztem meg lépéseket, amelyeknek több száz variációja lehetséges attól függően, hogy a kormány milyen ütközést vállal fel a társadalom, illetve a gazdaság szereplőivel. Az úgynevezett Új egyensúly program minden területen tartalmaz több-kevesebb átfedést a javaslataimmal. Nem lepett meg, hogy inkább bevételnövelő és csak kismértékben kiadáscsökkentő.
Elégedett is lehetnék tehát, de nem vagyok az. Nem annyira a programmal, hiszen annak idődimenziói nem sok mozgásteret hagynak, hanem azzal a helyzettel, amelybe az elmúlt tizenhat – és különösen az elmúlt hat – év felelőtlensége sodorta ezt az országot. Ennél is szomorúbb azonban, hogy ez a társadalom továbbra sem érti, mindezt nemcsak néhány politikus kétségkívül bizonyítható felelőlenségének, hanem leginkább saját magának köszönheti, és sajnos ebben a hozzáállásban egyelőre nem sok változás érzékelhető.
A nyugdíjrendszerünk deficitje például 2010 után elérheti a GDP öt százalékát, vagyis a jelenlegi intézkedések hatását nagyjából semlegesíti. Ki fogja elmondani a jelenlegi és jövőbeli nyugdíjasoknak, hogy az ország az évtizedekig tartó gazdasági hanyatlást csak a jelenlegi jogosultságok brutális megnyirbálásával kerülheti el?!
Járai Zsigmond elnök,Magyar Nemzeti Bank
Bizonytalan az infláció
A nyáron bejelentett intézkedések makrogazdasági hatásait tekintve számos kérdésre nem adható pontos válasz. Az ár- és adóemelések nagyságrendje jelentős, keresleti hatása jövőre a GDP 4 százalékát is elérheti, 2008-ban pedig a 2 százalékához közelíthet. A megszorító csomag hatása függ a szerkezettől, azaz attól, hogy a gazdaság melyik szegmensében szed be több adót vagy költ kevesebbet az állam. Az MNB előrejelzése szerint a pénzromlás üteme 2007-ben éves szinten 7, 2008-ban 4 százalék közelében alakulhat.
Az előttünk álló két évben főleg az áfamódosítások és a gázár-kompenzáció csökkentése határozza meg az inflációt. Az adóintézkedések ugyanakkor a lakosság jövedelmét csökkentik számottevően, ez a fogyasztási kiadások mérséklődésével árfékező hatású. Azzal együtt, hogy ezek a lépések a GDP növekedési ütemét kb. évi 1,5 százalékponttal csökkentik, az inflációt mérséklő hatásuk csak késve, 2008-tól jelentkezik. Végezetül, a költségvetési intézkedések között bér- és tőkeköltség-növelő lépések is szerepelnek, amely költségsokkok mind az inflációt, mind a bérinflációt gyorsíthatják, miközben rontják a gazdaság versenyképességét.
Mindezek figyelembevételével az inflációs folyamat bizonytalansága jelentősen növekedett.
László Csaba a KPMG adópartnere, volt pénzügyminiszter
Nyert a „muszáj lesz”
Sűrű időszak van mögöttünk. Egy gyors kiigazító reformcsomag nélkül a beláthatatlan jövőbe tolódna az eurózónához való csatlakozás és egy pénzügyi krízis kockázatával is számolni kellene. A „muszáj lesz” megcsinálni, illetve az „úgyse mernek” nekiállni hangulata jellemezte a szakmát. Végül is a „muszáj lesz” hívőknek lett igaza. A konvergencia program jelentős hiánycsökkentő lépéseket és a nagy elosztó rendszerek reformjának ígéretét tartalmazza.
Az eddigi lépések azt jelzik, hogy az önkormányzati választásokra nincs tekintettel a kormány. A tandíj, vizitdíj meghírdetése, a létszámleépítések, a gázáremelés, a pedagógus óraszám emelés bejelentése mind olyan lépés, amely azt jelzi, hogy a kampányszempontok alárendelődtek a kiigazításnak.
Ezek a lépések, azonban rövid távon nem hozznak több száz milliárd forintos megtakarítást, ezért a kormány a vártnál jóval jelentősebb adóemelésről döntött. Az áfa, vagy az egyéni járulék növelése régebben felmerült, de a szolidaritási adó, az elvárt adó vagy a házipénztár adója meglepetésként ért mindenkit.
A kormányváltáskor a nagy ellátó rendszerek reformkoncepciói nem álltak rendelkezésre. A konvergencia- programban viszont már megjelentek a legfontosabb reformok alapelvei. Lesz mit csinálni a következő 100 napban is.
