Németországban és Nagy-Britanniában régóta igen erős liberális pártok működnek, ott nemigen fordulhatna elő, hogy ezek hirtelen "elolvadjanak". Sőt. Ott a liberális pártok erősödnek s középpárti szerepre tarthatnak számot. De vajon mitől erősek az európai liberális pártok és miért hanyatlott le az SZDSZ?
Ez a párt a története során talán éppen a Kohl-korszak lezárultakor került a legsúlyosabb helyzetbe, amikor a CDU melletti másfél évtizedes kormányzás végére teljesen felmorzsolódott a profilja. A túlzott kormányzati lojalitás miatt az FDP kis koalíciós "fiókpárttá" alakult át, amelynek programja idővel egyetlen üzenetre, Kohl hatalomban tartására szűkült. Az 1998-as választásokat az uniópártok szavazóinak kölcsönszavazataival éppen csak abszolváló szabad demokraták stratégiai zsákutcában találták magukat. Választói elfordultak a párttól, amely hosszú évtizedek után ismét ellenzéki párttá válva, hosszú évekig perspektíva nélkül politizált – írják az elemzők a Népszabadságban.
Az építkezés első eredményei csak az ezredforduló után jelentkeztek, az FDP ekkor mozdult el a bejutási küszöböt jelentő 5 százalék közeléből, s ekkoriban került sor vezetőváltásra is: a párt irányítását a korábbi frakcióvezető, Guido Westerwelle vette át, aki erőteljesen gazdaság-, és oktatáspolitikai irányba fordította a pártot. A szabad demokraták a piaci liberalizmus markáns hirdetésén kívül a klasszikus szabadelvű témákat is napirenden tartják, míg a korábban erősebb nemzeti szárny elhalványult a párton belül.
Az ideológiai kiutat az önállóságukhoz való ragaszkodásban találták meg, ma már "független alternatívaként" - több mint 10 százalékos támogatottság mellett - ugyanakkora elszántsággal támadják mindkét nagyobb párt politikáját.
