Írország kezében Európa jövője
A támogatás életbevágó az Európai Unió számára is, hiszen az amszterdami szerződés óta húzódó intézményi átalakítások az időközben 15-ről 27 tagúra bővülő közösségben lassan lehetetlenné teszik a döntéshozatalt. Az ír szavazókat ez azonban hidegen hagyja, akárcsak a tavaly június 12-én rendezett első referendumon, amikor 53,4 százalékuk elutasította az alapszerződést. Annál többet nyom a latban a nehezen kivívott függetlenségükhöz való ragaszkodásuk – többnyire ezzel magyarázzák, miért sikerült a lisszaboni szerződés ellenzőinek a közösségi hatáskörök kiterjesztéséről szóló passzusokkal meggyőzniük a választók többségét.
És ez a magyarázat azokra a garanciákra is, amelyeket a bukott referendum után építettek be a tagállamok a dokumentumba. Az írek nemzeti hatáskörben tarthatják az adókulcsok meghatározását, rendelkezhetnek katonai semlegességükről, illetve a társadalombiztosítás és a családjog területén (beleértve az élethez való jogot) sem kell tartaniuk magukat az európai uniós rendelkezésekhez. Ezek a biztosítékok – hasonlóan a maastrichti szerződést elutasító dán népszavazás után elfogadott, a skandináv ország számára a monetáris unióból való kimaradás jogát garantáló rendelkezésekhez – beépülnek az alapszerződésekbe is.
Egy ír igen elvileg megnyithatja az utat a még hiányzó cseh és lengyel elnöki beleegyezéshez, ezzel együtt ahhoz, hogy a szerződést mind a 27 tagállam ratifikálja. Az EU-ellenességéről híres Václav Klaus és Lech Kaczynski legalábbis ehhez kötötte aláírását. A várt cseh ratifikáció helyett azonban Prágában egy ír támogatás után is időhúzás várható: kedden ugyanis 17, Klaus elnök támogatójaként ismert szenátor nyújtott be újabb indítványt az alkotmánybíróság elé a szerződéssel kapcsolatosan. Míg egy tavaly elutasított keresetükben egyes részeit kifogásolták, most a reformszerződés egészét látják ellentétesnek a cseh alkotmánnyal. Akár fél évig is elhúzódhat, amíg a testület döntést hoz a kérdésben, ez kedvező lehet Klaus számára: ekkor ugyanis Nagy-Britanniában már jó eséllyel túl lesznek a parlamenti választásokon, és a várakozások szerint kormányra kerülő konzervatívok korábban népszavazás rendezését ígérték arra az esetre, ha addig nem lép hatályba a szerződés.
Hogyan változik a döntéshozatal a reformszerződéssel?
- A tagállamok féléves, rotáló elnöksége helyett három ország 18 hónapon át együtt gyakorol csoportos elnökséget. Az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács élére pedig két és fél évre (egyszer újraválasztható) elnököt választanak. Döntéshozatali jogköre nem lesz, feladata a csúcsok előkészítése, elnöklése és az EU képviselete.- A tanácsban megszűnik az egyes országokhoz rendelt szavazatszám, illetve ezzel együtt a minősített többségi rendszer. Ehelyett a kettős többség elve alapján egy javaslatot akkor fogadnak el, ha egyetért vele a tagállamok 55 százaléka, amely a népesség legalább 65 százalékát képviseli. Lengyel nyomásra a rendszer 2014-től, egy hároméves átmeneti időszak után lép hatályba.
- Az előtérbe kerülő többségi döntések alól kibúvót az úgynevezett ioanninai formula jelent. Ez alapján a lakosságszám és a tagállami létszám legalább 55 százalékával (2017-ig 75 százalékával) rendelkező országcsoport kezdeményezheti egy szavazás elhalasztását.
- Az Európai Parlamentnek 751 tagja lesz, olasz kérésre ugyanis a 750 fős plénum létszámától elkülönül az elnök (a plusz fő az olaszokat illeti). Ha a jelenlegi ciklusban hatályba lép a szerződés, a ciklus végéig 754 lesz a létszám, nem hívják vissza ugyanis a három képviselőt, akikkel a német delegáció létszáma csökken.
- Legalább egymillió uniós polgár törvényalkotást kezdeményezhet az Európai Bizottság felé, természetesen a brüsszeli testület hatáskörén belüli témákban.
- Egyfajta külügyminiszterként létrehozzák az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének posztját. Az egyben az Európai Bizottság alelnöki tisztségét is betöltő politikus elnököl a külügyminiszteri tanácsülésen, és diplomáciai testület segíti a munkáját. London követelésére korlátozták a szerepét: nem érintheti a tagállamok külpolitikai hatásköreit.
- Ha a nemzeti parlamentek többsége vitat egy uniós tervezetet, az Európai Bizottságnak meg kell azt vizsgálnia. Ha pedig a tagállamok legalább 55 százaléka vagy az Európai Parlament tagjainak többsége úgy látja, a jogszabályi javaslat nincs összhangban a szubszidiaritás elvével, a javaslatot ejtik.
- Mintegy ötven területen szűnik meg a tagállamok vétójoga, bel- és igazságügyi kérdésekben ugyanakkor lehetővé teszik a távolmaradást. Ha azonban a britek és az írek számára lehetővé tett kívül maradás veszélyeztetné a schengeni együttműködést, minősített többséggel felkérhetik őket a kilépésre.
- Az Európai Unió mostantól jogi személyiséggel bír, egy nyilatkozat azonban kiköti, hogy a szerződésekben meghatározott hatáskörét átlépve nem rendelkezhet.
