Gyurcsány: az egészségügyi reform nem a kórházbezárásokról szól!
Gyurcsány Ferenc mai blogbejegyzésében az egészségügy átalakításának egy neuralgikus pontjáról, a kórházösszevonásokról ír.
"Tegnap késő este döntött a kormány az egészségügyi ellátórendszer átalakításáról. Sokan ezt az egész programot pusztán kórházbezárásnak tekintik. Nem csak azért tiltakozom ez ellen, mert politikailag és szakmailag pontatlan és félrevezető, hanem azért is, mert a legfontosabbat, a lényeget eltakarja. Az átalakítás programja mögött meghúzódó koncepció döntően arról szól, hogy a gyógyulás sok feltétele közül van valami, ami tetszés szerint, vagy pusztán akarat szerint nem állítható elő mindenütt azonos mértékben. Bárhol lehet építeni kórházi épületet, bárhova lehet telepíteni nagy értékű műszereket, de ez önmagában nem elég a hatékony gyógyításhoz. Kell hozzá még valami. Kellenek olyan orvosok, nővérek, asszisztensek, akik magasan képzettek, tapasztaltak és motiváltak. Amikor különböző elemzéseket tesznek elénk, akkor sokszor azt látjuk, hogy a gyógyulás esélye nagymértékben függ attól, hogy melyik kórházba került a beteg. És ott nem egyszerűen attól, hogy a kórház milyen műszerekkel volt ellátva, vagy hogy a kórházban hány ágyas szobák voltak. A gyógyítási tapasztalatok nagyon világos összefüggést mutatnak a gyógyulás esélyével. Egyértelmű statisztikai adatok állnak rendelkezésre, hogy minél nagyobb az ellátott agyvérzések száma, az esetszám egy kórházban, annál nagyobb a gyógyulás esélye, vagy másik oldalról: annál kisebb a halálozás aránya. Azokban a kórházakban például, ahol kevesebb, mint 400 agyvérzést láttak el egy évben, ott közel minden hatodik beteg az ellátást követő 30 napon belül meghalt. Azokban a kórházakban, ahol ennél messze több – mondjuk 1000-1500-at meghaladja az éves esetszám –, ott bizony a halálozási ráta 10 százalék alá esik, azaz kevesebb, mint minden tizedik beteg hal meg.
A szívinfarktusnál még erősebb a kapcsolat az esetszám és a halálozási ráták között. Ahol kevesebb, mint száz beteget látnak el évente, ott sajnos minden negyedik beteg az ellátást követő 30 napon belül meghal. A 700-900 beteget ellátó intézményekben 10 százalék körülire csökken a halálozási ráta, azaz 10-ből egy beteg hal meg. Tehát amellett kell érvelni, hogy magas felkészültségű, sok tapasztalattal rendelkező centrumok jöjjenek létre. Olyan központok, ahol sűrűsödik a tapasztalat, a tudás, mert ez a garanciája annak, hogy a lehető legtöbben gyógyuljanak meg. Mindegyikőnk szívesebben megy olyan orvoshoz, aki a szakmájának a legavatottabbja, de ez nem egyszerűen egyéni tudás, hanem egy kollektív, csoportos tudás, ami orvosok és nővérek együttműködéséből jön létre. Ahhoz pedig, hogy ez a színvonalú tudás és tapasztalat létrejöjjön, ahhoz ezt koncentrálni kell. Azaz a koncentráció nem egyszerűen anyagi javakról és berendezésekről szól, hanem tudásról és tapasztalatról. Ez az igazi jelentősége az intézményrendszer átalakításának! Persze, hogy az sem jó, ha minden negyedik-ötödik esetben a kórházi ellátást a szociális helyzet indokolja, nem pedig az egészségi helyzet. Persze, hogy van azzal mit tenni, hogy Magyarországon a rövid idejű, egynapos beavatkozások aránya nagyságrendileg kisebb, mint jó néhány európai országban. Ezek mind nagyon fontos dolgok. De a legfontosabb mégiscsak az, hogy összességében olyan feltételeket teremtsünk, amelyek a gyógyulás esélyét leginkább biztosítják. Ehhez pedig koncentrált tudás- és tapasztalatközpontokat kell létrehozni. Ha megkérdeznek valakit, hogy vállalja-e, hogy 20 kilométerrel többet utazik, de kétszeresére nő a gyógyulás esélye, vagy felére csökken az elhalálozás veszélye, akkor úgy gondolom, hogy mindenki azt mondja, hogy igen, inkább megyek még 20 kilométert" - fejtegette blogjában a kormányfő. (amoba.hu)
