"A legszörnyűbb: ismerős arcok a tömegben" - Egy rendőr emlékei az ostromról
"Megdöbbentő volt" – idézi fel az MTV ostromát a Népszabadságban az a rendőr, aki történetesen egyazon városból utazott fel Budapestre a tüntetőkkel, azzal a csapattal, akikkel pár óra múlva szembe találta magát a székház lépcsőjén. Az emlékezést így folytatja: „Ott álltunk a legfelső sorban, hallgattuk a tömeg szidalmait. Nem féltünk, bíztunk a felkészültségünkben és a parancsnokainkban. Nem is értettem mit akarnak az emberek, miért akarnak bejutni az épületbe. Azután repült az első palack, majd egy sörösüveg tört szét a pajzsomon. Egyre közelebb jöttek a tüntetők, oldalról egy kovácsoltvas pad repült közénk. A mellettem állóval hanyatt zuhantunk. Neki a válla sérült meg, nekem a lábam zúzódott, de nem éreztem fájdalmat. Nem értettem, miért dobálnak, miért tépik le a pajzsunkat, miért szidják az anyánkat. Egy kollégát kirángattak a sorból, s amikor a földre került, rugdosni, ütni kezdték. Úgy tűnt bármi megtörténhet. Repült felénk vascső, betonkuka, kő.”
Majd elkomorodva így folytatja: „ A legszörnyűbb nem ez volt, hanem az ismerős arcok a tömegben. Az az ember, aki nemrég még a fair play szabályait tanította nekem iskola után, akivel bajnokságot nyertünk, most az öklét rázta, és bennünket szidott. És a többi városbéli,akikkel nap mint nap találkozhattunk piacon, a templomból jövet, vagy ha bemegyünk hozzá a boltjába. A Himnuszt énekelték és azt kiabálták nekünk rendőröknek: nem vagytok magyarok. A zúzódásaim úgy-ahogy rendbe jöttek, de néha még ezzel a képpel ébredek” – mondja a rendőr arról az estéről, amelyet nem felejt el. (Népszabadság)
