Apák és anyák háborúja a bíróságon
„A gyermeknek az anyánál van a helye.” Sokan gondolják úgy, hogy ez a vezérelv irányítja a válóperes bírák ténykedését. Ám a statisztika arról árulkodik, hogy a válás utáni „jó anyákról” és „rossz apákról” szóló előítélet a valóságban nem létezik. Dr. Grád András egykori bíró, pszichológus, jelenlegi alkotmánybíró és dr. Kőrös András, a Legfelsőbb Bíróság társelnöke a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéleteit vizsgálva arra jutott, hogy azokban az válóperekben, ahol nincs közös megegyezés, a gyerekek az eseteknek alig több mint a felénél kerülnek az anyjukhoz. Az apák küzdelme tehát korántsem annyira reménytelen, mint azt sokan gondolják. Viszont a megegyezéses ügyek 90 százalékában a gyerekek az anya védőszárnyai alatt maradnak. Valószínűleg az apák úgy vélik, nincs esélyük az anyával szemben, másfelől pedig szeretnék megóvni csemetéjüket az elhúzódó pereskedés következményeitől. Az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesületének elnöke, Hegedűs István szerint „húsz évvel ezelőtt még feltűnést keltett egy babakocsit toló férfi, ma ez teljesen hétköznapi látvány. De meg lehet nézni a játszóterek szülői összetételét is. Bevallom, túl szépnek tartom a csaknem fele-fele arányú gyermekelhelyezési statisztikát, a valóság szerintem lényegesen sötétebb. Sokszor tapasztalom, hogy ha minden érv az apa mellett szól, a bíróságok akkor is inkább egy nagyszülőt bíznak meg a szülői jogok gyakorlásával”.
Hegedűs szerint az, hogy a válás után a törvény szerint az apák szülői felügyeleti jogai szünetelnek, ellentétes az Európai Unióban hatályos gyakorlattal. Megoldást a közös szülői felügyelet jelenthetne. A gyermekelhelyezés viszont nem csupán érzelmi, hanem kőkemény pénzkérdés is. „Az, hogy a nők jobb szülők, részben azért terjedt el, mert a gyermekneveléssel együtt jelentős előnyök is járnak – mondta Hegedűs István. – Egy elvált nő kérésére a bíróság bármikor letilthatja a férj jövedelmének akár a felét is, a tartásdíj pedig akkor is jár, ha a volt feleség újra férjhez megy. Azt, hogy a pénzt valóban a gyerekre költik-e, senki sem vizsgálja, az elvált apákat viszont lehetetlen helyzetbe hozza a csök-kentett fizetés: az újrakezdés esélye szinte a nullával egyenlő. Nem véletlen, hogy a hajléktalanok többsége elvált apa.”
Kicsit másként látják ezt a válóperes ügyvédek. Dr. Fekete Tamás szerint szinte egyenlő arányban ítélik az anyának vagy az apának a gyerekeket. Az viszont korántsem mindegy, hogy milyen korú a csemete. „A hat éven aluli gyerekek szinte kivétel nélkül az anyjukhoz kerülnek, s ennek semmi köze a szülői kvalitásokhoz – mondta. – Egy kisgyerek élete első éveiben sokkal többet van együtt az édesanyjával, észszerű hát, hogy hozzá ragaszkodik jobban. Ezt a pszichológiai szakvélemények is kivétel nélkül megerősítik. Az apákhoz való szorosabb kötődés általában tízéves kor után alakul ki, akkor már vannak közös élmények, nagy beszélgetések. A serdülők elhelyezésénél már inkább az apák felé billen a mérleg nyelve.”
Természetesen a logika azt diktálná, hogy egy-egy elhelyezési döntés előtt a leginkább érintettek, vagyis a gyermekek véleményét is meghallgassák. A magyar ítélkezésben ez azonban még meglehetősen esetleges. Miközben Németországban a bírók speciális képzést kapnak a gyerekekkel való bánásmódról, nálunk még bírája válogatja, hogy az egyébként kötelező pszichológiai szakvéleményen túl megkérdezi-e a gyereket is. Az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete szerint sokszor figyelmen kívül hagyják a kiskorú óhaját, ám az ügyvédek szerint ez egyáltalán nem kirívó, a tizennégy éven aluliak akaratát a magyar jogrend egyébként sem ismeri el. „Meg tudom érteni azokat a bíróságokat, ahol hallani sem akarnak a gyerekek bevonásáról – jelentette ki lapunknak Szűcs Andrea, a Jogász Egylet családjogi szakosztályának titkára. – Egy gyerek számára amúgy is megterhelő a válási procedúra. Külön ülő szülők és egy ismeretlen kérdezősködő a pulpituson – mindez így együtt nagy trauma. Úgy gondolom, jószívű szülő nem teszi ki ilyesminek a gyermekét.”
Hiába a kedvező szakvélemény és a jobb anyagi helyzet, az anyának ítéltek
Nagyot téved az az apa, aki azt hiszi, hogy a jobb anyagi helyzet, s a kedvező pszichológiai szakvélemény birtokában nála helyezik el a gyermeket. Takács Péter ezt a saját példáján tanulta meg. Pedig ő még abból a szempontból is „előnyben” volt, hogy nem ő akart válni, hanem a felesége. „A környezettanulmány után a pszichológus azt mondta, én alkalmasabb lennék a gyereknevelésre, ám a bíróság máshogy döntött – mondta. – A nagyobbik lányom az anyjával akart maradni, a kisebbik pedig azt mondta, oda megy, ahová a nővére.” A férfinak kölcsönt kellett felvennie, hogy a közösen szerzett ingatlan értékének felét kifizethesse a feleségének. Lányaival azóta is kitűnő a kapcsolata, exnejével nem beszél. (AS-Network)
