Felértékelődő GVH-feladatok

- Mit szól ehhez? Mennyiben reálisak a versenyhatóság munkájával szemben támasztott igények?

- Való igaz, néhány esztendővel ezelőtt kisebb volt az érdeklődés a tevékenységünk iránt. Nyilvánvaló, hogy gazdaságunk felzárkóztatásának követelménye, a verseny tisztaságának fontossága emeli a hivatal jelentőségét. Nem csak a parlamentben, másutt is úgy látják: lehet, van lényeges mondanivalónk, és várnak is tőlünk megoldásokat bizonyos kérdésekre. Ez tagadhatatlanul jóleső büszkeséggel, egyben felelősségteljes érzéssel tölt el bennünket. Másrészt igaz az is, hogy esetenként olyan dolgokat várnak el tőlünk, amelyek már meghaladják feladat- és hatáskörünket, de legalábbis munkánk perifériájára esnek. Természetesen ilyenkor is megpróbálunk segítséget nyújtani, ám minden elvárásnak nem tehetünk eleget.

- Például?

- Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának ülésén felmerült, hogy hasznát vennék agrárpiaci elemzéseinknek. Úgy gondolom, ilyen feladatot nyugodt szívvel felvállalhatunk, mert érintkezik piacelemző munkánkkal. Az analízis mellé pedig versenypolitikai megoldásokat is hozzá tudunk tenni. A tisztán agrárpolitikai javaslatok megfogalmazása azonban már aligha lehet a mi feladatunk. De említhetném a korrupció kérdését is. A korrupció és a kartellezés között sok az összefüggés, mindkettő veszélyezteti a verseny tisztaságát, mindkettő gátolja a hatékonyságot. A korrupció természetrajza viszont már túlmegy hivatali határainkon. Ha ilyen jelenséggel találkozunk egy-egy ügyben, azt jelezzük az illetékes szerveknek.

- Más területeken, így különösen villamosenergia-ügyben meg éppen azt vetik a szemükre, hogy olyasmibe akarnak beleszólni, ami nem tartozik a hivatalra. Ez – ha nem is ilyen megfogalmazásban – a mostani beszámoló vitájában szintén tapasztalható volt.

- Esetenként valóban megkapjuk, hogy olyasmibe ütjük bele az orrunkat, ami nem a mi asztalunk. Az áramügyben évek óta nincs egyetértés a szakmai lobbi és a hivatal között. A lobbicsoport azzal érvel, hogy az ellátás biztonsága az első, ami nem fér össze a versenyfolyamatok felélesztésével. A másik álláspont – mi ezt valljuk –, hogy igenis összeegyeztethető, sőt! Számos példa van arra, hogy ott, ahol a verseny öszszes feltétele adott, a verseny és az ellátás biztonsága nemcsak jól működtethető együtt, hanem egymást erősítheti.

- Lát reményt a megegyezésre?

- Érzékelhető közeledés, például remélem, hogy már túl vagyunk a hosszú távú áramvásárlási megállapodások vitáján, és az új szerződések nem zárják le úgy a kínálati piacot, mint a korábbiak. Úgy gondolom azonban, hogy még egy ideig nem tudunk teljességgel megegyezni. Most azt tartjuk igen fontosnak, hogy a hosszú távú megállapodások kérdése rendeződjék, a rendszerirányító függetlenedjék a legnagyobb termelő-kereskedő cégtől, a határkeresztező kapacitások hozzáférhetők legyenek, és regionális összefogással lényegesen bővüljön a piac mérete.

- Tavaly és eddig az idén is kevesebb eljárás indult kartellügyben a korábbi évekhez képest. Ön a honatyák segítségét kérte a titkos megállapodások feltárásához. Miért? Hiszen a hivatalnak elég tág jogi lehetősége van a fellépésre.

- Igaz, megvannak a jogi lehetőségeink, élünk is velük. Az egyetlen, amit nem tudunk sikerrel alkalmazni, az úgynevezett engedékenység, amelynek lényege, hogy bírságelengedéssel, illetve

-mérsékléssel díjazzuk a velünk együttműködő kartelltagot. Sajnos nem működik, s nem tudjuk, miért. Tervezzük, hogy egy külső hozzáértő intézményt bízunk meg az okok feltárásával. A képviselőktől pedig a közbeszerzési kartellezés elleni fellépéshez kértem támogatást. Ugyanis a nagyberuházásoknál, de akár kisebb önkormányzati tendereknél a kiírók ismerik a legjobban az adott piaci szereplőket, a pályázókat, akiknek a „mozgásaiból” – többéves tapasztalataik alapján – látniuk kell a kartellezésre utaló jeleket. Tőlük azonban semmilyen jelzést, információt nem kapunk. A képviselők pedig önkormányzati képviselőként, akár például a projektekbe felkért szakértőként ismerhetik a kiírókat, pályázatokat. Ezért fordultam hozzájuk.

- A versenytörvény nyár elején elfogadott módosítása megfogalmazza a kiírók kötelezettségét is e téren.

- A törvényt azonban a köztársasági elnök nem írta alá, előzetes normakontrollra vár az Alkotmánybíróságon, ez kudarca lehet a jogszabály-előkészítőknek, így a hivatalnak is. Miként könyveli el?

