„A VVT-t össze kell kapcsolni a tájgazdálkodással, tájhasználattal, s szükség van a gazdák bevonására” – hangoztatta Kajner Péter. Az ombudsman munkatársa kiemelte, hogy természetközeli gazdálkodási rendszert kell kialakítani, a támogatási rendszert is így kell létrehozni, hogy a gazdák ebben érdekeltté váljanak, és a vizet ne csak kárértékként értelmezzék a jelenlegi gazdálkodási rendszerben. A természethez igazodva a magasabb szinteken lennének csak szántók, az alacsonyabb helyeken száraz réteket alakítanának ki – a tavak, nádasok, mocsarak mellett – a vizes élőhelyes rendszerben. Itt már nem lenne kár az, ha a folyó akár minden évben kilépne a kisvízi medréből. A mozaikos tájhasználat új haszonvételeket kínál a gazdálkodóknak: halászat, a vizes élőhelyek növényeinek hasznosítása, nádgazdálkodás, gyümölcsészet, állattartás. A vízháztartásunk egyre szélsőségesebbé válik, az áradásokat a szárazabb időszakra hasznosíthatóvá kell tenni. Szükséges a teljes vízrendszert felülvizsgálni, a gátak magasítása nem megoldás. Nemcsak a mesterséges létesítményekben, hanem a természetes mélyületekben, például a holtágakban, a korábbi vízfolyások medreiben is nagy tározási lehetőségek vannak. A folyókat olyan területekre kell kivezetni, ahol nem veszélyeztetik a lakott településeket, és gazdálkodást is lehet folytatni. „Számítani kell azonban az érdekkonfliktusokra, a helyiekkel egyeztetni kell” – hangoztatta Kajner.