A Mikulás, mint márka
A püspök a leírások szerint igen sportos lehetett, egyszer a viharos tengerből mentett ki úszva hajósokat, ezért utóbb a tengerészek védőszentje lett. Miklósnak hívták, még gyerekkorában meghaltak a szülei, nagy vagyont örökölt, és ezzel a vagyonnal kolostorba költözött, ahol nagybátyja volt az érsek. Nem volt szűkmarkú, egy éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az egyházzal, amely halála után ezért a „vétségért”egy időre ki is tagadta.
Szent Miklós, vagyis a Mikulás legendája sok országot bejárt, és az idő sokat változtatott rajta. Neve tucatnyi változatban létezik, de akár Santának, akár Sankt Herrnek, Pere Noëlnek, Kris Kringle-nek, Mikulásnak, Télapónak vagy Father Christmas-nek nevezik, ajándékait mindenütt december 6-a, Szent Miklós születésnapja és január 6-a, Vízkereszt napja között osztja szét a gyerekek között. Amerikába még a hollandok juttatták el Sinterklaast, akkor, amikor a mai New Yorknak Nieuw Amsterdam volt a neve.
A Snopes amerikai legendavadász oldalra hivatkozó, magyar Urban Legends szerint a modern Mikulás-figura a XIX. század második felében alakult ki. Figurája először 1841-ben tűnt fel, amikor egy philadelphiai kereskedő, bizonyos Parkinson felbérelt egy férfit, hogy jelmezben másszon fel boltja kéményére. 1863-ban a Harper’s Weekly egyik karikaturistája, Thomas Nast kialakította saját Mikulás-képét, vidám bajszokat rajzolva a tetőtől talpig bundába öltöztetett nagyszakállúnak. Bár Nast rajzaiból nem derül ki, hogy a Mikulás valójában mekkora (manó és ember méretű rajzok egyaránt megtalálhatóak munkái közt), 1881-es rajza igen közel áll a mai ábrázolásához.
A XIX. század végére már kezdett többé-kevésbé közismertté válni a Mikulás figurája, bár ekkor még egyaránt előfordultak kicsi és nagyméretű télapók is. Általában testes férfiként ábrázolták, de előfordultak normál testalkatú és sovány Mikulások is. Öltözéke jellemzően bunda volt, illetve piros, kék, zöld vagy lila ruházat. (A püspöki öltözet lila színű.) Egy Louis Prang nevű bostoni nyomdász, az amerikai karácsonyi üdvözlőlapok atyja 1885-ben kiadott egy képeslapot, amelyen piros ruhában ábrázolja a Mikulást. A piros köpenyt viselő öregúr figurája ettől fogva terjedt el igazán.
Az 1930-as évek elején a növekvő Coca-Cola arra kereste a választ, hogy télen hogyan lendíthetnék fel az eladásokat. Arról nincsenek információk, hogy pontosan kinek volt az ötlete, hogy eladásösztönzőként és márkaként a szegények támogatóját válasszák. Mindenestre felkértek egy tehetséges reklámgrafikust, Haddon Sundblomot, akinek a nevéhez fűződnek a Mikulást a Coca-Colával összekapcsoló képek. Sundblom elhatározta, hogy szakít a manófigurával, és egy teljesen emberi, jó kedélyű öregurat alkot. Sundblom első Mikulása a Saturday Evening Post hirdetésében jelent meg 1931-ben. A következő harminchárom évben különböző helyzetekben ábrázolta a Mikulást. A reklámok visszatérő elemei lettek a Coca-Cola marketingjének, és segítettek felpörgetni a téli eladásokat – nem beszélve arról, hogy erősítették a termék ismertségét a gyermekek körében. E kampány nagyban hozzájárult annak a legendának a kialakulásához, miszerint a Coca-Cola találta ki a modern – és piros - Mikulás képét.
Sundblom barátjáról, egy Lou Prentice nevű nyugállományú kereskedőről mintázta a Mikulás figuráját. A művész szerint benne a Mikulás egész szelleme és minden tulajdonsága megtestesült. Arca tökéletesen megfelelt a Mikulás-szerepnek. Amikor Lou Prentice meghalt, és Sundblomnak új modellt kellett keresnie, egyik barátja azt javasolta: nézzen tükörbe! Ettől kezdve önmagáról mintázta a Mikulást, aki az emberek egyre jobban megszerettek. Az öregúr esetenként kirámolta a hűtőszekrényt, tejet iszogatott és süteményt evett, és persze a hosszú téli éjszakán felfrissítette magát egy üveg jéghideg Coca-Cola-val.
A svéd-amerikai Sundblom Michiganben született és Chicagóban nevelkedett. A húszas évek közepén saját stúdiót nyitott, ahol első ügyfelei között üdvözölhette a The Coca-Cola Company-t. Összesen több mint 40 Mikulás-festményt készített a The Coca-Cola Company számára. Utolsó Mikulás-portréját 1964-ben festette, 33 évvel az első kép születése után. Sundblom 1976-ban meghalt, de az általa alkotott Mikulás, mint márka, még ma is él.
A Mikulás azonban mások fantáziáját is felkeltette, és ha már oly messzire téved Kis-Ázsiából, akkor miért ne juthatott volna el északra, gondolta a hosszú sötét éjszakákat meglehetősen unva néhány finn vállalkozó. A gyerekek tudni szerették volna, mit csinál a Télapó, amikor nem ajándékot osztogat. Megszületett a válasz: olyankor a finn Lappföldön lakik. Ott található a Fül-hegy, melynek gyomrában van a játékgyár. Maga a hegyoldal nyuszi fülre hasonlít, és állítólag ezen keresztül hallgatja a Mikulás egész éven át, hogy az egyes gyerekek jók voltak-e avagy rosszak. Az év nagy részében ott lakik, csak néha teszi át székhelyét a titkos nyári szálláshelyére, szól tovább a finn marketingtörténet.
Az üzlet beindult, az ötvenes évektől kezdve egyre többször találkozhattak a gyerekek a Mikulással Napapiiriben, 9 km-re északra Rovaniemi városától. Itt halad át az Északi-sarkkör, amely már magában is egy misztikus hely, hiszen ezen túl kezdődik a nyári napfordulótól téli napfordulóig, a le nem nyugvó, illetve fel nem kelő nap világa. A Mikulás 1985 óta egyre rendszeresebben jelent meg, így aztán Napapiirit Mikulás-faluvá avatták, és berendezték a Mikulás irodáját és postahivatalát. Ide várják a gyerekek leveleit, kéréseit és főleg a látogatókat egész esztendőben.
A cím:
Mikulásfalva Napapiiri FIN-96930 Tel. +358-16-362 255 » Fax +358-16-362 007
E-mail: [email protected] Honlap:www.santaclausoffice.fi
