"Én azt gondolom, hogy meg lehet csinálni. Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok gyerekek, igen. Lesznek tüntetések. Lehet tüntetni a Parlament előtt, előbb-utóbb megunják, hazamennek. Csak akkor lehet végigcsinálni, hogyha a lényegben hisztek és a lényegben van egyetértés. Kikerülni a konfliktusokat egymás között, megijedni attól, hogy egyébként sértünk érdekviszonyokat - akkor nem szabad elkezdeni."
"Az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot! Mert ki fogja megváltoztatni? Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával? Vagy - c változat - nem történik semmi, el lehet így még egy darabig lébecolni. Persze, hogy bonyolult az egészségügynek a dolga, dehát amelyikünk bemegy egy egészségügyi intézménybe tudja, hogy hazugságok sokaságára épül. (...) Az mégiscsak a legnagyobb igazsgágtalanság, hogy a magyar oktatási rendszer felerősíti a köztünk lévő társadalmi különbségeket, aztán még szegregál is. Azoknak adjuk az ingyenes állami oktatást, akik a legjobb családokból jönnek. (...) Ha van társadalmi botrány, akkor az az, hogy a felső tízezer termeli újra magát közpénzen! Mi meg ezt nem merjük kimondani, és be vagyunk szarva. (...) Ne áltassuk magunkat, ez az igazi botrány!"
"Az az igazi botrány, hogy akikról a Laci (Teleki László, az MSZP cigány származású képviselője korábban szólalt fel az ülésen) beszél, az ő cigányembereinek tizedannyira jó egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem. Most, hogy az anyámnak már ismerik a nevét Pápán és Gyurcsány Katusnak hívják, már neki is jobb jut, a kurva életbe. Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? - kérdezte. Mondom egy lószart, mama, az az igazság, hogy felismerik a nevedet! Ez botrány! Hát ehhez képest társadalmi értelemben a vizitdíj semmi, az nem botrány, az kényelmetlen politikailag, meg kifizetni, meg politikailag lehet neki súlyos következménye. De őszintén: ez a következmény legfeljebb minket érint, ha idióták vagyunk. A társadalmi következménye, az meg mindenkit érint. Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektől. De hölgyeim és uraim: ez egy pár száz embernek, meg a családjának, meg az ismerőseinek problémája, a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni, meg mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni, hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani. (...) Mi lenne, ha most az egyszer nem az egymás közötti faszkodás miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket és nem probléma akkor, hogy elveszítjük a támogatásunkat: majd visszaszerezzük, majd megértik."