Gyurcsány csodálkozva figyelte az ellenzék szónokait
Gyurcsány Ferenc mai internetes bejegyzésében a Nemzeti Fejlesztési Terv parlamenti vitájának tanulságait összegzi. A kormányfő hiányolja az ellenzék konkrét szakmai javaslatait.
"A kormány az elmúlt évek fejlesztési programjánál most egy sokkal kontúrosabb programot rakott össze, melynek világosabbak a prioritásai. A legfontosabb ügyeket 10 átfogó programban lehet megfogalmazni. Az egésznek az a végcélja, hogy több embernek legyen munkája, és intenzíven növekedjen a gazdaság. Messze nem állítom azt, hogy csak egyfajta program létezhet. Ó dehogy, számtalan módon lehet dönteni. De be kell valljam, hogy miután végigültem a frakciók vezérszónokai által elmondott mintegy 20 perces beszédeket, nem tudnám megmondani, hogy mit csinálna másként valamelyik ellenzéki párt. Fogalmam sincs! Amit mondtak, abból én ezt nem tudom kikövetkeztetni. Mert persze lehet azt mondani, hogy a Fejlesztéspolitikai Irányító Testületben kiszuperált miniszterek ülnek. Ez legfeljebb arra jó, hogy egyik politikus megsértse a másikat. Ettől még azt nem fogjuk megtudni, hogy szerintük mire kell többet költeni, és mire kevesebbet. Valahogy nagyobb vehemenciát érzek az általános politikai megfogalmazásokban, mint a nagyon konkrét szakmai ügyekben. Mindig csodálkozva figyelem, hogy vannak olyan politikusok, akik az előre megírt hozzászólásaikat olvassák fel, lényegében függetlenül attól, hogy – mondjuk – a miniszterelnök 35 perces expozéjában mit mond. Így nehezen alakulhat ki érdemi vita, és a parlament lényegében nem a párbeszéd, hanem egymást követő monológok színházi terepévé válik. Itt az a szokásos védekezés nem állja meg a helyét, hogy az előterjesztésből már úgyis mindent megtudtak. Hiszen éppen azért volt az expozé, hogy némely ponton többet, konkrétabbat mondjak el abból, amit a kormány tervez. Egészen konkrétan fogalmaztam például a gyermekszegénység elleni programról. Vagy arról, hogy konkrétan milyen főutakat szeretnénk fejleszteni. Mennyit szeretnénk hazai kis- és közepes vállalkozások fejlesztésére fordítani.
De ha már itt tartok, több hónapja próbáljuk megtudni, hogy a sokszor hivatkozott új Széchenyi terv mit tartalmazna. Ez nem egyszerűen politikai intimpistáskodás, nem kizárt, hogy tud valami olyat a legnagyobb ellenzéki párt, amit mi nem ismerünk. Hetek óta próbáljuk megtudni, hogy mit is jelent ez az új Széchenyi terv. Korábban azt mondták, hogy talán majd elküldik; nem küldték el. Majd mintha az lett volna az álláspontjuk, hogy ebben a mostani vitában majd kifejtik. Ide tartogatták. Ennek nyomát sem láttam. Hát nem tudom! Szerintem az lesz a legjobb, ha tesszük a dolgunkat. Tesszük a dolgunkat és nem várunk másra, nyitottak vagyunk, konzultálunk, de ha nincs erre igény, akkor sem torpanunk meg. Sűrű négy év elé nézünk. Sokfajta arca lesz ennek az időszaknak. Lesz, amit sem mi, sem az emberek nem fognak szeretni, ez a megszorítások arca. Ki szeret spórolni? Senki. De aztán lesznek a reformok, amelyek felborítanak egy csomó szokást és rövid távon egy sor bizonytalanságot hoznak. Gyanítom, hogy sokan ettől sem lesznek lelkesek. És lesznek a fejlesztések, beruházások, amelyek egy épülő ország képét mutatják. Mindez változó intenzitású viták közepette. Nem lehet csak egy mondattal leírni, hogy mi vár ránk, és nem lehet csak egy mondattal értékelni 2010-ben, hogy milyen volt az előző négy év. Sokarcú. Sokkal nehezebb és sokkal bonyolultabb, mint az elmúlt évek voltak. Mi tagadás, mi tettük ilyenné, de nagy dolognak tartom, ha a politikusok mernek cselekedni és nem csak magyarázni, ha mernek dönteni és nem csak kritizálni; azt gondolom, hogy a baloldalnak ez adhat hosszú távon hitet és erőt. Ebből nőhet ki új büszkesége. Van ehhez bátorsága is, meg képessége is. Bízom abban, hogy az átmeneti időszak után a baloldal megerősödik progresszív politikai szerepében, és elhiszi, hogy győzni, többséget szerezni nem csak féligazságok, felelőtlen ígéretek politikájával lehet. Aztán a többi majd a választókra lesz bízva, ők majd eldöntik" - írja blogjában a miniszterelnök. (amoba.hu)