Raskó György agrárvállalkozó, volt mezőgazdasági államtitkár
Majdnem agrárbéke
Azt hihetnénk, a mezőgazdaságban rendben mennek a dolgok. A tárca régi-új vezetője kordában tartja a nagyüzemi lobbit, és ért a gazdák nyelvén is. A váratlanul magas gabona- és sertésárak, az ismét jónak ígérkező kukoricatermés és a bőkezű uniós támogatások segítettek feledtetni az elmúlt évtizedek agrárkeserveit. Az ágazatban várhatóan 70-80 milliárd forint nyereség termelődik az idén, amire a rendszerváltás óta nem volt példa. Ezért nincs demonstrációs hangulat, pedig a gazdáknak is lenne mi ellen tiltakozniuk. 2007-től az őstermelőknek is kötelező tb-járulékot fizetni, és legalább évi 60 milliárd forintot vesz ki a zsebükből a kormány azzal, hogy a kompenzációs felárat változatlanul hagyta.
Eközben a minisztérium nem indította el időben a vidékfejlesztési stratégiai terv társadalmi vitáját. Pedig a 2007–2013 közötti uniós költségvetési ciklusban 1200 milliárd forint fejlesztési forrás lehívására lesz lehetősége az agráriumnak, de ehhez konszenzussal elfogadott stratégiára, ágazati mélységű programokra és részletes intézkedési tervre van szükség. Kérdés, hogy a miniszter tud-e okos kompromisszumot kötni a Magosszal és a MOSZ-szal. Ha ez sikerül, akkor minden esély megvan arra, hogy a honi agrárium ismét az európai mezőgazdaság versenyképes szereplője legyen.
Straub Elek enök-vezérigazgató, Magyar Telekom
Fontos az e-fejlesztés
Három területet fontos kiemelni: az egyensúlyteremtő intézkedéseket, a kormányzati struktúra átalakítását és az Új Magyarország fejlesztési tervet.
Az egyensúlyteremtő intézkedéseket némileg megkésett, de szükségszerű lépéseknek tartom. Míg azonban kedvezőtlen hatásaik már világosak – a munkaadókat terhelő adó- és járulékemelések a Magyar Telekomnak milliárdos nagyságrendű többletterhet okoztak –, addig a program jövőbeni hozadéka még ismeretlen.
A kormányzat szervezeti átalakítása jó irányba halad. Helyes volt a távközlési és informatikai (IT) területet integrálni a gazdasági tárcába. Az infokommunikációs ágazatban ugyanis globálisan is versenyképesek lehetünk.
Az Új Magyarország fejlesztési tervben az IT-fejlesztéseknek kulcsszerepet kell kapniuk. A közigazgatásnak a megfelelő IT-beruházások évente 50-60 milliárd forintnyi megtakarítást is hozhatnak.
A kormányzati szemléletformálás kedvező része a digitális fejlődés fontosságának a felismerése is. Fejleszteni kell az elektronikus közigazgatást, s támogatni a kkv-k infokommunikációs fejlesztéseit is. Az EU-források jelentős részét e célokra szükséges felhasználni, amihez viszont a kormányzat és az iparág szoros együttműködése kell.
Széles Gábor elnök,Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége
Valós ez a növekedés?
Száz nap után is nehéz világos képet alkotni a kormány szándékairól, pedig az MGYOSZ a választások előtt és után is kísérletet tett erre. Választások előtt azonban a miniszterelnök még más gazdaságpolitikáról beszélt, mint ami a megszorító csomagban, majd a konvergenciaprogramban megjelent. Elvileg volt érdekegyeztetés, a valóságban ez csak formálisan működött, működik. Ezért csak találgatni tudunk, mennyi időre tervezik a megszorításokat. Átmeneti intézkedések ezek, vagy hosszabb távú visszafogásra kell berendezkedni? Van-e a kormánynak elképzelése arról, hogy a lelassult gazdaságot miként pörgeti fel újra? Egyáltalán: valóban dübörgött a magyar gazdaság az elmúlt években? Mekkora volt a GDP valós növekedése?
Tényleg 4 százalék körüli, vagy ez megint csak egy kirakatba szánt adat, ami elfedte a valóságot: azt, hogy mesterséges élénkítéssel, egyre nagyobb hitelfelvétellel lehetett csak ezt a mértéket fenntartani. A konvergenciaprogram a következő két évre már óvatosabban tervez: két százalék körüli növekedéssel. És mi lesz utána? Milyen gazdaságfejlesztési stratégiát érvényesít a kormány? A kormány száz napját – a munkaadók szemszögéből nézve – a kapkodás jellemezte. Ebből még akár eredmény is kijöhet, de most mintha nagyobb esély lenne a lecsúszásra.
