A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke, hálózatkutató szerint 1867, vagyis a kiegyezés szinte teljes magyar szellemi elitje, a világháborúk és Trianon utáni magunkra-találás legfontosabb alakjai mind-mind a Hivatalnok típusába tartoztak - számol be a világtudomány.hu.
A halogatott lépések miatti lépéskényszer a vezetői stílust igen könnyen a Vezér irányába tereli. A feladat sok elemében vállalhatatlanul nagy, ami a Vezérből akár a Varázslót is előhozhatja. Mindkét típus zsákutca. Jelenleg a változások akarásánál csak a stabilitás kényszere a nagyobb. Ez a stabilitáskényszer az, amelyik a Vezéri alaptípust helytelen válaszként azonosítja, és a Hivatalnoki alaptípust teszi az elkövetkezendő évek kívánatos vezetői mintájává.
A Széchenyi-típusú „Hivatalnoknak” van víziója, de tudja, hogy ezt a víziót nem holnap, hanem akár csak évtizedek múltán lehet elérni, és tudja azt is, hogy ehhez minden áldott nap szorgos, kitartó és következetes munkára van szükség.
A Vezér típusú vezetőknek tehát Atyává kell változniuk, hogy hagyják magukban és társaikban érvényesülni a Hivatalnokot. Ez az, ami esélyt ad annak a közösségteremtő kiegyezésnek és belső stabilitásnak az elérésére, amely a XXI. század egészében kivételes versenyelőnynek ígérkezik, olvasható a blogban.
Jelenleg formálódik egy új vezetői csapat, amelynek stílusa is nagyon fontos tartalmi jegy. A négy gyakori vezetői típusból az Atya, a Varázsló és a Vezér a honfoglalástól egészen a reformkorig uralta a magyar vezetők viselkedésformáit, írja Csermely Péter professzor blogjában. világtudomány.hu-->
