Gyurcsány ma moziba megy - Mi a baloldal feladata?
A miniszterelnök ma este moziba készül, Andy Vajna legújabb produkciójára kíváncsi a családdal együtt.
Így ír a készülődésről: "Este megnézzük a Szabadság, Szerelem című filmet. Nem volt módom elmenni a bemutatóra, most pótolom. A két kicsit otthon hagyjuk, a három nagy viszont, Péter, Bálint és Anita velünk jön.
Be kell valljam, olyan furcsa, hogy mesélnünk kell gyerekeinknek ezeket a történeteket. Olyan sokszor beszélünk arról, hogy gyerekeink számára milyen teljesen természetes, hogy van mobiltelefon, hogy számítógépen csetelünk, és MP3-as lejátszóra töltjük le a zenét, vagy MP4-re most már a videó anyagokat. És van bennünk, felnőttekben némi értetlenség, hogyan lehet mindez ennyire nyilvánvalóan természetes nekik. Nekünk, a mi generációnknak és az idősebbeknek más a természetes: mi értjük, miről szólt a kommunizmus, értjük azokat az ideákat, amelyekből táplálkozott a XIX. század, értjük a romantikus utópiákat, meg a tudományosnak is hívott elméleteket. És van tapasztalatunk, hogyan működött és hogyan nem működött ez a rendszer, és fordult önmaga eszméinek megcsúfolásába nemegyszer. Erről mesélni kell a gyermekeinknek. Mesélni kell 1956-ról, arról, hogy ki volt Nagy Imre, hogy volt-e diktatúra, vagy „csak” puha diktatúra. Ők erről semmit sem tudnak, nem tudhatnak. Nagyon fontos kötelessége azt hiszem minden felnőttnek, hogy beszéljen ezekről. Beszéljen a XX. század sok-sok történetéről, szépekről és tragikusokról egyaránt. Az utóbbiból, mintha itt Európában és különösen nekünk magyaroknak több jutott volna.
A történelmi tudás és tapasztalat nem adható át kizárólag tudományos műveken keresztül. A műalkotások, a filmek érzékeny közvetítők, de kell még valami: az elbeszélt történelem, a megélt történetek sokasága, a családi emlékezés. Ezek kiegészítik, árnyalják, pontosítják mindazt, amit könyvekben lehet olvasni, vagy filmekben lehet látni. Helyenként tompítják, helyenként élesítik a fényeket. Arról beszélni, hogyan hódítja meg a szocializmus nagy ígérete az európai értelmiség jelentős részét, majd egymást követő kiábrándulási hullámok sorozatával hogyan enyészik el a vonzerő, a nagy ígéretből hogyan lesz nagy csalódás, végül legyőzendő ellenfél."
A baloldal feladatát így foglalja össze: " A magyar baloldalnak is van egy nagy feladata. Akkor, amikor Nagy Imrét, a korábbi kommunistát, majd nemzetének függetlenség- és szabadságvágyával azonosuló, önmagával is küzdő hazafit, a mártír miniszterelnököt tekinti példájának, akkor muszáj válaszolni arra a kérdésre, mi a viszonyunk Kádárhoz és rendszeréhez. Nem lehet egyszerre igent mondani Nagy Imrére és Kádárra. A magyar baloldal számára szimbolikusan ez a legegyszerűbb, és legbonyolultabb kérdés. A magyar baloldalon ma sokfajta gondolat és sokfajta ítélet van. Gyanítom, nem kevesen vannak, akik megpróbálják összeilleszteni, és összeegyeztetni Kádár és Nagy Imre hagyományát.
Történelmi értelemben ez a két hagyomány összeegyeztethetetlen. Politikai és morális értelemben a két hagyomány kibékíthetetlen. Én azt gondolom, hogy a magyar demokratikus baloldalnak, Nagy Imre és Kádár egymással pörlekedő öröksége között választania kell, és világosan ki kell mondania: Nagy Imre politikai, szellemi örökösének tekinti magát, és éppen Kádárral szemben fogalmazza meg és fogadja el ezt az örökséget. Ennek elfogadása nem egyes emberi sorsok, életek fölött próbál meg ítéletet alkotni, hanem nagy történelmi és politikai kérdésekben próbálja meg eligazítani a magyar baloldalt. Abban pedig világos beszéd szükséges.
Szóval megnézzük ma este ezt a filmet, és ki tudja, utána mennyi időnk marad beszélgetni… de ez úgy sem egy esti beszélgetés témája, talán majd a hétvégi hosszú ebédé." (amoba)
