Energia nyerhető a szennyvízből

Középtávon elkerülhetetlen, hogy a vízdíjak növekedjenek Magyarországon – vélik a kutatók. A magyar EU-csatlakozást követően forradalmi változások történtek a vízi közművek területén, az országban több mint 1000 milliárd forintnyi beruházás valósult meg csatornák, víztisztítók és vezetékek formájában. Ennek a 85 százalékát uniós források fedezték. Működtetésre, karbantartásra, amortizációra azonban nem ad pénz az EU, így ezeket a hazai lakosságnak kell finanszírozni. Környezetbarát országban élni drágább lesz, és ára van annak is, hogy nem folyik már tisztítatlan szennyvíz a Dunába.

„A lakosság hajlamos természetes adottságnak venni, hogy az ország bármely pontján iható és egészséges vezetékes víz folyik a csapból. De hogy ez hosszú távon is így maradjon, a kutatásnak és a fejlesztésnek lépést kell tartani a változásokkal, és fel kell készülnünk a ma még nem is látható veszélyekre” – mondta lapunknak Fleit Ernő egyetemi docens, a Nemzeti Víztechnológiai Platform (NVP) projektvezetője. Ez a platform készítette el a hazai hosszú távú vízgazdálkodási és -kutatási stratégiát és annak megvalósítási programját a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem vízi közmű és környezetmérnöki tanszékével, valamint a víziközmű-vállalatokat tömörítő Magyar Víziközmű Szövetséggel.

A 12 ezer milliárd forint értékű magyar víziközmű-vagyon egyre rosszabb állapotba kerül. Ráadásul a magyarországi szennyvíz összetétele jelentősen megváltozott. Drasztikusan csökkent a vízfelhasználás, így a szennyvíz töményebb lett. A budapesti például sokkal magasabb koncentrációban tartalmaz szennyező és tápanyagokat, például nitrogénvegyületeket, mint mondjuk a müncheni. A falvakban átlagosan 50-80 liter vezetékes ivóvizet fogyasztanak naponta, városi környezetben ez 120-150 liter, szemben a 200-250 literes európai átlaggal. A falvakban, aki csak teheti, legalább részben leválik a közműhálózatról, mivel vidéken egy köbméter ivóvíz ára 500–1000 forint között van. A magyar háztartások jövedelmének a vízdíj közel 3-5 százalékát teszi ki, ez arányában tízszerese a német háztartásokénak. A szennyvíz eltérő összetételéből eredő különbségek nem teszik lehetővé, hogy a nyugati technológiákat, innovációs eredményeket egy az egyben átvegyük. Honosítás nélkül azokat nem lehet illeszteni a magyar körülményekhez.

„Közkeletű tévedés, hogy Magyarország víznagyhatalom” – mondta Fleit. Az NVP jövőképe is számol azzal, hogy a magyar víz döntő hányada „importáru”; több mint 95 százaléka folyóinkon külföldről érkezik. Már ma is vannak olyan régiók, amelyekben vízhiány tapasztalható. A Duna–Tisza közén gyorsan sülylyed a talajvízszint (nem kis részben az illegális öntözés és a kavicsbányanyitások miatt), ezért folyamatosan mélyíteni kell az öntözőkutakat – ez nem fenntartható vízhasználat hoszszú távon.

A másik fő kérdés, mit tegyünk a szennyvíziszappal. A legtöbb nyugat-európai nagyvárosban elégetik. Budapesten a szennyvíztisztító telepeken – köztük az új csepeliben is – hatalmas mennyiségű iszap keletkezik, melynek lerakóba szállítása csak ideiglenes megoldás, mivel hosszabb távon ez tiltott gyakorlat lesz az unióban. A megoldás több milliárd forintot igénylő probléma. „A lakosság biztosan nem fogadna el egy szennyvíziszap-égetőt” – mondta a kutató. Az EU ajánlása az, hogy az iszapot a termőföldeken kell elhelyezni talajjavító anyagként, tápanyagforrásként. Erre alkalmas földterületek azonban nem találhatók a nagyvárosias környezetben.

A távlati cél a zéró energiabevitelű szennyvíztelep fejlesztése lenne, vagyis az, hogy a magas energiatartalmú szennyvíz megtisztításához szükséges energiát magából a vízből termeljük ki, sőt akár még nettó energianyereséget is elérjünk. Elvileg egy befőttesüvegnyi szennyvízben van annyi energia, hogy egy asztali ventilátort meghajtson. VG

Budapesten mintegy 22 milliárd forint értékű karbamid keletkezik. Ha sikerülne a vizeletet szelektíven gyűjteni legalább a közintézményeknél és a lakótelepeken, akkor olcsóbb lehetne a tisztítás és a csatornadíj is. Svédországban vannak olyan kísérleti házak, ahol külön gyűjtik a sárga, a fekete és a szürke vizeket újrahasznosításra. Ez vezethet fenntartható vízi infrastruktúrához.

Budapesten mintegy 22 milliárd forint értékű karbamid keletkezik. Ha sikerülne a vizeletet szelektíven gyűjteni legalább a közintézményeknél és a lakótelepeken, akkor olcsóbb lehetne a tisztítás és a csatornadíj is. Svédországban vannak olyan kísérleti házak, ahol külön gyűjtik a sárga, a fekete és a szürke vizeket újrahasznosításra. Ez vezethet fenntartható vízi infrastruktúrához. Büntethet az unió Magyarországon jelenleg több mint egymillió ember él olyan településen, ahol nem kielégítő az ivóvíz minősége, főként az arzéntartalom miatt – közölte Somlyódy László. Az akadémikus szerint az arzénprobléma kezelése mintegy 120 milliárd forintba kerülne. Az ivóvíz- és a szennyvízprogram is késésben van, Magyarország egyiket sem teljesíti 2015-ig. Ez azonban akár szankciókkal is járhat az unió részéről.-->