Szétesik az MSZP?
"A párt megindult a szétesés útján" - indítja írását Lengyel. "Már nem autonómiákon, érdekcsoportok egyezkedésén, erős szervezeteken alapuló országos tömegpárt, és még nem vezérelvű, viktoriánus stílusú, választási médiapárt. Elvesztette vidéki helyeinek nagy többségét, több tízezer álláshelyet és finanszírozási lehetőséget. Vidéki szervezeteinek többsége megrendült, vagy egész egyszerűen megsemmisült, a budapestiekről pedig kiderült, hogy csak képzeletben és papíron léteznek. Kárfelmérés és kárenyhítés - e kongresszusnak legfeljebb ennyi lehet a dolga. És meghirdetni: az irány egy európai néppárt, mely önálló csoportok, tagozatok, platformok egyensúlyán alapszik. Csapatban vezetik, és megférnek benne a szociálliberálisok és a keresztények, a Bokros-reformaták és a TGM-vörösök."
Lengyel szerint mindez megoldhatatlan feladat a párt számára, mert tárgyalniuk kell mindenkivel (az ellenzékkel, a koalíciós partnerrel és a belső ellenzékkel egyaránt), ám ezt Gyurcsánnyal nem tudják megtenni, "ezért előáll a kényszerhelyzet: tárgyalni kell, de nem lehet. Ezt a feszültséget el lehet fojtani néhány hétig, hónapig, de évekig nem."
Bár Gyurcsány "lehetővé tette a baloldalnak, hogy emelt fővel nézzenek szembe bárkivel, büszkék legyenek a baloldaliságukra, merjenek baloldaliak lenni. Miközben a jövőbe néznek, ne szégyelljék a múltjukat. Ha korábban Orbán megvonta Jobb-Magyarország határait, megalkotta a jobb-magyar nyelvet, kialakította a jobb-magyar rítusokat és szokásokat, 2004 után Gyurcsány létrehozta Bal-Magyarországot, beszélte és írta a bal-magyart, képes volt merész, ifjabb és öregebb bal-magyarokat az utcára vinni."
Ám mégsem lehetnek ennek a "Bal-Magyarországnak" a lakói boldogok, mert "eltitkoltak előle, nélküle és felette tettek, beszéltek - felnőttek az éretlen gyerek felett. Kimaradt valamiből, ami pedig az élete. Nem bíztak, nem hittek benne. Lebecsülték érzéseit, eszét, akár a jelző nélküli magyarokét. A bal-magyar polgárok többsége őszintén szereti továbbra is Gyurcsányt - saját korábbi érzéseiket nem akarják, nem tudják megtagadni. Nem értik, vagy nem akarják érteni, miért nem az ő szerelmes, megbocsátó szemükkel nézik a többiek is. Ugyanezt élte át, éli át sok-sok jobb-magyar Orbán Viktorra tekintve. Egyszerű, jelző nélküli magyarsággal mondom: e két hős okozta és okozza Magyarország válságát. Nehéz lesz, de tudnunk kell felnőtt, önmagát és a másikat becsülő magyarnak, büszke baloldalinak és jobboldalinak lennünk, vezérek és kultuszuk nélkül. Nem Jobb-, és nem Bal-Magyarországot építenünk egymás ellenében, hanem versenyképes és igazságos, együtt érző és egyenrangú, emelt fejű és európai Magyarországot magunknak."
Lengyel szerint az MSZP-t Orbán, míg a Fideszt Gyurcsány tartja össze. "Ha Orbán nem ad ultimátumot, nem visz embereket az utcára, majd nem hirdeti meg a szocialisták szétzúzását, akkor az MSZP nem szavaz bizalmat Gyurcsánynak, meggondolja, hogy meddig tartja miniszterelnökét. De Orbán, Gyurcsány fő szövetségeseként, bebetonozta Gyurcsányt a hatalomba és pártjába - feltehetően tudatosan, hogy együtt robbantsa ki onnan őket. Orbán elvágta sajátjai elől a tárgyalások útját. Rövid távon marad a patthelyzet, s folytatódik Magyarország lecsúszása" - véli Lengyel, aki szerint jobb lett volna, ha Kiss Péter kerül a kormányfői posztra, míg Gyurcsány ideális lett volna pártelnöknek, mert előbbi jó a közigazgatásban, jó csapatjátékos, míg utóbbi kiváló pártpolitikus, debattőr, ám "gyenge miniszterelnök, rossz közigazgatási csapatjátékos, kevéssé tud együttműködni a gazdasági és társadalmi szereplőkkel".
A közgazdász úgy véli, hogy a pártban már megindultak az utódlási harcok, ám amíg föl nem nő a következő ciklusra Botka László szegedi polgármester teljesítményt nyújtó nemzedéke, addig az MSZP kénytelen a pártelnöki funkcióba középre húzó, minden oldalon tárgyalásra képes, tapasztalt politikust keresni.
A szóba jöhető jelöltek Lengyel szerint: a frakcióvezető Lendvai Ildikó, parlamenti elnök Szili Katalin, a hadügyminiszter Szekeres Imre, valamint a már említett Kiss Péter. Lengyel szerint utóbbi kettő között fog eldőlni: ki vezeti a szocialistákat.
"Eddig a Holnap és a Nyugat politikusát kereste mindenki, s Orbán Viktorban, Gyurcsány Ferencben sikerült megtalálni a Tegnap és a Kelet politikusait. Olyanokat akartunk, akik még nem vagyunk, de szeretnénk lenni. Sajnos, személyiségükben és az általuk létrehozott intézményekben, olyanokká váltunk, amilyenek voltunk, mert jobban hasonlítanak Tudjmanra, a Kaczynski ikrekre, Basescura, Putyinra, illetve Gömbösre és Grószra, mint Merkelre, Prodira vagy Zapateróra. Szekeres Imrében és Kiss Péterben, Lendvai Ildikóban és Szili Katalinban, illetve Kósa Lajosban és Pokorni Zoltánban, Navracsics Tiborban és Varga Mihályban nincs semmi holnapi, semmi félisteni. Nem túlfeszített lényeglátók, táltosok. Közép-Európa, a Ma vegyes, sok tekintetben hamis-realista, de a demokráciára veszélytelen emberei - mint mi vagyunk. Középkorúan öregek, alkudozók, gyakran megalkuvók. Mégis, ha kell, munkások, nekiveselkedők, együttműködésre készek" - szól Lengyel végső verdiktje. (Népszabadság)
