A WWF nemzetközi természetvédelmi szervezet tanulmányában az 1998-2008 közötti kutatási időszak eredményeit mutatja be. A kutatások Bhutan, Észak-kelet India és Mianmar északi részén, valamint Kína tibeti régiójának déli területén folyt. A Himalája keleti fele jellemzően nehezen megközelíthető terület, sok az elszigetelt élőhely, ezért a biológiai feltérképezés hosszú időt vesz igénybe, és máig nem fejeződött be.
Az egy évtizedes kutatás során a szakemberek több mint 350 új fajt regisztráltak ezen a területen. Az eddig nem ismert fajok közé tartozik 242 növény, 61 gerinctelen, 14 édesvízi hal, 16 kétéltű, 16 hüllő, 2 madár és 2 emlős.
A kutatók rámutattak, hogy az Észak-Mianmarban élő putaoi muntjákszarvas (Muntiacus putaoensis) a világ legkisebb és legősibb szarvasfaja. Az állatról korábban úgy gondolták, hogy egy másik faj fiatal egyede, de a DNS tesztek azt igazolták, hogy egy különálló fajba tartozik. 60-80 cm magas, és összesen 11 kg körüli testtömeggel rendelkezik.
Rátaláltak a területen a 2005-ben felfedezett arunácsali makákóra is, mely nem csak a régió, de egyben a tudomány számára is teljesen új felfedezés. Ez a világ eddig ismert legmagasabban élő makákója; a tengerszint feletti 1 600 és 3 500 méter magasságban fordul elő.
A Himalája teljes területén tudomásuk szerint eddig megközelítőleg 10 000 faj él, többek között körülbelül 300 emlős, 1 000 madár és 300 édesvízi hal. A világ összes növényének harmada és a gerinctelenek 40 százaléka itt él. Itt található a kihalás szélén álló bengáli tigris egyik utolsó élőhelye, és itt él a szintén veszélyeztetett indiai orrszarvú is.
