Ezt a véleményét hangoztatta négy nappal a Bundestag-választások előtt Thomas Petersen, az Institut für Demoskopie Allensbach (IfD) kutatója, egyszersmind több neves német egyetem előadója. Az idei választásokon egyébként összesen 27 párt indulhat. Ezek között ott vannak azok a pártok, amelyek már képviseltetik magukat a Bundestagban vagy a tartományi parlamentekben legalább 5 képviselővel, nevezetesen az SPD, a CDU, a CSU, a Zöldek, az FDP és a Baloldali Párt.
Az IfD által végzett országos felmérésből kitűnően a válaszadók 47 százaléka látná szívesebben kancellárnak Angela Merkelt, míg kihívóját, Frank-Walter Steinmeiert csak 18 százaléka. Jellemzők a nagykoalíció és az időközben bekövetkezett globális gazdasági válság idején a Németország jelenlegi politikai helyzetét firtató kérdésre adott válaszok. Arra a kérdésre, a megkérdezettek reménnyel vagy félelemmel néznek Németországban a következő 12 hónap elé, a válaszadók 45 százaléka válaszolt azzal, hogy reménnyel, ám 28 százaléka szkepszissel, 19 százaléka pedig egyenesen félelemmel.
Ugyanakkor arra a kérdésre "Melyik párt valósítaná meg a legtöbb olyan reformot, amely Önnek személyesen hátrányokat jelentene", a válaszadók 39 százaléka a CDU/CSU-t jelölte meg, s 15 százaléka az SPD-t, a Baloldali Pártot pedig 10 százaléka.
Mindazonáltal Németországban az üzleti élet, a vállalkozók hagyományosan és igen erősen a CDU/CSU-t és az FDP-t támogatják. A jelen esetben tehát Angela Merkel kancellárjelöltet. Igaz, a gazdasági válság miatt a nagykoalíció idején kialakultak problémák, például ott van a ám ez jelenleg kisebb, mint a korábbi években volt - mondta Petersen.
Arra a kérdésünkre, várhatólag miként érinti a választások kimenetele Németország külkapcsolatait, például az Egyesült Államokhoz vagy Oroszországhoz fűződő viszonyát, Thomas Petersen úgy válaszolt: minden bizonnyal semmiképpen. Bármelyik valószínű lehetőség következik ugyanis be - tehát vagy folytatódik a nagykoalíció vagy a CDU és az FDP hoz létre kormányt - , nem lehet számítani említésre méltó változásra a külpolitikában, amely erős gazdasági alapokon is nyugszik.