- A köztársasági elnök úr aggályai a kartellező cégek vezetőinek a büntetése – kétévi eltiltása – kapcsán fogalmazódtak meg, nevezetesen, hogy nincsenek meg a kellő védekezési jogosítványaik. Szerintünk viszont megvannak, hiszen a bíróság előtt bizonyíthatják úgymond ártatlanságukat, kimenthetik magukat. Ha viszont nem tudják bizonyítani, akkor az a feltevésünk, hogy egy kartellmegállapodás a vezetés döntése, tehát felelősséggel tartozik.

- Van a törvénynek egy másik, nem a köztársasági elnök, hanem több szakember által kifogásolt pontja is, a kartellezéssel okozott kár tízszázalékos mértékének vélelme.

- A kartellezéssel okozott kárösszeg megállapításának módja még nem alakult ki. A nagy visszhangot kiváltó autópályaügyben például, amelyben kártérítési per indult, nincsenek megfogható viszonyítási alapok, számok, csak – mint általában a kartellkároknál – becslések vannak. A tíz százalék egy mankó, hozzáteszem, a legkonzervatívabb feltételezés. A vélelemmel mindenesetre segédkezet szeretnénk nyújtani általában a károsultaknak, hogy egyszerűbben juthassanak az elszenvedett kár összegéhez. Ez megdönthető, tehát a kartellező cégek bebizonyíthatják a bíróság előtt, hogy nem volt tízszázalékos a titkos megállapodással okozott áremelkedés. A károsultak ugyanakkor igazolhatják akár azt, hogy káruk ezt a mértéket is meghaladta.

- A kartellezésnél az engedékenység, más ügyekben, így elsősorban a fogyasztómegtévesztéses esetekben az úgynevezett kötelezettségvállalás ad lehetőséget a jogsértőnek az enyhébb bírságra vagy a „kimenekülésre”. Hogyan működik ez az új jogintézmény?

- Eddig huszonnyolc alkalommal fogadtuk el a cégek kötelezettségvállalását. Azt gondoljuk, a jogintézmény alkalmas az ügyek mielőbbi lezárására, kevesebb adminisztrációval jár, és gyorsabban korrigálja a helytelen magatartást. Az eljárás megindulásakor nemegyszer a cég realizálja, hogy hibát követett el, és kész arra, hogy változtasson a magatartásán, újfajta reklámokat vessen be, új kondíciókat állapítson meg, ezzel orvosolhatja lépéseinek következményeit. Mivel a cég ismeri a legjobban a működését, így tudja, melyik vonalon tehet többet, és rendszerint testre szabott megoldásokkal él. Akadnak bankok, amelyek azt vállalták, hogy a megtévesztő reklámok, tájékoztatók helyett ugyanannyi anyagi ráfordítással „ellenkampányolnak”, pontosan elmagyarázva az adott termék jellemzőit, feltételeit. Ebbe gyakran annyit „ölnek bele”, mint amennyi az általunk kivetett bírság lenne. Bírság helyett tehát magatartás-átalakítás történik, ez pozitív hatással van a piacra. Egyúttal kialakul egy párbeszéd a hatóság és az üzleti szféra között, ami ugyancsak hozzájárul a verseny tisztaságához.

- De ki is lehet bújni a felelősség alól.

- Igaz. Erre azonban vigyázunk. Nem nézzük el, ha az érintett mindössze kisebb módosításokra kész, és csak azért, hogy megússza az eljárást, illetve a bírságot. Most már egyébként talán összegyűlt annyi tapasztalatunk, hogy elemezzük és kidolgozzuk a jogintézmény alkalmazásának irányadó elveit.

- Nem uralják túl a hivatalt a fogyasztói ügyek?

- Néhány éve újraértékeltük ezt a területet, amely akkor „kistestvér” volt az antitrösztügyekhez képest. Arra jutottunk, hogy fontos részét képezi a munkánknak, amelynek végső értelme a hosszú távú fogyasztói jólét elősegítése és a gazdasági hatékonyság növelése. A versenyt pedig ugyanúgy sérti a fogyasztó félrevezetése a döntéshozatalában, mint mondjuk a kartellezés. Tavaly kialakítottuk a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos irányadó elveinket, és idevágó feladatainkat nagymértékben erősíti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló, alig egy hónapja hatályos törvény is.

1991–94 között a pénzügyi tárca kabinetfőnöke, a kormány gazdasági kabinetjének irodavezetője, utóbb a tárca közigazgatási államtitkára volt. Elnök-vezérigazgatóként tevékenykedett az OTP-Garancia Biztosító Rt.-nél, majd igazgatóként az ÁSZ-nál.

1998 óta áll a GVH élén.

Nős, felesége jogász. Egy fiú- és egy leánygyermek édesapja. Kevés szabadidejét a családnak szenteli, számára a gyerekekkel való együttlét a legörömteljesebb kikapcsolódás.

Sokat olvas és szereti a komolyzenét, ha teheti, szívesen jár koncertekre.

1991–94 között a pénzügyi tárca kabinetfőnöke, a kormány gazdasági kabinetjének irodavezetője, utóbb a tárca közigazgatási államtitkára volt. Elnök-vezérigazgatóként tevékenykedett az OTP-Garancia Biztosító Rt.-nél, majd igazgatóként az ÁSZ-nál.

1998 óta áll a GVH élén.

Nős, felesége jogász. Egy fiú- és egy leánygyermek édesapja. Kevés szabadidejét a családnak szenteli, számára a gyerekekkel való együttlét a legörömteljesebb kikapcsolódás.

Sokat olvas és szereti a komolyzenét, ha teheti, szívesen jár koncertekre.-->