Az egyházfinanszírozás titkos aktája - Fidesz-KDNP feszültség

Hoffman Rózsa oktatási államtitkár augusztus elején egyhetes zártkörű találkozót szervezett Piliscsabára, ahol döntően a hagyományos keresztény egyházak iskoláihoz köthető szakemberekkel az új közoktatási és felsőoktatási törvény koncepciójának kidolgozásán fáradoztak. A vitaanyagok a Figyelőnet-nek köszönhetően kerültek a nyilvánosság elé, meglepetést okozva nem csak a szakmabelieknek, hanem a KDNP koalíciós partnerének, a Fidesznek is. Közülük ugyanis egyetlen szakpolitikus sem fejthette ki véleményét, márpedig nem titok, hogy a két párt között régóta nincs egyetértés alapvető kérdésekben (szegregált osztályok, szöveges értékelés alsó tagozatban, mindennapos tornaóra stb.).

Miután a tanácsadói körbe nem nagyon fértek be az oktatás más területein tevékenykedő szakemberek sem, az avatatlan szemlélőben az a meggyőződés alakulhatott ki, hogy a közoktatási rendszer alig hét százalékát kitevő világnézetileg elkötelezett iskolák képviselőinek véleménye aránytalanul nagy súllyal esik majd latba a végleges törvényszöveg összeállításakor. Az államtitkárasszony – a későbbi minisztériumi kommünikével összhangban – „több, mint nyolcvan, önként ajánlkozó szaktekintélyről” beszélt, akik belső használatra készítették javaslataikat. Reményei szerint ezekből a „nulladik változatokból” áll majd össze október közepére a későbbi viták tárgyát képező anyag, vagyis a kiszivárgott dokumentum még csak nem is kivonata a kidolgozás alatt álló törvényjavaslatnak.

És hogy mit is rejt a nulladik típusú koncepció? Terjedelméből ítélve nem sok mindent, hiszen a felsőoktatásról szóló rész kilenc oldalon is elfért, míg a közoktatás problémáit negyvenhárom oldalon keresztül taglalja. Előbbinél lényeges elem, hogy a jövőben nyelvvizsgához kötnék a felvételit, az egyetemek gazdasági társaságot, illetve a jövőben megszűnne a hátrányos helyzetű és fogyatékos hallgatók pozitív diszkriminációja. Utóbbinál pedig olyan változásokra kell felkészülni, mint az egész napos iskola bevezetése; a tanórán kívüli nevelési tevékenységek erősítése; központi pályázati lehetőség felállítása a szegényebb gyerekek pluszkiadásainak támogatására; 16 éves korú, összeférhetetlen diákok kirúgásának lehetővé tétele, valamint az angol nyelv „hegemóniájának” gyengítése amiatt, hogy „ne szakadjunk ki végleg a Kelet-Európa közepén található nyelvi sokszínűségből”.

A piliscsabai titkos akta legérdekesebb elképzelése kétség kívül az, hogy az egyházi alapítású felsőoktatási intézmények finanszírozásának feltételéül szabja a fenntartó egyház legalább 50 ezres taglétszámát, és az 1985 (!) óta zajló magyarországi működését. A tervek szerint az állami és – a kritériumoknak megfelelő – egyházi egyetemek finanszírozása három részből tevődne össze: 70 százaléka a bázis, 15 százaléka képzési normatíva és további 15 százaléka a – minősített oktatók számával arányos – kutatói normatíva. Főiskolák esetén 70 százalék lenne a bázis, és 30 százalék a képzési normatíva. Ami a közép- és általános iskolákat illeti, az egyháziakat száz százalékban az állam tartaná el, míg a többit 90-10 arányban az állam és a fenntartó.