ÁSZ-felmérés: gyengének véljük a korrupcióellenes harcot

A kormányról és a parlamentről hiszik el legkevésbé Magyarországon, hogy hatékonyan küzd a korrupció ellen – derül ki az Állami Számvevőszék Integritás projektjében végzett kutatási eredményből. Ám nem lehet büszke magára egyetlen más szervezet sem: a megkérdezettek még a legjobb esetekben sem adtak közepes értékelést sem.

A reprezentatív mintán elvégzett kutatás egyik leginkább sokatmondó pontja az, ahol a magánszemély válaszolóknak ötjegyű skálán kellett jelölniük, mennyire elégedettek az egyes szervezetek korrupcióellenes szerepével. A teljes átlag igen lesújtó, 2,38-as (ahogy az iskolai osztályzásnál, az 1 a leggyengébb, az 5 a legjobb), de a parlament és a kormány megítélése még ennél is rosszabb. A legjobban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, valamint az Állami Számvevőszék korrupció elleni munkáját értékelték, ám még e két szervezetnél sem érte el az eredmény a 3-at. Összességében a válaszadók mindössze 10 százaléka mondta azt, hogy eredményesnek vagy épp teljesen eredményesnek érzi az országban folyó korrupció elleni küzdelmet.

Sokatmondó a vizsgálatnak az a része is, amelyben azt kérdezték, hol érzékelhető leginkább a korrupció. Az 5-ös skálán 4 feletti átlagot három elem kapott: az állami közbeszerzések, az állami beruházások és az állami támogatások. A válaszadók több mint harmada adott már hálapénzt orvosnak, és közel ugyanennyien mondták azt, hogy volt már alkalom, amikor egy ismeretségük miatt nem kellett várakozniuk valahol a közszférában. Szintén több mint negyede a válaszolóknak ismerte el, hogy személyes kapcsolata révén már fel tudta gyorsítani az ügyintézést.

Az általános elégedetlenség még csak nem is feltétlen meglepő, arra viszont már sokan felkaphatják a fejüket, hogy a kutatásnak azon része szerint, melyben a közszféra szervezeteit kérdezték, a közszférán belül a felsőoktatásban lett a legmagasabb a korrupciós kockázatokat növelő tényezők indexe. Nőttek a kockázatok szinte minden más téren is, különösen a területi igazgatás és a rendvédelem szerveinél. A mutatók ilyen változásának az az oka, hogy az EU-s költségvetési ciklus végéhez közeledve nőtt az uniós támogatások felhasználása, valamint emelkedik a közbeszerzési eljárások száma is, ezeket pedig potenciális veszélyforrásként azonosítják. Ám természetesen a veszélyforrás jelenléte nem jelent automatikusan korrupciót, e mutató mellett fontos a kontrollok megléte és az eredendő veszélyeztetettség is.

Problémát jelent, hogy a szervezetek, amelyeket megkérdeztek a kutatás alatt, általában túl bonyolultnak tartják a jogi szabályozási környezetet. Közel háromnegyedük arról számolt be, hogy változott a rá vonatkozó joganyag – a parlament tavalyi, néha már extrém tempójú törvényalkotási munkáját látva nem okoz meglepetést ez a szám. Emellett megduplázódott, 60 százalékra nőtt azoknak a szervezeteknek az aránya, ahol úgy gondolják, hogy a közeljövőben nagyobb változás fogja érinteni őket.

Pozitívumként említi az elemzés, hogy a külső és belső kontrollok némileg jobban működnek, mint korábban. Az intézmények 71 százalékának már van belső szabályzata, hogyan bonyolítsák le az olyan beszerzéseket, amelyek nem érik el a közbeszerzési értékhatárt. Ám a helyzet nem vegytiszta így sem. Többen az új, tavaly elfogadott közbeszerzési törvény legnagyobb hibájának nevezték, hogy sokkal könnyebben teszi lehetővé a valódi versenyt megkerülő, mindössze három ajánlattevő meghívását előírő közbeszerzést, mint a régi szabályozás, és a felmérésből az derül ki: a közbeszerzések 40 százalékában nem vett részt még három pályázó sem. Az esetek több mint harmadában pedig ugyanaz az ajánlattevő több eljárást is megnyert.