BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

A „szalonna” dicsérete

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság
Mondják, hogy elhízunk tőle, hogy számos nyavalyát okoz, és ha felhalmozódik a szervezetben, problémás területeket hoz létre..

Csakhogy időközben azt is tudjuk, hogy mindenkinek szüksége van rá az ételeiben, a testében egyaránt. Ugyanis a zsír sok létfontosságú funkciót ellát és véd a betegségektől is.

Az emberiség történetében a kerekded formák a mi szélességi fokainkon is a túlélést jelentették, segítettek átvészelni az éhínségeket és a hosszú teleket, és megfeleltek a korabeli szépségideálnak is.

A gazdag zsírtartalékokban rejlő túlélési előny úgy tűnik, csak a 20. század közepétől változott hátránnyá, azóta, hogy a táplálék – legalábbis az ipari országokban – folyamatosan és megfelelő mennyiségben rendelkezésre áll. Csak azóta keveredett a zsír mint raktározó anyag olyan hírbe, hogy inkább árt, mint használ.

Viszont mindenkinek szüksége van rá. Zsírtartalékainkra akkor is rá vagyunk utalva, ha a modern társadalomban már rég nem kell ínséges időszakokat átvészelnünk. E tartalékok ugyanis nem passzív energiatározók. A zsírszövet fontos folyamatokat irányít a testben, olyan döntő funkciókat befolyásol, amilyen a szaporodás és a betegségektől is véd bennünket. A természet korán kifejlesztette ezt a raktározó anyagot az evolúció során. Feltehetően már az első, legalább 200 millió évvel ezelőtt kialakult emlősök is rendelkeztek azzal a képességgel, hogy parányi zsírcseppecskéket raktározzanak el hőszabályozás céljából. Ugyanis a kétéltűekkel és a hüllőkkel ellentétben nekik állandó szinten kellett tartaniuk a testhőmérsékletüket, s ehhez folyamatosan energiára volt szükségük. Kevés szárazföldi emlős tudta a tartalékait olyan hatékonyan felépíteni, mint az anatómiailag modern Homo sapiens, amely úgy 200 000 évvel ezelőtt jelent meg. Nincs még egy főemlős, amely a testméretéhez képest hozzáfoghatóan zsíros lenne. Ez leginkább azért alakult így, mert a modern ember fejlődéstörténete során sokkal gyakrabban került élelemszűkébe, mint az állatok.

Mindenevő elődeinknek alapvetően ugyan sok élelemforrás állt a rendelkezésére, olykor mégis napokig vagy hetekig járták a szavannát, mire sikerült elejteniük egy vadállatot vagy érett bogyókra leltek, s így magukhoz vehették a következő komolyabb táplálékadagot. Különösen azok a vadászok és gyűjtögetők bizonyultak sikeresnek, akik képesek voltak a kalóriákat nagy mennyiségben elraktározni, illetve később igény szerint mobilizálni.

Google News Világgazdaság
A legfrissebb hírekért kövess minket a Világgazdaság.hu Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.