Gyurcsány: Egyszerre nem lehet megbuktatni egy kormányt és tárgyalni is vele

A miniszterelnök mai blogbejegyzését teljes egészében az önkormányzatokkal való tárgyalásnak szenteli:

"Ma valóságos tárgyalás zajlott a kormány és az önkormányzatok, a kormány és  meghatározó ellenzéki politikusok között. Végre nem az utca diktálta a tempót. Ez akkor is jó, ha egy ilyen tárgyaláson sokan éreznek azért csábítást arra, hogy politikai oldalvágásokkal próbáljanak riválisaiknak sérülést okozni. Úgy gondolom, nem szabad felszisszenni minden ilyen alkalommal. Korábban volt egy olyan sejtésem, hogy van, aki nem örül ennek a találkozónak, és leginkább azt szeretné, ha valami elterelné róla a figyelmet; mondjuk az a kérdés, hogy részt vesznek-e rajta a megyei önkormányzatok vagy sem. De nem akartam megengedni, hogy ez a lényeghez képest nem túl fontos vita beárnyékolja a tárgyalást. Ezért, bár azt gondolom, hogy kerülni kellene az udvariatlanságot – már csak azért is, mert az udvariatlanságot időnként csak nagyon kevés dolog választja el az erőszakosságtól –, mégis azt tartottam helyesnek, hogy ebben az ügyben ki kell térni a konfliktus elől. Még akkor is, hogyha az ember kicsit zavarba jön, mert egyik oldalról azt látja, hogy az ellenzék a kivonulás politikáját alkalmazza, másik oldalról pedig a kikényszerített bevonulás politikáját.

Melyik akkor az igaz? Egyik alkalommal még csak meghallgatni sem kívánjuk a másikat, máskor pedig bizonyos magatartási szabályokat félretéve kierőszakoljuk a részvételt egy, a miniszterelnök által vezetett konzultáción. Az ember időnként nem tudja elhessegetni a gyanút, hogy a szilárd elvi alapoknál erősebb a konfliktuskényszer." - írja Gyurcsány Ferenc. 

Naplóját a javaslataival folytatja: "Hét pontot javasoltam megvitatásra, hét javaslattal érkeztem. Látható, hogy ezeknek egyike-másika kifejezetten pozitív válasz az ellenzék korábban tett javaslataira. Arra például, hogy a parlament alakítson eseti bizottságot az Új Magyarország Fejlesztési Program végrehajtásának felügyeletére, ellenzéki elnökkel. Az elkövetkező tárgyalások menetrendjében, az önkormányzati választási törvény módosítására és az önkormányzati finanszírozás átalakítására vonatkozó együttműködésben állapodtunk meg, valamint egy új, az önkormányzatok és a kormány párbeszédét segítő intézmény létrehozására tettünk javaslatot. Egyik javaslatot sem utasították el a jelenlévők. Volt némi pártoskodás, és emellett erős szándék, hogy ne a fejlesztéspolitikáról, hanem a költségvetésről beszéljünk. A zárszóban elmondtam, hogy nagyon sok kritikát kapott ez a kormány - legnagyobb részt éppen a mai ellenzéktől -, mert nem elég fegyelmezett a költségvetési politikája. Úgy vélem, nem lehet parlamenti képviselőként azt kérni a kormánytól és tőlem, hogy szigorú költségvetést csináljunk, hogy ne hitelekből finanszírozzuk az országot, majd önkormányzati vezetőként, polgármesterként azt mondani, hogy „ja, de nekem sokkal több kell”. Akkor most melyik „kívánságot” teljesítsük? A tárgyalás dolgában sem könnyű kiismerni magunkat. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint október 24-én volt az első tárgyalás az önkormányzati szövetségek és a kormány képviselői között költségvetési ügyben, azóta meg több alkalommal folytatódott az egyeztetés.

Tehát rá kellett mutatnom a jelenlévők előtt, hogy még 23-án is azt követelték: mondjon le a kormány. Egy kormányt vagy megbuktatni akarok, vagy tárgyalni akarok vele a költségvetésről. Aki mind a kettőt akarja, az azt az érzést kelti, hogy maga is bizonytalan saját szándékaiban. Na, de akkor mi melyik állásponthoz igazodjunk? Nem tudom, hogy a jelenlévők értették-e a be- és kivonulás közötti, illetve a megbuktatás és a tárgyalás közötti ellentmondást. Mindenesetre könnyebb dolga lenne nem(csak) a kormánynak, hanem az országnak is, hogyha ezekben a kérdésekben kiismerhetőbb lenne, melyik az igazi álláspont. Az én álláspontom világos. Azt egy sehova sem vezető vitának tartom, hogy ki képviseli az országot. Képviseli az országgyűlés, hiszen megválasztották, a településeket pedig a települési önkormányzatok képviselik, hiszen őket is megválasztották. A megyei képviselőtestületek, a közgyűlések pedig a megyéket képviselik. Ez így van rendjén. Ez az „én vagyok Magyarország, a többiek pedig nem” vita szerintem kisszerű és csak arra jó, hogy egymással szembefordítson embereket, nekünk pedig most nem erre van szükségünk. Dolgozni kell! " (amoba)