A közgazdász szerint a válasz, amely a közösség fogalmától irtózva az újraelosztó állam karjaiba menekül - mint ahogy az SZDSZ éppen Bauer szellemi vezetésével tette, amikor szerepet vállalt a Horn-kormányban, majd megismételte ebben az évtizedben -, a magyar liberálisok jellegzetes megnyilvánulása.
Amikor ugyanis sikerül a közösséget szétverni a szolidáris állam ígéretének segítségével, a liberálisok, másik lábukra állva, a szolidáris államot átkeresztelik újraelosztó állammá, és az "öngondoskodást", legfeljebb a "rászorultság alapú" segélyezést, majd az elviselhetetlenül nagy újraelosztó állam leépítését szorgalmazzák. A baloldal pedig, mint ahogy láthatjuk, szellemi és erkölcsi romba dől mihelyt hátat fordít az őt életre hívó közösségnek. Sürgősnek tűnik tisztázni tehát, hogy miből is áll a közösség, a szabadság és az újraelosztó állam.
Bauer úgy gondolja, hogy hazánk felemelkedésének alapja az egyén önmegvalósításához szükséges feltételek megalkotása. Én pedig úgy látom, hogy az általa javasolt út először az önzéshez, aztán a korrupcióhoz, a kettészakadt társadalomhoz, majd a Jobbik hatalomra jutásához vezet.
Szerintem történelmünk viharai - hangsúlyosan a XX. század viharai - sohasem adtak sem időt, sem teret a közösség erkölcsalkotó képességének kibontakozására, az őszinte, az egymásra építő emberi kapcsolatok kialakítására. Ez - a közösségi kultúra hiányossága - szerintem nemzetünk legnagyobb gondja, erkölcsi bizonytalanságunk fő forrása – olvasható a Népszavában.
Bauer és Tamás Gáspár Miklós egyetért abban, hogy "ahol piacgazdaság van, ott nem lehet közösség". Bauer ezért a közösség, TGM pedig a piacgazdaság felszámolásában látja a megoldást. Én egyiket sem akarom felszámolni, mert nem értek egyet az alapállítással, hacsak a közösség fogalma alatt nem a Rousseau- vagy a Fichte-féle szörnyeteget értjük.
