A „szalonna” dicsérete
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságCsakhogy időközben azt is tudjuk, hogy mindenkinek szüksége van rá az ételeiben, a testében egyaránt. Ugyanis a zsír sok létfontosságú funkciót ellát és véd a betegségektől is.
Az emberiség történetében a kerekded formák a mi szélességi fokainkon is a túlélést jelentették, segítettek átvészelni az éhínségeket és a hosszú teleket, és megfeleltek a korabeli szépségideálnak is.
A gazdag zsírtartalékokban rejlő túlélési előny úgy tűnik, csak a 20. század közepétől változott hátránnyá, azóta, hogy a táplálék – legalábbis az ipari országokban – folyamatosan és megfelelő mennyiségben rendelkezésre áll. Csak azóta keveredett a zsír mint raktározó anyag olyan hírbe, hogy inkább árt, mint használ.
Viszont mindenkinek szüksége van rá. Zsírtartalékainkra akkor is rá vagyunk utalva, ha a modern társadalomban már rég nem kell ínséges időszakokat átvészelnünk. E tartalékok ugyanis nem passzív energiatározók. A zsírszövet fontos folyamatokat irányít a testben, olyan döntő funkciókat befolyásol, amilyen a szaporodás és a betegségektől is véd bennünket. A természet korán kifejlesztette ezt a raktározó anyagot az evolúció során. Feltehetően már az első, legalább 200 millió évvel ezelőtt kialakult emlősök is rendelkeztek azzal a képességgel, hogy parányi zsírcseppecskéket raktározzanak el hőszabályozás céljából. Ugyanis a kétéltűekkel és a hüllőkkel ellentétben nekik állandó szinten kellett tartaniuk a testhőmérsékletüket, s ehhez folyamatosan energiára volt szükségük. Kevés szárazföldi emlős tudta a tartalékait olyan hatékonyan felépíteni, mint az anatómiailag modern Homo sapiens, amely úgy 200 000 évvel ezelőtt jelent meg. Nincs még egy főemlős, amely a testméretéhez képest hozzáfoghatóan zsíros lenne. Ez leginkább azért alakult így, mert a modern ember fejlődéstörténete során sokkal gyakrabban került élelemszűkébe, mint az állatok.
Mindenevő elődeinknek alapvetően ugyan sok élelemforrás állt a rendelkezésére, olykor mégis napokig vagy hetekig járták a szavannát, mire sikerült elejteniük egy vadállatot vagy érett bogyókra leltek, s így magukhoz vehették a következő komolyabb táplálékadagot. Különösen azok a vadászok és gyűjtögetők bizonyultak sikeresnek, akik képesek voltak a kalóriákat nagy mennyiségben elraktározni, illetve később igény szerint mobilizálni.
