"Nagy Feró és a Bródy egy lemezen, ugye, azért ez nem semmi"
– Hogyan sikerült ennyi ideig fenntartani a Bikinit?
– Igazán udvarias kérdés. Napjainkban már az egyéves karrier is feltűnő a pop-rockban, hát még a huszonöt. Mindig arra vágytam, hogy saját zenekarom legyen, s amikor Nagy Feróval összehoztam az ős-Bikinit, végre kiélhettem magam. Ez máig tart, s amíg én leszek, addig a Bikini is működik.
– A Bikini egyik erőssége mindig a politikus-közéleti szövegvilág volt. Adódott ebből valaha kellemetlenségük?
– Többször cenzúrázták a szövegeinket, a lemezekre ezért kerültek versek sárga bögrékről és görbe bögrékről. A koncerteken viszont az eredeti szövegeket énekeltük. Mindig olyan szövegírókkal dolgoztunk, akiknek filozofikus gondolataik voltak, például Trunkos Andrással, Nagy Feróval, Dévényi Ádámmal, Katona Lászlóval.
– Újabban fiatal zenészekkel áll színpadra. Megunta a régi arcokat?
– Tizennégyen játszottak eddig nálunk, sokan kívántak saját utakon járni. De mindenki hozzátett valamit a Bikinihez.
– Miben különböznek az ifjak a régi zenésznemzedéktől?
– Mi a luxemburgi és a Szabad Európa Rádióból tanultuk a nótákat, mindenért magunk küzdöttünk, s meg akartuk mutatni a világnak, mi az, ami nem tetszik. A maiak csak jól akarnak zenélni. Készen kapják a világot az interneten.
– Említene néhány igazán emlékezetes koncertet az együttes történetéből?
– Legszomorúbb koncertünket 1984-ben tartottuk a Budai Ifjúsági Park „temetésén”. A grundunkat vették el akkor. 1987-ben a legrácsodálkozóbb bulit tartottuk a SOTE-klubban: bent ötezren, kint ugyanannyian. Elsírtam magam, nem gondoltam, hogy ez lesz a konyhában megírt dalaimból.
– A napokban jelent meg legújabb lemezük Őrzöm a lángot címmel. Ezúttal is politizálnak egy jót?
– Az a politikusok dolga. Nem valami ellen zenélünk, hanem a közös jóért. Nem véletlen, hogy Bródy Jánost is felkértük arra, hogy írjon szövegeket a lemezünkre. Nagy Feró és a Bródy egy lemezen, ugye, azért ez nem semmi.
