Innovatív gazdaság vagy összeszerelő üzemek országa hazánk?

Az elmúlt napokban Magyar Péter és Kapitány István is több alkalommal nyilatkozott úgy, hogy Magyarország az összeszerelő üzemek országa, s az új kormány célja, hogy kijöjjünk abból a gazdasági modellből, amely az olcsó munkaerőre és az összeszerelő üzemekre épül.

Ezt az állítást azért érdemes kritikával fogadni, hiszen az elmúlt másfél évtizedben a magyar átlagkereset a 2010-es 202 ezer forintról 2025-re 705 ezer forintra emelkedett, ami reálértékben is duplázódást jelentett, s kijelenthető, hogy a magyar munkaerő jóval drágább már, mintsem a külföldi összeszerelő üzemeknek megérje nálunk működni. A 2008-2010 években legtöbben tovább is költöztek tőlünk keletebbre, ahol még jóval olcsóbban találnak alacsony képzettségű munkavállalókat. Helyettük nagy hozzáadott értékű technológiák érkeztek, sokan hozták ide a K+F területüket is. 

Mivel bizonyíthatjuk ezt? Egyrészt a munkaerőpiaci mutatóinkkal. 

A magyar foglalkoztatás bővülése az uniós tagországok között is kimagasló volt, a 20-64 évesek foglalkoztatási rátája 2025-ben már 81,1 százalék volt, ami a 7. legnagyobb, jóval meghaladja az unió 76,1 százalékos átlagát, s pontosan megegyezik Németországéval. Kimondható, hogy a magyar munkaerőpiac kimondottan jó struktúrájú, hiszen a részmunkaidősök aránya az 5. legalacsonyabb, a teljes munkaidősök pedig nálunk vannak a legnagyobb arányban a népességben az egész Európai Unióban. Valamint a túlképzettek aránya is az egyik legalacsonyabb – vagyis az emberek a végzettségüknek megfelelő, értékes munkát végeznek. Az összeszerelő üzemek által fémjelzett gazdaságban ilyen struktúrájú munkaerőpiac elképzelhetetlen.

Összeszerelő üzemek helyett innovatív beruházások

Fontos tény továbbá, hogy hosszú évek óta nálunk az egyik legmagasabb a high-tech szektorban foglalkoztatottak aránya, 2024-ben a 4. legnagyobb volt Európában, 6,7 százalékon álltunk, szemben az unió 5,1 százalékos átlagával. Nálunk alacsonyabb arányú volt Németország, Franciaország, s a V4 többi országa is többek között. Tavalyelőtt már 314 ezer foglalkoztatottja volt a csúcstechnológiai iparnak és a tudásintenzív szolgáltatásoknak, ami 68 százalékkal magasabb, mint a 2010-es 186 ezer fős létszám volt. A létszámnövekedésünk 69 százalékos volt, ami jóval az uniós átlagos 54 százalék feletti, de meghaladja Németországot, Franciaországot, Ausztriát is. Ha ezekeről az országokról nem állítja senki, hogy összeszerelő üzemek országai, akkor mivel bizonyítható, hogy a magyar gazdaság az lenne?

Április utolsó napján adta ki az Eurostat a 2024 évi üzleti beruházási adatokat.

Sokak várakozását felülmúlta a magyar érték, hiszen 28,4 százalékos arányunkkal a dobogó legfelső helyén végeztünk, nálunk, Magyarországon volt a legmagasabb üzleti beruházási ráta az egész Európai Unióban.

A magánszektorban a nem pénzügyi vállalkozások a megtermelt bruttó hozzáadott értékük 28,4 százalékát fordították jövőbeli termelést segítő eszközökre, például épületekre, gépekre és szoftverekre. Az unió átlagában ez az arány 22,4 százalék, s például Németországban csupán 18,8 százalék volt.

Ez a gazdaság hosszú távú növekedési potenciáljának és a vállalkozói bizalomnak az egyik legfontosabb mérőszáma. Egyrészt a jövőbeli növekedésre másrészt a hatékonyság és modernizáció javulására lehet következtetni belőle.

Ezek a beruházások természetesen nem mind újonnan hozzánk érkező befektetők fejlesztései, de nemrégiben a HIPA nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt években a közreműködésükkel megvalósuló beruházások háromnegyede K+F projektet, fejlesztést is indított hazánkban. 

Az Eurostat nemrégiben adott ki jelentést arról, hogy az unióban hogyan nőtt a K+F területen dolgozó kutatók létszáma. Ezek az adatok is nagyon impozáns növekedést mutatnak Magyarországon. 

Míg 2010-ben csupán 21 ezer kutató és összesen 31,5 ezer foglalkoztatott volt e területen, 2024-re már 44,4 ezer kutató és összesen 59,5 ezer foglalkoztatott dolgozott, ha a teljes munkaidős egyenértékesre számoljuk át a létszámadatokat. A kutatók számának 108 százalékos növekedése jóval dinamikusabb, mint az unióban átlagos 64 százalék, vagy akár Németország, Ausztria vagy éppen Franciaország növekedése. 

 A legtöbb uniós országban arányaiban többen vannak a felsőoktatásban dolgozó kutatók, illetve nálunk nincs kimutatható aránya a nonprofit alapítványoknak. Számos más indok mellett ezért is fájó, hogy Krausz Ferenc alapítványától, az Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítványtól a kormányalakítás első hetében már megvonták a finanszírozást, illetve nem tudható, hogy az MCC kutatói tudják-e folytatni a munkájukat.

A dinamikus bővülés ellenére nálunk a GDP-nek még mindig mindössze 1,3 százalékát költjük K+F tevékenységre, s ezt kívánja emelni az új gazdasági miniszter 2 százalékra, ami örvendetes célkitűzés. Ez az arány várhatóan a már zajló beruházások munkába állása után komoly mértékben növekedni fog, ha csak a BYD három lassan átadásra kerülő K+F projektjére gondolunk, amiről a sajtóban is láttunk már híreket.

Azt gondolom, azok állítják, hogy Magyarország az összeszerelő üzemek országa, akik leragadtak a 2010 előtti világban, vagy csak simán lejáratni kívánják hazánkat. Ez veszélyes lehet, mert ezzel elriasztjuk a potenciális befektetőinket. 

Nagyon komoly összehangolt gazdaságfejlesztési munka eredménye az, hogy nálunk indulnak ezek a projektek, s nem valamely másik ország mellett döntöttek. Hatalmas verseny van a világban minden egyes innovatív fejlesztésért. Mi az utóbbi évtizedben gyorsabbak, vonzóbbak, befektetőbarátabbak tudtunk lenni, mint a környező országok, ezért értük el ezeket a jó eredményeket. Meg kellene őrizni ezt a tudást, ezeket a kompetenciákat!

Ne felejtsük el, a kampányban a Tisza azt ígérte, hogy ha változás lesz jobb lesz az élet Magyarországon. Ennek szurkolok.

Továbbra is hajrá Magyarország!