Perek milliárdos tételben

Az uniós áfacsalás leggyakoribb esetének tartott úgynevezett körhintacsalással kapcsolatos az a magyar ügy, amelyben döntést hozhat holnap az Európai Bíróság. A luxemburgi testület egy gabona-nagykereskedő ügyében határozhat arról, elegendő-e egy kereskedelmi ügylet áfamentességéhez az, hogy a cég telephelyéről elszállítják az árut, netán arról is meg kell győződnie a cégnek, hogy az átlépte az országhatárt. A probléma inkább uniós jogi szinten érdekes, mivel rendkívül gyakori jelenségről van szó, ám a döntés nem érinti az államháztartást hasonlóan a testület elé kerülő másik ügyhöz. Ez egy budapesti cég beadványa nyomán azt vizsgálja: az uniós áfaszabályok megengedik-e a adó levonását olyan esetekben, amikor a számlakibocsátó alvállalkozó vállalkozói igazolványát visszavonják, illetve a rábízott munkát feketén foglalkoztatott munkavállalókkal végezteti el.

A közeljövőben azonban több olyan ügyben születhet ítélet, amely komoly összegeket mozgathat meg. Ezek egyike a Mol bányajáradékügye, amelyben még 2010-ben indított vizsgálatot az Európai Bizottság. A Mol és a kormány 2005-ben kötött megállapodást, amelynek értelmében a Mol által a kitermelt szénhidrogének után fizetendő bányajáradékok 2020-ig változatlanok maradnak a Mol legtöbb magyarországi szénhidrogénmezője esetében. A magyar bányászati törvény 2008 elején hatályba lépett módosításával ugyanakkor a bányajáradék jelentősen megemelkedett. Mivel ez a korábban megítélt kedvezményeket nem érintette, a bizottság 2010 júniusában azt állapította meg, hogy a Mol versenytársaival szemben tisztességtelen versenyelőnyhöz jut. Az alacsonyabb összegű bányajáradék Brüsszel szerint az uniós joggal össze nem egyeztethető állami támogatásnak minősül, amelyet Magyarországnak ki kell fizettetnie a kedvezményezettel. A Mol a bizottság határozatát támadta meg a bíróság előtt. Ha a testület helybenhagyja a döntést, az olajtársaságnak mintegy 35 milliárd forintot kellene fizetnie az államnak.

Több tízmilliárd forintos – a precedensérték miatt azonban akár jóval magasabb – költségvetési vonzata lehet a Kohéziós Alapból támogatott infrastrukturális nagyberuházások áfatartalmát érintő két ügynek. A 2010-ben Magyarország által az Európai Bizottság ellen indított eljárások alapja az a rendelkezés, amely szerint a szóban forgó projektekhez kapcsolódó, visszaigényelhető áfa viselése nem támogatható az alapból. Brüsszel konkrétan a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (NIF) által lebonyolított két fejlesztés – az M43-as autópálya Szeged és Makó közötti szakaszának megépítése, illetve a Kelenföld–Székesfehérvár–Boba vasútvonal átépítése – áfaelszámolását kifogásolja. A NIF Zrt. az elkészült beruházásokat ellenérték nélkül adja át az államnak, amely aztán egyéb cégek bevonásával áfával terhelt díjat szed az úthasználóktól.

A NIF tehát az áfát nem tudja továbbhárítani és visszaigényelni, nem visszaigényelhető áfa viselésére pedig már nyújtható támogatás EU-s forrásokból. A bizottság szerint viszont az áfa megfizetése az adót tartalmazó díjak formájában végső soron az autópályák használóira hárul, így a beruházás fázisában felmerült áfából eredő költségek igenis visszaigényelhetőek. Végső döntés talán jövőre lesz.

Nemzetközi súlyú döntés

A magyar vonatkozású, nemrégiben lezárt ügyek közül precedensértéke miatt emelkedik ki a Vale Kft.-é. Az idén júliusban született ítéletben a bíróság kimondta, hogy a tagállamok nemzeti cégjogi szabályozásának lehetővé kell tennie, hogy egy másik tagállamban létrehozott társaság a nemzeti jog szerinti társaságként újraalakuljon bármely uniós országban. A döntés jelentőségét mutatja, hogy – többek között – Németország vagy az Egyesült Királyság jogrendszere alapján sem lehetséges még a cégek határon átnyúló vándorlása formális végelszámolás és újraalakulás nélkül.