Egyszerre változtatni
Kényszerhelyzet van, az egészségügyi rendszer nem jól működik, igazságtalan, Budapestre koncentrálódik a kapacitások nagy része, miközben számos területen nehezen jutnak ellátáshoz a betegek – kezdte előadását Molnár Lajos egészségügyi miniszter. Úgy látja: a konvergenciaprogram megkönynyíti a változtatást, hiszen ha ez nem lenne, lehet, hogy a politikának nem lenne bátorsága belefogni az egészségügyi reformba. Márpedig a világ, s azon belül a gyógyítás olyan ütemben fejlődik, hogy az 1950-es években, elnöki tanácsi rendelettel kialakított intézményrendszer már nem működőképes. Ezért kell a gyors reform – jelentette ki a miniszter.
Véleménye szerint az ágazatnak nem lehet csupán egyik vagy másik elemét kiragadva változtatni, nem lenne elégséges csak egy kórháztörvényt megszavazni, hiszen az hamar megbukna. Egyébként is úgy látja: a kórháztörvény – anyagi, politikai lobbik, csoportérdekek, pénzügyi nehézségek miatt – megmerevítené az egészségügyi rendszert.
Nem lehet kiragadva csupán a biztosítás finanszírozási rendszerét megváltoztatni, együtt kell megtervezni és átalakítani az egészségügy teljes rendszerét. Még akkor is, ha tisztában vannak vele, hogy egy ekkora léptékű változást nem lehet hibátlanul megcsinálni. Éppen ezért a kormány számol azzal, hogy szükség lehet a korrekciókra, amelyeket azonban már könynyebb lesz elvégezni.
Az idei év nagy jelentőségű feladata lesz az egészségügyi struktúraváltás alapjainak a megteremtése, ehhez jövőre igazodik az újfajta szemlélet, az emberek magatartásának a változása, s 2008-tól már az új szabályokhoz igazítva működhet a rendszer.
Molnár Lajos előadásában kitért a konferencián elhangzottakra is. A szakrendelőkkel kapcsolatban kijelentette: az aktív kórházi ágyak számának csökkentésével együtt valóban szükség lenne a fejlesztésükre. Ám úgy tűnik, ez magától nem megy. Ugyanis hiába bocsátott az előző kormány 25 milliárd forint kedvezményes hitelt a szakrendelők fejlesztésére, átalakítására, a munkavállalói résztulajdonosi programra, egyetlen intézményt sem privatizáltak a benne dolgozók. Így azután – a betegellátás színvonalának érdekében is – ki kell kényszeríteni a változtatást; ezen az ott dolgozók és a betegek is nyerhetnek.
A reformtörvény-tervezetek előtti egyeztetések elmaradását bírálóknak pedig azt válaszolta: tízmillió emberrel nem lehet egyeztetni, de a tárca azt megtette a különféle szakmai szervezetekkel. Úgy gondolja, akik hiányolják, talán tévesen azt gondolják: az egyeztetés azonos a megegyezéssel, pedig ez nincs így.
A parlament előtt lévő kórházfejlesztési törvénytervezetről szólva elmondta: azzal, úgy tűnik, mindenki egyetért, hogy a hazai fekvőbeteg-intézményekben sok az ágy, rossz az ágystruktúra. Így az aktív ágyak rovására növelni kell a krónikus-, a rehabilitációs és az ápolási osztályokat. A törvénytervezet elfogadását követően a regionális egészségügyi tanácsoknak kell megegyezniük a régiók kapacitásairól, döntésüket az adott térség népegészségügyi, a kórházak kapacitásait reprezentáló kihasználtsági adatokkal segíti a szaktárca. Ha nem jutnának egyezségre, úgy a fönntartható kórházi szerkezetről az egészségügyi miniszter ajánlata lép életbe. VG
