A túsztárgyaló legveszélyesebb esete volt a Széna téri rablás
Rövid ideig tartó, nagyon intenzív pszichoterápaként írja le a túsztárgyalást Végh József, a Széna téri túszejtő akció hivatalos tárgyalója, akinek, mint azt a Magyar Nemzetnek elmondta, ez volt az eddigi legveszélyesebb esete. „A túszejtő várható reakciója teljességgel kiszámíthatatlannak tűnt számomra”.
Ebben az esetben is, mint mindig, a túszejtő gondolkodását követve kezdte a tárgyalást. Először főként a beszéltetés a cél, ami időt ad az elkövető cselekvésének felmérésére, majd tükrözni kell az ő magatartását, árulta el Végh József. És csak ezután lehet lassan a kívánt irányba terelni a beszélgetést. Fontosnak tartja kiemelni, hogy soha nem mondja a túszejtőnek: adja meg magát.
A hiedelmekkel és a filmekben látottakkal ellentétben, a tárgyaló soha nincs egyedül, mivel egy több szakemberből álló válságkezelő parancsnokság áll mögötte, és nem is ő hozza a döntéseket. Végh József most is csak javaslatokat tett, amelyeket mérlegelt a taktikacsoport és a parancsnok, majd ezután közösen hozták meg a döntést. Azért is van ez így, mivel a túsztárgyaló taktikai okokból nem lehet magas beosztásban. Az időhúzás alapját képezi ugyanis az, hogy a túszejtő bármely követelésének teljesítéséhez neki mindig meg kell kérdeznie a feletteseit.
A szakpszichológus elmondta, a világon túszcselekményt elkövetők nyolcvan százaléka pszichésen beteg. Elsősorban olyan emberek, akik úgy érzik nem értik meg őket. Hosszú időn keresztül gyűjtögetik a sérelmeiket, és egyszer csak kitör belőlük az indulat. Azt szeretnék elérni tettükkel, hogy meghallgassa őket valaki. Az ilyen problémákkal küzdő emberekkel, amennyiben nem akarnak meghalni, lehet és érdemes tárgyalni. Mindig el kell mondani nekik, ha abbahagyja, korlátlanul lehet enyhíteni a büntetését. Ez most is így történt.
