Még lehet változtatni a terveken
Még meg lehet fordítani az egészségügyben tervezett változtatásokat, megmenteni a betegeknek a gyógyításhoz való esélyét – fogalmazott Mikola István, a parlament egészségügyi bizottságának alelnöke (Fidesz) a Világgazdaság XIII. egészségügyi konferenciáján, amelynek témája az ágazati reform volt. Az Orbán-kormány egészségügyi minisztere ezt annál is inkább fontosnak tartja, mert mint fogalmazott: az egészségügy a gazdasági fejlődés húzóágazata.
Szerinte vissza kell térni az ágazatban korábban tervezett konszolidációhoz, fel kell tőkésíteni az egészségügyet. Ma ugyanis hiányzik a tőkehányad a működési költségekből. S mivel a tervek szerint megszűnik a címzett és a céltámogatások rendszere, ám megmarad a dualista finanszírozás, esély sem lehet az eszközvisszapótlásra. Mikola István ezzel arra utalt, hogy a kórházak és szakrendelők fenntartói, fejlesztői többségében az önkormányzatok, a működtetésükhöz szükséges pénzt pedig az egészségbiztosítótól kapják.
Közgazdasági megalapozottsággal lehet csak hozzányúlni az egészségügyi reformhoz – fogalmazott. Ám úgy látja, ezt nem lehet a közigazgatási rendszer reformjától elkülönítve végrehajtani. Ez esetben ugyanis sérülhetnek az önkormányzatok alkotmányos jogai. Ugyanis a hatályos törvény szerint a helyhatóságoké a területükön élők ellátási kötelezettsége, az egészségügyi intézmények fenntartása, működtetésük biztosítása. Ezt a kötelezettséget a regionális egészségügyi tanácsok nem vehetik át, annak alkotmányos aggályai lennének.
Az egészségügyi kapacitások elosztásának kormányzati terve helyett a regionális népegészségügyi trendek alapján, az ezek szerint megállapítható szükségleteknek megfelelően kell kialakítani az új intézményi struktúrát, felállítva a prioritásokat. Meghatározni, hogy az adott régióban mi a fontos, s a forrásokat ezek mentén kell felhasználni. Mikola István szerint ehhez Magyarországon megvannak a valid népegészségügyi adatok, ezekre épülhet a regionális egészségügyi rendszer.
Fontosnak tartja, hogy egyenlő és korrekt allokációval meghatározzák, milyen egészségügyi szolgáltatásokat kell nyújtani a kötelező, a szolidaritás elvén működő biztosításnak. Ám e feladatok végrehajtásához legalább két kormányzati ciklus szükséges – tette hozzá.
Szükség van az ágazatban a magánosításra, ezt a Fidesz-kormány idején meghozott kórháztörvényben is leszögezték, ám a forrásbővítést kizárólag törvényes keretek között, az orvosok bevonásával lehet megoldani. Egzisztenciavállalkozásokat kell formálni, amelyekben megjelenik az az orvos, akinek kulcsszerepe van a költséghatékonyságban, hiszen ő utalványozza az egészségbiztosítás pénzalapjának felhasználását, tőle függ annak elköltése. Így az igazi költséghatékonysági tényező az orvos. Ezért is kritikus az orvosok szerepének leértékelése.
Mikola István ennek kivédésére, a doktorok érdekeltségének megteremtésére elővenné a minisztersége idején kidolgozott szabad szellemi foglalkozású orvoslásról szóló jogszabályt, ennek elterjedésével felszámolható lenne a paraszolvencia is. Ugyanis a szabadfoglalkozású orvosok jogszabályban előre lefektetett díjtételekkel dolgoznak, s számolnak el a finanszírozóval. Ez a státus emellett versenyhelyzetet teremtene, s segítene lebontani a félfeudális magyar egészségügyi rendszert.
Koncepciótlannak tartja a jelenlegi modellváltási folyamatot, amely nem veszi észre, hogy válság van az ágazatban. Azt reméli, a nemzeti kockázatvállalással működő társadalombiztosító sorsa nem a kulisszák mögött dől majd el, hiszen a változtatás 10 millió embert érint. Az állam sehol a világon nem vonult ki az egészségügyből, nem teheti ezt meg a magyar állam sem. Végezetük kijelentette: ami most zajlik az egészségügyben a mögött nincs társadalmi támogatottság, ám még van lehetőség a változtatásra. VG