- A tanácsban megszűnik az egyes országokhoz rendelt szavazatszám, illetve ezzel együtt a minősített többségi rendszer. Ehelyett a kettős többség elve alapján egy javaslatot akkor fogadnak el, ha egyetért vele a tagállamok 55 százaléka, amely a népesség legalább 65 százalékát képviseli. Lengyel nyomásra a rendszer 2014-től, egy hároméves átmeneti időszak után lép hatályba.
- Az előtérbe kerülő többségi döntések alól kibúvót az úgynevezett ioanninai formula jelent. Ez alapján a lakosságszám és a tagállami létszám legalább 55 százalékával (2017-ig 75 százalékával) rendelkező országcsoport kezdeményezheti egy szavazás elhalasztását.
- Az Európai Parlamentnek 751 tagja lesz, olasz kérésre ugyanis a 750 fős plénum létszámától elkülönül az elnök (a plusz fő az olaszokat illeti). Ha a jelenlegi ciklusban hatályba lép a szerződés, a ciklus végéig 754 lesz a létszám, nem hívják vissza ugyanis a három képviselőt, akikkel a német delegáció létszáma csökken.
- Legalább egymillió uniós polgár törvényalkotást kezdeményezhet az Európai Bizottság felé, természetesen a brüsszeli testület hatáskörén belüli témákban.
- Egyfajta külügyminiszterként létrehozzák az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének posztját. Az egyben az Európai Bizottság alelnöki tisztségét is betöltő politikus elnököl a külügyminiszteri tanácsülésen, és diplomáciai testület segíti a munkáját. London követelésére korlátozták a szerepét: nem érintheti a tagállamok külpolitikai hatásköreit.
- Ha a nemzeti parlamentek többsége vitat egy uniós tervezetet, az Európai Bizottságnak meg kell azt vizsgálnia. Ha pedig a tagállamok legalább 55 százaléka vagy az Európai Parlament tagjainak többsége úgy látja, a jogszabályi javaslat nincs összhangban a szubszidiaritás elvével, a javaslatot ejtik.
- Mintegy ötven területen szűnik meg a tagállamok vétójoga, bel- és igazságügyi kérdésekben ugyanakkor lehetővé teszik a távolmaradást. Ha azonban a britek és az írek számára lehetővé tett kívül maradás veszélyeztetné a schengeni együttműködést, minősített többséggel felkérhetik őket a kilépésre.
- Az Európai Unió mostantól jogi személyiséggel bír, egy nyilatkozat azonban kiköti, hogy a szerződésekben meghatározott hatáskörét átlépve nem rendelkezhet. Visszakoztak A lisszaboni szerződés jókora visszalépés soha hatályba nem lépett elődje, az alkotmányos szerződéshez képest. Először is kikerült belőle minden, amitől európai szuperállamként lehetne tekinteni az Európai Unióra. Vagyis nincs benne a zászló, a himnusz és a mottó sem. Még nem is döntöttek az EU „külügyminiszterének” személyéről, máris „kül- és biztonságpolitikai főképviselővé” változott a címe. És a rendeleteket, irányelveket, határozatokat továbbra is így nevezik, nem változott a nevük törvényre és kerettörvényre.
Az alapvető jogok chartája sem kerül a szerződésbe, ugyanakkor a dokumentum rendelkezése alapján jogilag kötelező érvényű marad – kivéve Nagy-Britanniát és Lengyelországot. A lisszaboni szerződéshez vezető út 1951. április 18. Jean Monnet francia politikus, az ESZAK atyja. Franciaország, az NSZK, Olaszország és a Benelux államok aláírják az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) létrehozó párizsi szerződést.
1957. március 25. Paul-Henri Spaak belga politikus, az ESZAK elnöke . Az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom) létrehozó római szerződés aláírása.
1965. április 8. Brüsszelben aláírják a három közösséget egyesítő szerződést. Ennek nyomán egységessé vált a bizottság, a tanács, a közgyűlés (a későbbi parlament) és a bíróság.
1986. február Luxembourgban és Hágában aláírják az Egységes európai okmányt, amely lehetővé teszi a belső piac megteremtéséhez szükséges módosításokat.
1992. február 7. Jacques Delors bizottsági elnök, a szerződés atyja. A maastrichti szerződés aláírása. A „három pillér” (az EK mellett államközi kül- és biztonságpolitika és a bel- és igazságügyi együttműködés) által nagyobb politikai szerepet kap az 1993-as hatálybalépéstől kezdve Európai Uniónak nevezett szervezet.
1997. október 2. Az amszterdami szerződéssel a bel- és igazságügyi együttműködés közösségi szintűvé válik, nem sikerül azonban kielégítően megújítani a döntéshozatal kereteit az ekkora már 15 tagú unióban.
2001. február 26. Bertie Ahern. ír kormányfő kétszer is szavaztatott. A nizzai szerződés aláírása. Az intézményi reformot összefoglaló szerződés hatálybalépését akadályozza, hogy az írek csak egy megismételt népszavazáson járulnak hozzá.
2004. október 29. Jacques Chirac. francia államfő számára bukás volt a referendum. Rómában aláírják az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződést. Ezt 2005 tavaszán Hollandiában és Franciaországban népszavazáson vetik el.
2007. december 13. A 27 tagállam aláírja a lisszaboni szerződést. A dokumentumot eddig 24 tagország ratifikálta. Az írek egy tavaly júniusban rendezett referendumon elutasították, a második népszavazást október 2-án rendezik.-->
