Lehet-e konstruktív a kormány, ha az ellenzék nem áll szóba vele?
A Fidesznek komoly manőverekre van szüksége, hogy egyensúlyt teremtsen a parlamentáris, illetve a szélesebb népakaratot mozgósító politizálása között – írja a Figyelőben Csizmadia Ervin. A politológus nem úgy látja, hogy a népakarat ab ovo ellentétben állna a parlamentáris demokrácia közvetett népképviseleti elvével, vagy, hogy a nép érdekeinek politikai felhasználása ab ovo populizmus lenne. "Egy biztos: az elmúlt tíz évben a Fidesz a saját politikai tőkéjét, befolyásának növekedését döntően annak köszönheti, hogy közvetlenül fordult az emberekhez."
A párt most az ügydöntő népszavazás eszközéhez nyúl. A politológus felteszi a kérdést: vajon konstruktív lesz e a javaslat? Mint írja, természetesen a kormányoldal porhintést, zavarkeltést lát majd benne. Csizmadia szerint azt sem tudni, hogy ez az új elképzelés rögtönzés–e, vagy komolyabb megfontolás eredménye. Azt sem, miként viszonyul a népszavazás terve az elmúlt hetekben hangoztatott szakértői kormány gondolatához. Az látszik csak bizonyosnak, hogy a párt azt kívánja demonstrálni, javaslataiban rugalmas, igyekszik a kialakult helyzethez alkalmazkodni, ami az ellenfeleiről nem mondható el. Csizmadia úgy véli, nagy a tét tehát: nem parlamentarizmus vagy népakarat, hanem egy szerény, ám fontos "és" szócska a két kifejezés között. A mostani helyzet ezen "és" körül érlelhet kompromisszumot.
A másik fő kérdés a politológus szerint, képes-e a kormány konstruktívan fellépni, ha ellenzéke nem áll szóba vele, hiszen a kormányoldal most is a parlamentáris demokrácia megszokott intézményi kereteiben bízik – amire most roppant kevés az esély – fejti ki véleményét Csizmadia Ervin. (Figyelő)
