Év közben a márciusi népszavazás sikere cezúrát jelentett, egyúttal az áprilisi felmérés eredménye mutatta a legnagyobb különbséget az MSZP és a Fidesz szavazótáborának nagysága között.
A párthoz csatlakozók tavasszal 3,3 milliósra növelték a Fidesz táborát, a különbség azonban hónapról hónapra csökkent, végül ezeket a szavazókat nem sikerült hosszú távon megtartani, a Gyurcsány-ellenesség már nem tudott ennyi embert egy platformon tartani.
Ez nem biztos, hogy problémát jelent Orbánéknak, ugyanis elsősorban olyan szavazókról van szó, akik ideiglenesen lettek Fidesz-szimpatizánsok. Korábban soha nem voltak azok, és nem volt kötődésük a jobboldalhoz, így ők később is könnyen elcsábíthatóak lettek volna a polgári táborból. Jól megfigyelhető a szocialisták visszaerősödése mindezen folyamatokkal párhuzamosan.
Ugyanakkor az MSZP-nek nem sikerült újabb támogatói rétegeket meghódítania, csupán a korábban elbizonytalanodó, illetve rejtőzködő MSZP-szavazók bátorodtak fel. A tavaszi mérésekben a 2006-ban az MSZP-re voksolóknak csak a fele állította, hogy most is a baloldalra szavazna, majd ősszel ez már meghaladta a 60 százalékot. Gyurcsány Ferenc tehát még nem veszített, a szocialistáknak még vannak tartalékaik, ez intő jel lehet a Fidesz számára.
Az MSZP viszonylagos sikere elsősorban abban érhető tetten, hogy a koalíciós szakítás és a népszavazási vereség ellenére kihúzta az évet „területvédekezéssel”. Az áprilisi mélypont óta ugyanis a legfőbb tanulság az volt a szocialisták számára, hogy nem szabad reformokba belekezdeni, és a megszorítások nem vezetnek sok jóra. Így az elmúlt hónapok lassú erősödése elsősorban a megszorítások hiányára utal. Kérdés, hogy jövőre hogyan fog alakulni a szocialisták népszerűsége, amikor a válság már éreztetni fogja a hatását.
Ráadásul Gyurcsányék már a 13. havi korlátozása és az állami kiadások csökkentése irányába haladnak. A decemberi időszakkal az európai parlamenti kampányt megelőző „vihar előtti csend”, az utolsó nyugodt pillanat állt be. Az európai, majd az országgyűlési választások közeledtével a tét egyre nő. A 2008-as év legnagyobb vesztesei a kis pártok. Megújulási kísérleteik dacára támogatottságuk a parlamenti bejutási küszöb alatt van a biztos szavazók körében. A népszerűségi adatok csak még jobban alátámasztják ezt.
Dávid Ibolya és Fodor Gábor is kedvező helyzetből esett hosszan és folyamatosan. Fodor esetében az első zuhanást az jelentette, amikor a koalíciós szakítás után a szocialista szavazók már nem nyilatkoztak olyan kedvezően a liberális politikusokról. Ősszel aztán a karakán Gyurcsány-ellenességet várók is csalódtak benne. Dávid Ibolya a júniusi csúcspont óta több mint 20 százalékot veszített, pedig korábban a legnépszerűbb politikusok közé tartozott.
Az SZDSZ és az MDF esetében különösen kedvezőtlen, hogy Dávid és Fodor pártjaik legnépszerűbb politikusának számítanak. A decemberi eredményekben feltűnő Veres János visszaesése, ami a pénzügyminiszter és a válság összefüggéseiben könnyen érthető.
Gyurcsány Ferenc „válságkezelői” szerepe sem közönségdíjas alakítás: kedveltsége stagnál, egyike a legnépszerűtlenebb magyar politikusoknak. A parlamentben kétségkívül eredményt ért el a kisebbségi kormány túlélésében, társadalmi szinten azonban nem tud sikeres lenni.
